Napról napra

Esterházy Péter utolsó darabjában Janis Joplin utolsó száma, a címadó Mercedes Benz szól; Zsótér Sándor adaptációjában a szereplők éneklik. A két mű találkozása akkor is érdekes momentum, ha az ebből fakadó esetleges megrendült nézői alapállapotnak kívül kell maradnia a bírálaton. Annyit azért rögzíthetünk: a cím a túlélés, valamiféle tökéletesség és az ahhoz kapcsolódó vágyott öröklét […]

Amit Keresztury hiányolt a regényben, „a vallomás őszinteségét, bűntudatát vagy dacát, sorsszerűségét vagy lázadását, egyértelműségét és véglegességét”, azt az átdolgozó és rendező Zsótér Sándor és a dramaturg, Ungár Júlia – négy ragyogó színész segítségével – meg tudta adni a nézőknek a Trafó nagytermében.

Mint tudjuk, a színpadi puska előbb-utóbb elsül – nincs ez másképp a Vízityúkban sem. Ő, Edgar Walpor hosszas habozás után lő, nem is egyszer, hogy aztán a játék folyamán még több puskalövést halljunk. Igaz, az áldozat hajlamos nem meghalni, vagy legalábbis feltámadni, miközben a semmiből egy gyerek kerül elő, s még egy forradalom is kitör.

„Kiborít a monotonitás és az egysíkúság a színészetben is” – mondja Spolarics Andrea. Erős karakter erős színpadi jelenléttel. Nem lehet nem figyelni rá. Fontos számára a színházcsinálás, fontos befolyással lenni rá. Évek óta a Budaörsi Latinovits Színház tagja, ahol a közelmúltban mutatták be Zsótér Sándor rendezésében a Kurázsi és gyerekeit, amelyben a címszereplőt, K. mamát […]

Mi maradna egy az 1980-as években írt drámából – Göncz Árpád Mérlege az 1980-as Találkozások című kötetében még „csak” egy tizenhárom oldalas novella –, ha zárójelbe tennénk mindazt, ami a szerzőjével történt, amit a szerzője tett a nyolcvanas évek után, a politikusi pályát, a köztársasági elnökként derűs bölcsességgel viselt hivatalt, az utóbbi fél évszázad fényév […]

A közelmúltban bemutatott Bűn és bűnhődés előadások látványa általában szürke, egyszerű, egy komor, sivár világ érzetét keltik. (…) A Pécsi Nemzeti Színházban márciusban bemutatott Zsótér Sándor rendezte Bűn és bűnhődés előadás viszont színes. Színes a világítás (Farkas Gyula), színesek a jelmezek (Benedek Mari), színes a díszlet (Ambrus Mária). Ettől, persze nem lesz könnyebb Dosztojevszkij regénye, […]

„Radikális komédiát” láthatunk a székesfehérvári színház Kozák András Stúdiójában, és ez a szokatlan jelzős szerkezet meglepően pontos műfaji leírásként is működik. Merthogy Werner Schwab darabja roppant mulatságos, annak ellenére (vagy azzal együtt), hogy főszereplője elteszi láb alól az összes többi szereplőt. Az eredeti cím – Népirtás avagy nem funkcionál a májam – némiképp közvetlenebbül utal […]

Ha színpadi intimitásról beszélünk, Mundruczó Kornél, Schilling Árpád és Zsótér Sándor rendezései az elsők között jutnak eszünkbe. Ugyanakkor ez meglehetősen sok összetevős és süppedős terep, körültekintően kell járni rajta. A témáról Zsigó Anna kérdezte őket.

Zsótér Sándor első Beckett-rendezése A játszma vége, a szombathelyi Weöres Sándor Színházban ez volt a második premier az újranyitás után. Soha jobbkor: a létezés abszurditása, az eredendő kiszolgáltatottság, a végzetes össze- és elzártság most nem a mélyben lappangó érzet, hanem banalitás. Aki játszik és játékba hív: Nagy-Bakonyi Boglárka, Major Erik, Szerémi Zoltán és Németh Judit.

Pilinszky a Beszélgetések Sheryl Suttonnal című párbeszédes, drámaformájú esszéregényében Sheryl Sutton szájába adja azt a mondatot, hogy a művészet nem a valóság, nem is utánzás, hanem a valóság kitalálása. Kárpáti Péter, úgy tűnik, ezt kísérli meg A nagy kapitulációban.

Zsótér Sándor 1996-ban az „apánk, mint jól tudod, gabonakereskedő volt” Esterházy-mondattal kezdi a vígszínházi idejét, mely akkor még nem látszott korszaknak, aminek most, 2020-ban, csak improvizált beugrásnak. Azonban a mondat, mely a színházi gyakorlatban is könnyed nyelvjátéknak tűnik, a teljes víges játékhagyományt elénk teríti. A Búcsúszimfónia nyitómondata ebben a térben megidézi Bródy Sándor kilencven évvel […]

Többhangú kritika Herczog Noémi kommentárjával Dr. Sárkány foglalkozását tekintve ügyvéd, valójában azonban színész. A darab elején segédjének újra előadja korábbi védőbeszédét, amelyért akkora vastapsot kapott a tárgyalóteremben, hogy elmondása szerint ötször hívták vissza a lámpák elé, és virágot dobtak neki. Más kérdés, hogy a védence érdekében felhozott magasztos és meggyőző eszméket pár oldallal később meg […]