Móra Ferenc kisregényén és Fábri Zoltán filmjén generációk nőttek fel. Kérdés azonban, hogy a mai fiatalokat mennyire tudja megérinteni Nyúl tanár úr története. Nézzünk csak a napjainkban zajló tüntetésekre, melyek célja a magyar oktatás megreformálása és a pedagógusok megbecsülése. Diákok százai állnak ki a tanáraik mellett: részt vesznek a tüntetéseken, sorfalat állnak vagy épp beszédet…
A színészek a nézőtéren, a nézők pedig a színpadon. Pár percig semmi más nem történik, minthogy városneveket hallunk Bíró Panna Dominika, Fodor Tamás, Hajduk Károly, Nagy Katica, Szamosi Zsófia és Váradi Gergely szájából. Aztán rájövünk, hogy valójában nem is a helyszínek felsorolása zajlik, hanem az áldozatoké. Mert a háború nem csupán megsemmisít bennünket, de meg…
Van a színikritikaírásnak egy elég szigorú szabálya, miszerint az előadásról szóló beszámolóban – új vagy kevéssé ismert darabok esetén – tilos a cselekmény ismertetése. Ez a leendő nézőket védő korlátozás elsősorban a nagyközönségnek szánt, kedvcsináló írásokra vonatkozik. Az iskolai anyagban szereplő műveket ez nem érinti, de már a ritkábban játszott klasszikusoknál is figyelni kell, hogy…
Másképpen néz végig az ember naponta négy-öt darabot, mint mikor egy este csak elugrik színházba. Akaratomon kívül egymás tükrében kezdtem vizsgálni minden előadást, keresni a közös elemeket, hasonló témákat, megoldásokat, egymáshoz viszonyítva hoztam minőségi ítéletet is.
A Poste Restante Dichterliebe című színpadi projektje a 2020-ban bemutatott Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre című Horvát Lili-film újragondolása, ha lehet így fogalmazni: a film témájának és műfajának inverze. A színpadi produkció filmjeleneteit ugyanaz a stáb rögzítette, Maly Róbert képei, az intim közelségből fényképezett arcok, a beállítások, a vermeer-i fények, a tágas és mély terek,…
Egyre inkább azt veszem észre, hogy az új generációs alkotók fiatalabban kezdenek dolgozni a monodráma műfajával, és az anyag személyességétől sem rettennek el. Ahogy talán az sem véletlen, hogy több monodráma vagy prózai anyagból készül, vagy az alkotók írják.
Mindkét előadása az Átrium Mentőcsónak Egység ifjúsági programjában szerepel, az ide készült előadások kifejezetten kortárs társadalmi problémákat feszegetnek, mint például az előítélet, a mélyszegénység, a rasszizmus, a menekültkérdés, a fiatalok gondjai és kérdései.
Alföldi Róbertnél a színház otthon van. Ha azt akarja, hogy nevessünk, nevetünk, ha drámai csendet akar, az lesz, ha bevon a játékba, amelyben épp egy színpad nagyságú torz valóságban látjuk a jelent, megtapsoljuk magunkat. Mindehhez most új műfajt talált ki, a frivoljátékot, mely érzékenyen reagál a közéletre, de szatírája nem torpan meg a „cukrozott epénél”…
Úgy kezdődik az előadás, hogy a Konferanszié/Hendrik Höfgen/Alföldi Róbert kijön a színre és borzalmas zsidó vicceket kezd mesélni. Nem klasszikus zsidó vicceket, hanem zsidó+disznó vicc, zsidó+morbid, aljas vicc, zsidó+favicc kombókat. Nem keveset és nem röviden. Emblematikus bevezetője ez az estének: igen, ezt fogjuk látni. Kabarét, óvatoskodástól, finomkodástól mentes mondatokat, provokatív gesztusokat, szószínházat.
Ritka az a színházi este, amikor hazafelé azt dünnyögi az ember, hogy „No, akkor most megtanuljuk X vagy Y nevét!”. Időnként azért megesik. Abban, hogy az Átrium és a Mentőcsónak új bemutatóját látva, a tavalyi évben Hegedűs D. Géza és Forgács Péter osztályában végzett, s most – mondhatni – teljes fegyverzetben elébünk álló Kovács Máté…
