Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Vígszínház

Kállai Katalin: Autodafé a Kék Angyalban

Masteroff – Ebb – Kander: Kabaré – Vígszínház

Olyan érzésünk van, mintha egy készülő sikerdarab egyik utolsó próbáján lennénk. Abban a fázisban, amikor már mindenki mindent tud, csak még nem sikerült megtalálni az egészben a lényeget.

Hermann Zoltán: Guitar hero

Jacques Prévert – Kovács Adrián – Vecsei H. Miklós – ifj. Vidnyánszky Attila: Szerelmek városa – Vígszínház

Dohoghat magában a kritikus, hogy miért kerül színpadra annyi film-remake a magyar színházakban, de nem tehet mást, mint konstatálja, hogy – különösképpen a Vígszínházban – már ennek is hagyománya van. Kicsit olyasmi talán ez, mint a 18. század végi barokk és gáláns operák világa, amikor a milánói vagy bécsi néző úgy ment be a színházba,…

Urbán Balázs: Történelmi hazugságok

Marius von Mayenburg: A kő – Pesti Színház

1935, 1945, 1953, 1978, 1993 – a néző szeme alighanem rögvest megakad a dátumokon, amelyek a játéktér közepén, a forgószínpadra állított kis lakásbelsők felett olvashatóak. Igen, ebben az öt évben játszódnak az események, nem lineárisan, hanem összevissza haladva az időben, s ha a forgószínpad nem fordul el, az aktuális évszám világít is. 

Turbuly Lilla: Mint egy túlfűtött kazán

Csáth és démonai – Vígszínház, Házi Színpad

Élet és mű összefüggései általában is érdeklik a közönséget, egy olyan szerző esetében pedig, aki irodalmunk sötét legendái közé tartozik, ez még jobban így van. Csáth Géza neve azonnal előhívja a morfium, önsorsrontás, gyilkosság, öngyilkosság szavakat. Jó esetben az életrajzi tények után az olvasónak eszébe jut az is, milyen sokoldalú tehetség volt, felidéződnek novellái, néha…

Rihay-Kovács Zita: Miért olyan nagy dolog egy etikai kódex kiadása?

Az elmúlt hetekben két kőszínház, a Vígszínház és a debreceni Csokonai Színház jelentette be, hogy elkészítette az etikai kódexét, mindkét dokumentum elérhető a színházak honlapján. Nem ezek a színházak voltak az elsők, de úgy tűnik, ezek törték át az érdektelenség és passzivitás falait, és ennek eredményeként remélhetőleg egyre több színház kezdi el a szervezeti kultúra…

Csáki Judit: Jól öregszik

Dés László – Geszti Péter – Békés Pál: A dzsungel könyve

Tízezer jegy fogyott el a 25. születésnapját ünneplő előadásra, A dzsungel könyvére a Pesti Színházban. Körülbelül ezerháromszázszor játszották – eddig. Színházi mércével mérve impozáns számok ezek: tíz teltház a Vígben (az előadás a Pestiben megy), ami pedig az utóbbi számot illeti: az ötvenedik előadást már ünnepelni szokták…

Dömötör Adrienne: A kritika hely(zet)e

Tallózó vizsgálódás a színházi honlapokon

„Ki nem sz*rja le a kritikát az internet korában?” ‒ hangzott el nemrégiben a retorikusnak szánt kérdés egy beszélgetésen. Időről időre hallani, olvasni ilyesmit akár a szakma által kifejezetten elismert színészektől is. Vagyis olyasvalakiktől, akiket nem holmi sértettség, inkább csak a trendiskedés szándéka motivál, amikor közösségi médiát, rajongói oldalakat, posztokat és kommenteket emlegetnek – mintha…

Kovács Bea: A gyász első szakasza

A kő – a Pesti Színház online bemutatója

Rég nem voltam színházban Budapesten, aztán egyszer csak (streamen) meglátom a Váci utcát és Pesti Színház neonfényeit. Egy pillanatra úrrá lesz rajtam az ismerős bemutatóláz. Szombat este van, december 5-e, a Pesti Színház új premierjét nézem, azzal a (március eleje óta) nem múló reménnyel, hogy ez a stream más, mint a többi…

Csáki Judit: Van az a pénz

Friedrich Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása – Vígszínház

Hát akkor elindult végre az évad, az új igazgató, Rudolf Péter rendezésével. Ennél nehezítettebb kezdést elképzelni is vakmerőség, nemhogy megcsinálni. Röviden: innen szép nyerni.

Jákfalvi Magdolna: Játszó terek

A Vígszínház Zsótér-korszaka

Zsótér Sándor 1996-ban az „apánk, mint jól tudod, gabonakereskedő volt” Esterházy-mondattal kezdi a vígszínházi idejét, mely akkor még nem látszott korszaknak, aminek most, 2020-ban, csak improvizált beugrásnak. Azonban a mondat, mely a színházi gyakorlatban is könnyed nyelvjátéknak tűnik, a teljes víges játékhagyományt elénk teríti. A Búcsúszimfónia nyitómondata ebben a térben megidézi Bródy Sándor kilencven évvel…