Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Trafó

Bogya Tímea Éva: Cohabitat

2 in 1 kritika: Kereki – Trafó és A nagy hadronütköztető – Óvóhely 

A Kereki és A nagy hadronütköztető két kortárs, budapesti, egymástól függetlenül létrejött előadás. Mégis mindkettő a személyes viszonyokat és a belakott teret kapcsolja össze valahogyan. Fontos, időtlen, generációkon átívelő problémákat vizsgálnak, és mindegyiknek saját választ, megoldást kell találnia.

Török Ákos: Fullba nyomják a kontaktot

Hodworks: Amber – Trafó

Te hogyan készültél az előadásra? – teszik fel a kérdést a darab alkotói/szövegírói. Ez egy szokásos PR húzás, esetleg szimplán egy bugyuta kérdés? Sem ez, sem az: Hód Adrienn legújabb darabja ugyanis még a feketeöves Trafóba járókat és a Hodworks B-közepét is felkészületlenül érheti. Noha ők sok cifra dolgot tapasztaltak már.

Dézsi Fruzsina: Hello from the inside

Cédric Eeckhout: Küldetés - Trafó

Az Anya, a Jézus és a Lovag – van legalább két olyan szó, ami egy asszociációs játékban biztosan nem jutna eszünkbe erről a három szereplőről. Ez a két szó az EU és a neoliberalizmus.

Puskás Panni: Szex, szerelem, gyengédség?

Dollár Papa Gyermekei: Orlando – Trafó

A produkció (…) zavarba hozza nézőjét két dologgal is: egyrészt a szexualitás explicit ábrázolásával, másrészt a történet kivehetetlenségével, az alkotói szándék kiismerhetetlenségével.

Varga Anikó: Szeméthegyek, műanyagtengerek

Reprezentáció és ökokritika

A klímakérdés színreviteléről szólva olyan, közelmúltbeli előadásokra hagyatkozom, amelyek egymás mellé helyezve meglehetősen esetleges összképet adnak ki. Kézenfekvő kérdés, hogy a téma iránti érdeklődésen túl mi köti össze őket. És kézenfekvő a válasz, hogy a disztópia és a posztapokaliptikus képzelet – miközben a disztópia (társadalom)kritikai potenciálja az egyes alkotásokban eltérően, a színházi ábrázolási kérdésektől és…

Trömböczky Napsugár – Zsigó Anna: Buszról elkapott pillanat

A kollektív alkotások esztétikája

Adott hat előadás: egy táncpedagógiai foglalkozásokból kinőtt produkció, amelyben kamasz lányok tánccal és zenével mesélik el saját világvége-történetüket (Nibiru); egy önvallomásos, belső válságdráma, ahol ének és tudatállapotok vitáznak, forgolódnak repetitív körökben egy virágágyásban (A Jeditanács összeül); aztán a Kárpáti Péter létezés-imprójával megalkotott lélektani testvér-krimi (Két nő); egy etűdfüzér, amely zenészek és táncosok szerelemhez és kapcsolatokhoz…

Nincsenek szerepek, csak közösség van

A két műfaj ötvözéséről Jenna Jalonennel, Csuzi Mártonnal, Kántor Mátyással és Déri Andrással Szász Emese beszélgetett

Az utóbbi néhány évben kezdtek közeledni egymáshoz a kortárs tánc és az urban dance képviselői. A fúzió emlékezetes eseménye volt 2019-ben a Collective Dope által szervezett [D]OPEN your move! elnevezésű ún. battle a Trafóban, ahol a két műfaj táncosai „párbajoztak” egymással, valamint a Flying Bodieszal közös szervezésű You are the Flow, amelynek keretében a Boráros…

Hodászi Ádám: Sétáló Budapest

kirakArt

Lépésről lépésre hagyjuk magunk mögött a koronavírus járványt, kimerészkedünk a karanténból, a kirakatok üvegében megpillantjuk megtört vonásainkat. Ahogy ott állunk és sajnáljuk magunkat, egyszer csak észrevesszük, hogy hatan-nyolcan ugyanígy merednek a poros, nap vakította tükörbe. Ezen aztán kacagni kell, de legalábbis elmosolyodni, és sétálni tovább újabb kirakatok elé.

Bogya Tímea Éva: Tulajdonképpen kincskeresés

Freak Fusion & Flying Bodies: cirQular - Trafó

A cirQular játék a testekkel, játék a terekkel és játék a nézőkkel. A város újraélesztése nem először foglalkoztatja Lennart Paart és Zoletnik Sophie-t, a cirQular koncepciójának a kidolgozóit. 2020-ban pár napig újcirkuszi mutatványokkal tették színesebbé a budapestiek karantén hétköznapjait a PLACCC Fesztivál Wa(l)kingthe City programsorozatában. (Már nem is tudom hány írásomban hivatkoztam a PLACCC-ra és nem…

Bogya Tímea Éva: Vissza Budapestre

East End: Idővonal - sétaszínház, Trafó Kortárs Művészetek Háza

A kétórás séta alatt Budapest ikonikus helyeire látogatunk el, mint például a Parlament és a Boráros tér; olyan pontokra, ahol feltehetően mindenki járt már és mindenkinek vannak hozzájuk kötődő élményei. A narráció (Hevesi László) és séta kettősségében egyszerre merültünk el saját életünkben és láttuk a város kis, gyógyuló foltjait, ahova az emberek sporttal, zenével próbálják…