Tag Archives

Archive of posts published in the tag: könyv

Upor László: Miért ez a cirkusz?

Katie Lavers – Louis Patrick Leroux – Jon Burtt (szerk.): Contemporary Circus (Routledge, 2020)

A kortárs cirkusz az előadó-művészeti szcéna egyik legfalánkabb, ám legönzetlenebb szereplője. Amit csak tud, behabzsol a társművészetekből – és azon túl: a társadalom- és természettudományokból –, de nagyvonalúan vissza is ad, bőségesen szórja javait a tánc, a performansz és a színház felé, sőt begyújtja a filozófusok képzeletét is. Bár a zene, a képzőművészet, az irodalom…

Szabó Attila: Az elbeszélés határvonalai

A Kronosz Kiadó Színháztudományi Kiskönyvtárának két kötetéről

A Kronosz Kiadó színháztudományi sorozatában 2019-ben három kötet is megjelent, szinte egy időben. Az alábbiakban a három közül kettőről írok azt feltételezve, hogy a kötetek valamilyen közös nevezőre hozhatók, vagy legalábbis egyszerre mutatnak fel valami relevánsat a magyar színházi gondolkodás „korszelleméből”.

Gajdó Tamás: Egy műfaj és egy életmű

A Corvina Kiadó két színházi kötetéről

A kabaré aranykora Az elmúlt két évtizedben két könyv is megjelent a magyar kabaré múltjáról. Molnár Gál Péter A pesti mulatók című művét 2001-ben a Helikon Kiadó, míg Bános Tibor A pesti kabaré száz éve című munkáját 2008-ban a Vince Kiadó adta közre. Mind a két szerző a színpadi szórakoztatás ezen válfajának panorámájára helyezte a…

Varga Zsófia: Kell egy meló? Találd fel!

Magda Romanska (szerk.): The Routledge Companion to Dramaturgy

Az elmúlt évtizedek technológiai újításai – az újmédia forradalma, a streaming, az interneten keresztül a hírekhez, eseményekhez való közvetlen és azonnali hozzáférés lehetősége, a kapcsolattartás, a kommunikáció formáinak bővülése, a mesterséges intelligencia kutatása, a robotika, a számítógépes játékok – kiszélesítették a színház fogalmát is. Ezek a változások a színházi dramaturgiát és a dramaturgokat is új…

Darida Veronika: A keresés színháza

Visky András: Mire való a színház? Útban a theatrum theologikum felé

A színház új formák keresése. Visky Andrást elsősorban az olyan szokatlan színházi formák foglalkoztatják, mint a poétikus színház, melynek egyik legszebb példája Urbán András Rózsák című előadása Tolnai Ottó költeménye, A kisinyovi rózsa nyomán. A színpadi műben megjelennek Tolnai motívumai, de nem az utánzás (mimikri) szintjén; épp ellenkezőleg: a színpad performatív terébe állított költői képek…

Gabnai Katalin: Az abonyi bádogos fia

Mucsi Zoltán. Bérczes László beszélgetőkönyve

Szolnokon történt, a hetvenes években, hogy Mucsi Zoltán, kezdő amatőr színjátszó és karbantartó lakatos (akiből azóta díjakkal is elismert, országos hírű színész lett) megszólította Bérczes Lászlót, a helybeli gimnázium angol-német szakos tanárát (akiből azóta határokon túl is elismert kritikus, dramaturg és sikeres rendező lett), s átadott neki elolvasásra egy könyvecskét, melyben Mrożek Mulatság című darabja…

Lénárt András: Szorgos Pierrot színre lép (és beint)

Molnár Dániel: Vörös csillagok. A Rákosi-korszak szórakoztatóipara és a szocialista revűk című könyvéről

Nagymamámról kevés képet őrzök, talán mert élete nagy részét ugyanabban a fotelben töltötte. Arra viszont emlékszem, ahogyan felderült arccal mutatja a szemközti tévé képernyőjén a bájos kis Oszvald Marikát és a fess, de partnerei mellett valamiképp mindig öreges Németh Sándor színpadi remeklését. Hogy mondjam, nem fordultam a műfaj felé, és utóbb úgy látom, a korosodás…

László Ferenc: Kicsit elpilledve

Máté Gábor: Színházi naplók

A focit, a chiantit és a tiramisùt szereti, a hízást meg a rossz kritikát viszont nem; képes jól próbálni és tud írni is a próbafolyamatokról. Ez mind-mind kiderül Máté Gáborról a Színházi naplók olvastán.

Nánay István: Pár órára a közönség közösséggé lesz

Nászta Katalin: Thália erdélyi napszámosai

Mi késztethette a társulatában megbecsült, szép szerepeket sikeresen játszó, a harmincas éveinek elején lévő színésznőt, hogy interjúsorozatot készítsen a pályaválasztás motivációiról, a színészi munka mibenlétéről, egyéni alkotó módszereiről, színész és rendező, illetve színész és néző kapcsolatáról, a kritikai megítélésről? 

Gabnai Katalin: Csak nem képzeled?

Szarvas József – Bérczes László Könnyű neked, Szarvas Józsi… című könyvéről

Előfordul időnként, hogy egy könyv nem akarja magát olvastatni. Maga a tárgy ilyenkor egyre könnyebbé válik, s kiforog, szinte kiugrik az ember kezéből. Többször átéltem. De azt az érzést nem ismertem eddig, hogy a megkezdett kötet pár oldal után egyre súlyosabb lesz, de nem letevődni akar, hanem mindkét szárnya szinte belenő az ember tenyerébe. Bérczes…