Napról napra

Egy színész, aki rendez, szinkronizál, forgat, ír, zenél és szereti teljes lényével megélni a pillanatot, vagy csak úgy lenni. Éppen ezért kedveli annyira a szökőkutakat, amelyek csupán vannak és szépek, s jó csak úgy szimplán elüldögélni a közelükben.

Sokat tud rólunk Tasnádi István. De a tudását úgy osztja meg velünk, hogy közben nem ítélkezik. Azt viszont eléri, hogy szinte minden bemutatója után támaszt keressünk, nyugtalanul feszengjünk, hosszú heteken át. S együtt kell rájönnünk, hogy – legalábbis egyelőre – nincs mibe kapaszkodnunk.

Általánosan elismert igazság, hogy mindenkinek megvan a maga meghatározó Büszkeség és balítélet élménye. Sokaknak a „Colin Firth a tóban” BBC-sorozat égett be, míg másoknak a Keira Knightley által fémjelzett játékfilm. Magyarországon kisebbségben vannak azok, köztük én is, akik a bollywoodi Bride and Prejudice verziót látták először, melyben az egész regényben meghúzódó osztályfeszültséget a legegyértelműbben mutatták […]

A Rémségek kicsiny boltjának főszereplője egy kaktuszféle ragadozó növény, ami embervérrel, sőt emberhússal táplálkozik, és étvágyának növekedésével egyenes arányban terebélyesedik. Kitenyésztője Seymour, egy New York-i eldugott virágüzlet kétbalkezes segédje, aki a húsevő virágot szerelméről, az eladó kisasszony Audrey-ról nevezi el. A szenzációszámba menő Audrey II. fellendíti a bolt forgalmát, ám ennek ára van: etetni kell […]

Esterházy Péter utolsó darabjában Janis Joplin utolsó száma, a címadó Mercedes Benz szól; Zsótér Sándor adaptációjában a szereplők éneklik. A két mű találkozása akkor is érdekes momentum, ha az ebből fakadó esetleges megrendült nézői alapállapotnak kívül kell maradnia a bírálaton. Annyit azért rögzíthetünk: a cím a túlélés, valamiféle tökéletesség és az ahhoz kapcsolódó vágyott öröklét […]

Spiró György 42 éve bemutatott drámája a színházról szól. A színházcsinálásról. A színház és a hatalom viszonyáról. A nagy színművész és a színházi végeken robotolók találkozásáról. Arról, hogy mit tehet, illetve mit engedhet meg magának a nagy művész a hatalommal szemben. Kérdés, hogy másképpen szól-e minderről, mint az ősbemutató idején.

Távoli, északon fekvő házban találjuk magunkat, ahol egy kiterjedt család és baráti társaság él együtt egy nemrég oda delegált kutatócsoport tagjaival. Ezt az alapból is bonyolult állapotot csak megnehezíti egy, a klímaváltozáson és pandémián alapuló folyamatos vészhelyzet.

Jobban vagytok, ugye? – teszi fel az kérdést Wojtek (Kövesi Zsombor) Mayának, a sógornőjének (Petrik Andrea), és Larsnak, a sógorának (Telekes Péter), akik három hónappal korábban vesztették el a kisbabájukat egy otthonszülés során. Nyilván nincsenek jól, viszont mindenki beleszól abba, hogyan kellene jobban lenniük.

„Kedves Liliomfi úr, én ellenállhatatlan szenvedélyt érzek a színészethez” – olvashatjuk Szigligeti Ede művében a teátristába habarodott Kamilla kisasszony dagályos vallomását, akitől viszont Liliomfi azonnal a kisasszony bájos növendékéhez, Mariskához fordul a kérdéssel: „És Mari kisasszony?” A lelkes válasz pedig: „Ó, én is.” Ez az egyetlen mondat, amely vegytiszta pátosszal szól a Vígszínház előadásának legvégén.

Szolnokról a Bárkán és a Vígszínházon keresztül Szombathelyre vezetett az útja. Csonka Szilvia a szombathelyi Weöres Sándor Színház alapító tagja. Kitartóan készült a pályára, majd főszerepek sorát játszotta el, de számára nem a színház az egész világ.

A fiatal nyomdai betűszedő, Nagy Vencel már egy éve vak – hogy miként vesztette el a szeme világát, az nem derül ki, nem is fontos –, amikor az SZTK-ban (régen így hívták az egészségpénztárt) közlik vele: rokkantnyugdíjra nem jogosult, betegállományban pedig a továbbiakban nem maradhat. Munkaképesnek nyilvánítják. Ez a kiindulópontja Schwajda György többször átírt, kisebb-nagyobb […]

Hogy Doiasvili, a világjáró rendező önnön szabadasszociációs adottságaival nem tud betelni, azt tapasztalhattuk már 2022-ben is, amikor Csehov Sirályát fektette kétvállra s egyben a Vígszínház színpadára. Csehov művéből akkor – a nagyszerű színészgárdának köszönhetően – meg tudott maradni pár fényes pillanat, Schiller azonban a jelenlegi tavaszon estéről estére megkapja a magáét.