Napról napra

Ne haragudjatok, de milyen élethelyzetben vagytok, hogy ti csináljátok majd ezt? – fordult felénk a Színház egyik szerzője a Színikritikusok díjának szeptemberi átadója után, és örültünk neki, mert ez volt a legbátrabb kérdés, amit a pályázatunk megírása óta feltettek nekünk.

Ez a pillanat is eljött. A jelenlegi szerkesztőség, ahogy ezt márciusban előre jeleztük, július közepével leteszi a lantot és átadja a stafétabotot. Amit viszont magunk után hagyunk, az nem az özönvíz, hanem egy új szerkesztői csapat, akik a kuratórium és a leköszönő szerkesztőség többségi döntése értelmében október 1-től – előbb három hónap próbaidőben, aztán, amennyiben […]

Egy kerek számról, a nulláról, járható és járhatatlan finanszírozási utakról, továbbá szakmai hitvallásunkról, szándékainkról és vágyainkról szól év eleji, ám nem túl ünnepélyes hangvételű szerkesztőségi jegyzetünk. Amivel egyszersmind útjára indítjuk az ezentúl minden cikkünk végén megtalálható barionos támogatási felületünket, melyen keresztül bárki, aki arra indíttatást érez, egyszerűen és gyorsan támogathatja a szerkesztőség munkáját és vele […]

„Szókratész erősen elítélte a reflektálatlan életet, hogy olyat nem érdemes élni. De érdemes-e a reflektálatlan táncelőadást megnézni? És érdemes azt táncolni?” Octavio Roca   A teória, az elmélet egyáltalán nem idegen a színháztól. A jelenségek megpillantása, érzékelése és észlelése, valamint további kontemplációja nemcsak egyazon dologra – az előadásra – irányul, de a két szó (teória […]

Nem, nem végzek most történeti mélyfúrást, nem kotorászok különféle dokumentumokat, ezt mind megteszik majd a színháztörténészek vagy a sajtótörténészek – ha ugyan a nagy múltátfestés után lesz még valaha történetírás –, hagyatkozom a memóriámra, ami lyukacsos ugyan, de a lyukak közt elég pontos, mert képszerű. És nem, nem szépítgetek, nem tapintatoskodom – ha fáj valakinek, […]

1999 tavaszán kerültem be a Színház folyóirat szerkesztőségébe. Kicsit bonyolult, tipikus magyar ügylet révén: az akkori Táncszövetség[1] egy megállapodás alapján évente beszállt egy kisebb összeggel a lapba (ennek miértje a bonyolult), ezért cserébe a folyóirat táncrovatot nyitott, és minden számában közölt három-négy vonatkozó cikket. A táncosok ragaszkodtak hozzá, hogy a rovatnak legyen egy „táncos gazdája”, […]

Az alábbi beszélgetés nem a közlés szándékával készült. Nánay István, a Színház meghatározó szerzője, korábbi főszerkesztő-helyettese 2020. július 15-én Zoomon mesélt kötetlenül a lap történetéről, és akkor még úgy gondoltuk, hogy az anyag a szerkesztőség magánarchívumába kerül mint a mindenkori szerkesztők számára hozzáférhető „családtörténet”, amely a többi szerkesztővel készült hasonló beszélgetésekkel továbbépül. A koronavírus-járvány első […]

[Koltai] Tamás egy budai presszót javasol, félúton lehet kettőnk lakása között. Én kezdeményeztem a találkozást, de érzem, örömmel rááll. Régóta ismerjük egymást, és több ez, mint ismeretség, talán mondhatom, két egymással szimpatizáló ember munkakapcsolata és színházszeretete. A kilencvenes években tagja vagyok az általa főszerkesztett Színház csapatának. A Színháznak, ahová sokáig csak vágyakozom, és egyszer csak […]

Králl Csaba: Kerülgetem, mint a forró kását, hogy elindítsam ezt a beszélgetést. Jó okom van rá, mert amióta napvilágra hoztuk azt a kínkeservvel megszült döntésünket, hogy a 2022. decemberi számmal megszüntetjük az idén 55 éves Színház folyóirat nyomtatott kiadását (a nyomtatott kiadást szüntetjük meg, nem a lapot, hiszen annak szerkesztési szemléletét, tartalmi egységeit továbbvisszük, átmentjük), […]

A Színházművészeti Szövetség közgyűlésére 1973. március 19-én a budapesti Fészek Klubban került sor. A több mint száznyolcvan oldalas jegyzőkönyv tanúsága szerint a Szövetség 456 tagja közül 253-an voltak személyesen jelen. A jegyzőkönyvet terjedelmi korlátok miatt teljes egészében nem tudjuk közölni, így alább azok a részletek olvashatók belőle, amelyek elsősorban a színházi kritikával és a Színház […]

A folyóirat szerkesztősége többször volt kénytelen költözni. Amikor 2000-ben el kellett hagynunk a Kulturális Minisztérium Báthory utcai irodaházát, ahol csaknem három évtizedet töltöttünk, miközben a pincében a remittendát és az iratainkat rendezgettük, szétesett egy dosszié. Igyekeztem visszagyömöszölni a leveleket, kimutatásokat és egyéb iratokat, de egy paksaméta kimaradt. Ezt csak utólag vettem észre, s mivel az […]

Majdnem pontosan két évtizedet töltöttem el a folyóiratnál, felnőttéletem kétharmada ez, és ennek a közös időnek még nincs vége, bár már nem dolgozom aktívan a lapnál. Első írásom 1999 februárjában jelent meg. Szerkesztő néhány évre rá lettem, majd főszerkesztő-helyettes, végül kényszerűségből, de saját döntésem alapján főszerkesztő 2015 nyarán. 2019-ben köszöntem el ettől a tisztségtől, azóta […]