A tényanyagból és interjúkból készült regény nem tud annyira fiktív lenni, hogy túllépjen a sztereotípiák szintjén, de alighanem ez volt a cél: „szemidoku” stílben ábrázolni ezt a világot. Mindazonáltal – vagy éppen ezért – igaza volt Kovács Krisztának, hogy a három monológ színpadra való, és jól sikerült a dramatizálás, pontosabban a kimetszés is.
A Katona színpada eltűnt a díszlet mögött: egy megtévesztésig élethű, színes könyvektől rendetlen, szűk dolgozószobát látunk, ahonnan egy magányos és ideges kisember próbál költői magaslatokba emelkedni. Nem nehéz karanténbeli önmagunkra ismernünk.
Verdi művének középpontjában a szerelem és a hatalom áll, ám Schiller művének középpontjában, ha rendezőnek ez a szándéka, állhat a szerelem vagy a hatalom – is. Ez attól is függ persze, hogy a kifejezetten hosszúnak számító Schiller drámát a dramaturg és a rendező együtt hogyan alakítja, mit is szeretnének láttatni, mit szeretnének kiemelni.
A személyes élmények és visszaemlékezések mellett megjelenik a kilencvenes évek társadalmi és iskolai berendezkedése is; az, hogy ezek működése és struktúrája hogyan íródik bele a fiatalok viselkedésébe.
„Az a nemzet, aki bebizonyítja, hogy a majmoktól származik, nyer egy ingyen kört a történelem vidámparkjában.” – olvasható az előadás színlapján.[1] Kokan Mladenović Jami körzet – a világ legősibb nemzetéről szóló dokumentarista színházi előadása a jelenünket is jelentős mértékben átszövő problematikákat tárja elénk, a nacionalizmus, patriotizmus és a nemzetállamok abszurditását, a megosztottság értelmetlenségét humorosan, ugyanakkor…
Az előadás egy baráti beszélgetés álcáját ölti magára, amiről az első fellépő végszavánál nyomban lehull a lepel: szó sincs arról, hogy a színészek egymással társalognának, sőt, ha úgy adódik, a másik monológja alatt kimennek a szobájukból vagy felszállnak egy repülőjáratra (ahogy teszi azt Láng Annamari), az egyedüli előírás számukra az, hogy tartsák a megszólalási sorrendet…
Az előadás egyszerre fiktív és dokumentarista, felkínálva egy tárgyilagosabb divattörténeti és egy szubjektív életrajzi olvasatot Rotschild Klára ellentmondásokkal terhelt személyiségéhez és élettörténetéhez. Borgula darabja történelmi helyzeteket is felidéz, a Horthy-korszak és a holokauszt, aztán a sztálinista, később kádárista szocializmus világát.
Úgy tűnik, hogy az online előadások sokszor az intimitás mentén tematizálódnak, mégpedig kétféle módon: egyrészt az általában helyhez kötött produkciók egyszerre betolakodnak a néző otthonába, másrészt az alkotót is intim közelségből és közegben láthatjuk. Az intimitás kérdése különösen érdekes az (új)cirkusz esetében, amelynek látványos trükkjeihez hagyományosan a néző bizonyos fokú „távoltartása” szükséges, miközben másik oldalról…
Kicsit hasonlít ez a 16 éven felülieknek ajánlott játék Ödön von Horváth színművére, a Kasimir és Karoline című szívszorító történetre, csak itt a pénzhez jobban hozzászokott franciák lökdösik hozzátartozóikat a semmibe, s az is tény, hogy a fürge tollú szerző szövegében – a Horváth-művel ellentétben – költészetnek, sajnos, nyoma sincs.
Év elején az online térben két gyerekeknek szóló bábszínházi bemutatót is láthattunk: egy népmese-feldolgozást és egy most született, modern történetet, egy férfi és egy női főhőst, a hagyományokhoz való kapcsolódást és a jelen aktuális kérdéseit érintő problémaközpontú történetet, egy óvodásoknak és egy kisiskolásoknak szóló előadást: a debreceni Vojtina Bábszínház és a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági…
