Archive of posts published in the tag: Horváth Csaba

Urbán Balázs: Létrák, csövek, szerelmek

William Shakespeare: Szentivánéji álom – székesfehérvári Vörösmarty Színház

A csaknem üres színpadon csövek és létrák. Nem egyformák, még ez utóbbiak sem, a csövek pedig végképp nem azok: szélesebbek és vastagabbak, rövidebbek és hosszabbak, egyenesek és így-úgy elgörbülők – és az enyémnél jelentékenyebb műszaki ismeretekkel alighanem pontosabban és szemléletesebben is leírhatók volnának. De ettől nyugodtan eltekinthetek, mert a csövek és létrák eredeti funkciója éppoly…

A plakáttól a TikTokig

Az újmédia szerepe a táncmarketingben

Hogyan lehet ma hatásosan eljuttatni a kortárs táncot a közönséghez? Hogyan változott a különböző médiumok szerepe a kulturális marketingben, és miként hatott ezekre a folyamatokra a vírushelyzet? Ezekről a kérdésekről beszélgetett SZÁSZ EMESE BARDA BEÁTÁval, a Trafó ügyvezető igazgatójával, BORSOS LUCA drámainstruktorral, a SVUNG kutatócsoport egyik alapítójával, HORVÁTH CSABA koreográfussal, a Forte Társulat vezetőjével, aki…

Valaki ezt is továbbírja majd

Kerekasztal-beszélgetés Az ember tragédiája 2.0-ról – Vörösmarty Színház, Székesfehérvár

Nagyszínpadi, kortárs ősbemutatóval jelentkezett a Vörösmarty Színház. Az ember tragédiája 2.0-ban négy magyar drámaíró – a Térey János hiányát pótló Darvasi László, valamint Márton László, Tasnádi István és Závada Pál – folytatta Madách művét, amelyet maga a Tragédia 2018-as színpadi adaptációjához hasonlóan ugyanaz a négy rendező – Bagó Bertalan, Hargitai Iván, Horváth Csaba és Szikora…

Fuchs Lívia: Bezárkózás, kooperáció, nyitottság

Amatőrből profi, profiból amatőr, vagy amit akartok

A magyar táncszcéna eltérő helyzetű és a táncot is másként értelmező csoportjainak szakmai együttműködése szinte teljesen hiányzik. Ha ennek okait keressük, megkerülhetetlenül előbukkannak azok a mély és talán örökre feloldhatatlan ellentétek, amelyek a színházi tánc történetét azóta kísérik, mióta megjelent a balett egyeduralmával és konvencióival szembeszálló sokféle modern tánc. A múlt századig ugyanis a balett…

Ölbei Lívia: Megérinteni tilos

William Shakespeare: Vízkereszt, vagy bánom is én – Weöres Sándor Színház, Szombathely

„Férfinek nem elég öreg, gyereknek nem elég fiatal.” Malvolio jellemzi így Viola-Cesariót Olíviának (Nádasdy Ádám fordításában). Amikor a szombathelyi Vízkereszt…-előadásban elhangzik ez a mondat, a nézőnek déjà vu-érzése támad: nem egészen így, de hallottuk már ezt a kijelentést a Weöres Sándor Színházban ebben az évadban.

Doma Petra: Pallók közé szorítva

Misima Jukio: Az égő ház – Forte Társulat/Szkéné Színház

Hiraoka Kimitake, művésznevén Misima Jukio (1925–1970) hazánkban legfőkébb különc, botrányosnak számító élete, illetve regényei (Egy maszk vallomásai, Véres naplemente, Az aranytemplom) révén lehet ismert a nagyközönség előtt, valójában azonban számos területen alkotott. 2014-ben a Napkút Kiadó gondozásában jelent meg drámakötete Jámbor József szerkesztésében. A Barátom, Hitler és Madame de Sade híven tükrözi azt a műfaji…

Török Ákos: Baal mint állat és mint intellektus

A Baal kétszer – Pesti Színház és kecskeméti Katona József Színház

Két rendező, két izgalmas olvasat: Zsótér Sándor klasszikusabb felfogásban állította színpadra Brecht talán legizgalmasabb darabját Kecskeméten, mint Horváth Csaba a Pesti Színházban.

Hagytuk az őrület felé menni

2015-ben volt a Trafóban a bemutatója a Forte Társulat előadásában és Horváth Csaba rendezésében A te országodnak, melyet Keresztury Tibor dolgozott össze Tar novelláiból és néhány saját tárcanovellájából. 2017-ben került a Stúdió K picike színpadára szintén Horváth Csaba rendezésében a Szürke galamb című Tar-regény Mikó Csaba átdolgozásában, nemrég pedig a Katona József Színház Kamrájában mutatták…

Fritz Gergely: Könyvek gólyalábakon

Káprázat – Szkéné Színház, Forte Társulat

A bibliofil Peter Kien professzorról szőtt groteszk történet egy megkapóan karakteres előadásban tárul elénk, a szöveg ezúttal magával ragadó természetességgel olvad össze a koreográfiával, másfelől a rendezés vizuálisan is új elemekkel operál, megteremtve ezzel egy iróniával átitatott, lidérces atmoszférát.

Kovács Dezső: A fénynél árnyék

Madách Imre: Az ember tragédiája – Nemzeti Színház; Vörösmarty Színház, Székesfehérvár

Most, hogy két nagyszínházunk, a Nemzeti és a székesfehérvári Vörösmarty Színház is újra műsorra tűzte Madách Imre halhatatlan remekét, Az ember tragédiáját, s a maga módján mindkét előadás emblematikusnak, nagyszabásúnak, mi több, reprezentatívnak tekinthető, ideje szembenézni a kanonizált örök klasszikus színreviteli dilemmáival.