Napról napra

A Független Színház Magyarország idén ötödszörre rendezte meg a Roma Hősök Fesztiválját, amelyet két formában is követhettek az érdeklődők: májusban élőben az RS9 Színházban, szeptemberben pedig szerveztek egy online „ismétlést”. A programban magyar és külföldi (szlovák, cseh és ír) roma társulatok előadásai mellett koncertek és kerekasztal-beszélgetések is szerepeltek.

…ez alkalommal személyesebb színezetű a program. A legsikerültebb standupokban a jelen közállapotának éles, odamondó kritikája inkább az önvallomás, a saját sorskérdések kihangosításának „melléktermékeként” jelenik meg.

     …az egyes produkciók olyan finom utalásokkal kapcsolódtak egymáshoz, hogy azt kell feltételeznem, valamiképp összedolgoztak ők négyen, hogy az est egységesen szőtt varázspalástot kapjon.

A TÁP Színház előadása nem a Covidról szól, hanem arról, hogy manapság minden a Covidról szól.

Először csak a zaj jelzi: a sötétben valami mozgásba lendült. Mert a világ így kezdődik: nem bummal, csak nyikorgással, recsegéssel-ropogással – mintha szétesni készülne a (színpad)technika. Aztán szép fokozatosan a zaj forrására is fény derül: a roppant masinának csupán az emberi alkatrészei lazultak ki, és görögnek gazdátlanul ide-oda, kiszolgáltatva a gravitációnak és a terepviszonyoknak. Demonstrálva, […]

2020. januárjában a berlini Gorki Theaterben Falk Richter, egy ötvenéves férfi megrendezte a saját maga és a színház öt férfi színésze által írt In My Room című előadást, mely a férfiak helyzetét vizsgálja a 20. és 21. század fordulóján. A csak férfiak által létrehozott előadás jelenleg a színház stream-repertoárján szerepel.

Online színház, online oktatás, Zoom-interjú, már csak egy kicsit kell kibírni, felelősségteljes viselkedés, munkanélküliség, bezártság, magány – a jó ügy érdekében viszonylag keveset beszélünk róla, milyen pszichés következményei lehetnek annak, ha úgy teszünk, mintha minden a legnagyobb rendben menne.

A 3 nővér a boldogság és az esztétikum iránti vágy alapélményére fókuszál, a Sardar Tagirovsky rendezésében tavaly bemutatott poétikus előadás dramaturgiája és a szerepformálásai ehhez igazodtak.

„Ó, még egy Shakespeare” helyett egyből harminchét, de nem csak úgy biztonságosan manőverezve, hanem egyből műrepülésben – az első három rész alapján legalábbis nyugodtan kijelenthetem ezt.

Különös vásári vígjátéknak volt házi bemutatója januárban a Pinceszínházban. Ám azóta az előadás csak online formában tudja elérni a közönségét. Bár hogy milyen célközönséget képzel magának ez a Hamvai Kornél fordításában színre került könnyes bohózat, azt nem könnyű megválaszolni.

Hód Adrienn koreográfus és csapata az Önök kérték!-ben képes úgy beszélni társadalmi konfliktusokról, a művészlét belső harcairól, vívódásairól, egyéni problémákról, mélyen szántó pszichológiai kérdésekről és aktuálpolitikáról, hogy közben nem arról beszél. Vagy éppen arról, de úgy, hogy messze túllépi a jelenlegi társadalmi normák által szabályozott párbeszédes formák konvencióit, és a lehető legprovokatívabb formában, tabuk, szégyen […]

A tényanyagból és interjúkból készült regény nem tud annyira fiktív lenni, hogy túllépjen a sztereotípiák szintjén, de alighanem ez volt a cél: „szemidoku” stílben ábrázolni ezt a világot. Mindazonáltal – vagy éppen ezért – igaza volt Kovács Krisztának, hogy a három monológ színpadra való, és jól sikerült a dramatizálás, pontosabban a kimetszés is.