Napról napra

Tavaly indult a Freeszfe „színházcsináló” képzése, mely elsősorban a független szféra felé nyit. A diákok a klasszikus szerepek felülírásával, a kollektív alkotás lehetőségeivel kísérletezhetnek, gyakran foglalkoznak generációs dilemmákkal, jellemzőjük az erős személyesség és az, hogy az improvizációk, közös írás nyomán eredeti, kortárs szövegek születnek. A Csak az ég ebbe a kategóriába tartozik, az Épp csak […]

Háda Fruzsina első monodrámáját, a Budapest-Záhonyt azzal a kérdéssel kezdi, hogy vannak-e jelen vasutasok. A Trafóklub közönségében érezhetően zavart kelt a felvetés, már-már abszurdnak hat. Valószínűleg legtöbben csodálkoznánk, ha vasutasok szakmányban vennének jegyet egy olyan „obskúrus” helyre, mint a Trafóklub. De talán éppen erre irányul Háda kérdése: megpendíteni, hogyan degradálódott egy szakma nemcsak fizetés és […]

Egymás mellett a Budapest Kortárstánc Főiskola (BKTF) új első évfolyamának bemutatkozása és a Horváth Attila–Kiss Rebeka Petra alkotópáros A kimondhatatlan jókedv játéka című előadása beszédes ívet húz. Akár egy disztópikus életpályamodell.

Fórum-e a színház? Ment-e színházi előadásokkal előrébb a világ? Avagy: mi a színház társadalmi szerepe?

Mindössze két alkalommal lehetett látni a Trafóban a produkciót, de már tudjuk, nagy kár lenne, ha soha többé nem találkozhatnánk vele. Mindeközben az sem lenne csoda, ha ennek a Stravinsky-műnek hamarosan egy újabb bemutatója is lenne, annyira benne van a levegőben mindaz, ami belőle árad.

A NEXTFESZT színházi fesztivált idén márciusban negyedszerre rendezte meg a Trafó: négy napon keresztül független fiatal művészek vették birtokba az épület minden zugát. Az előbemutatók és utánjátszások között két premier is szerepelt a programban, két performansz.

A technika és a digitalizáció már bekúszott a színház falai közé. Az alkotók előszeretettel használnak kamerákat, vetítéseket és más technológiai bravúrt. De mi történik akkor, ha az internet és a közösségi média világa nemcsak egy plusz jelrendszer, hanem birtokba veszi a színpadot?

A BLKDOG letisztult, mégis gazdag szimbólumrendszerrel dolgozik, és akkor tud a legkevésbé hatást elérni, amikor a legdirektebb.

Somló Dávid munkái jól behatárolható körben mozognak: a résztvevőket különböző irányból érkező hangokkal veszi körbe. Szabad- vagy zárt téren, kisszobában vagy a Széll Kálmán téren, az előadókra applikált vagy a résztvevők által mozgatott hangszórókkal, ilyen vagy amolyan hangok: egészen más élmény, mégis ugyanannak a variációi. Vass Imre előadásait ezzel szemben nem lehet egy szálra, talán […]

A Dollár Papa Gyermekei egy romantikus kalandregényből készített új adaptációt mutatott be a Trafóban. Henry de Vere Stacpoole ír szerző 1907-ben egy álmatlan éjszakán azon morfondírozott, hogy mennyire irigylésre méltó a primitív ősember, aki még elnevezetlen csodaként tudta szemlélni a naplementét és a mennydörgést. Ellentétben a modern kori utódokkal, akik ezeket a misztikus jelenségeket időközben […]

A SUB.LAB.PRO The Ensemble Program Ruby (Rubin) cím alatt futó decemberi dupla estjén Molnár Csaba és a finn Annamari Keskinen koreográfiái érdekes kontrasztban álltak egymással, de egyaránt új, izgalmas utakat tártak fel. Alig győztük befogadni.

Meztelen színpad, egymásnak feszülő testek, remegő izmok, egymásra tapadó szempárok, ismétlés, újrakezdés, ismétlés, belehalás, nem léphetsz ugyanabba, belelépsz. Jan Martens legendás sweat baby sweat koreográfiája a sóvárgás, a hiány, a függőség, nevezzük nevén: a szerelem táncnyelvi megfogalmazása. Az előadás egyszerre minimalista és zsizsegően dús, érzelmes és mechanikus, lebilincselő és egyhangú, lírai és komikus. Hogy lehet […]