Archive of posts published in the tag: Vígszínház

Gabnai Katalin: Kábulatban

K utazásai - a Vígszínház és a MU Színház közös produkciója

Alakváltó játék ez a majd két óra hosszú, egy részben lefutó ősbemutató. A magában monologizáló kokainszállítmánnyal, vagyis K-val a címszerepben, úgy kezdődik, mint egy kedélyes Rejtő képregény, s mint kortárs orosz prózán átszűrt, pszichedelikus látomás fejeződik be, a hóban kóborló, arany bundájú, transzszilván medvék jelenetével. A költőként is ismeretes, dramaturg szakos Komán Attila Örkény István…

Rádai Andrea: K mint keljfeljancsi

A kastély – Vígszínház

Minden értelemben megkerülhetetlen az előadás díszlete, a kastélyhoz vezető út, ami maga is kastély, többemeletes, a teljes színpadot betöltő labirintus-monstrum a valahová és sehová vezető lépcsőivel, járataival, zegzugaival. K-nak nincs más választása: valahogy be kell hatolnia, hogy bejárja, meghódítsa, maga alá gyűrje a könyörtelen vasszerkezetet (hogy milyen esélyekkel indul és végül ki kit gyűr maga…

Tompa Andrea: Come bambini

Pieces of a Woman – TR Warszawa / BTF, Vígszínház

Hát én nem így szültem, szólt valaki félhangosan az előadás után legyintve. Ahogy távozni készültem a színházból, körülnéztem, és láttam mindazokat, akikről tudhattam – barátok, ismerősök, hírességek –, hogyan szültek: ki a színpadi történethez hasonlóan, a babára bízva a megérkezést, de aztán végül kórházban és császárral; ki agyvérzéses babát szült; ki nem szült, bár akart.…

Gabnai Katalin: Éppenhogy. Koncertszínházi esték a Városmajorban

A tizennégy karátos autó; 80 nap alatt a Föld körül – Városmajori Szabadtéri Színpad

Hőségtől zsibbadt, naptej illatú, lazulásra vágyó közönség zsong a Városmajori Szabadtéri Színpad széksoraiban. Ki csupasz vállakkal, ki csupasz lélekkel adja át magát az ígérkező jónak, a várva várt zenének és a remélt nevetésnek. A színháziak azt várják, hogy végre sötét legyen, a szervezők meg azt, hogy a harangszó ne verje szét az adott produkciót. Az…

Török Ákos: A kocka nincs elvetve

A színház helyzete a pandémia után

Általános tapasztalat, hogy bár a korlátozások több hullámban és lépcsőben mára megszűntek, messze nincs annyi nézője a színházaknak, mint a járvány előtt volt. Noha a nézők számára a jegyekért folyó verseny fellazulása és az egy főre jutó légköbméterek számának növekedése jó iránynak tűnhet, a színházaknak korántsem az. Jelentős budapesti kőszínházak mellett elsősorban függetleneket befogadó/azokkal kooperáló…

Nagy levegőt veszek

Rudolf Péter, a Vígszínház jelenlegi igazgatója

Hosszú egyeztetés után sikerült egy tárgyalása és egy színházi fellépése közé beszorítani ezt a beszélgetést. Miközben tárgyalópartnerei kitódultak az igazgatói irodából, végigpásztázhattam a falon lévő töméntelen fotót, amelyek kirajzolják a Vígszínház 125 éves történetét. Egy korty a bekészített pohár vízből, s Rudolf Péter vált: intézkedő direktorból készséges beszélgetőpartner lesz. NÁNAY ISTVÁN interjúja. 

Gajdó Tamás: Egy színházvállalat

A Víg a századfordulótól a hatvanas évekig

A Vígszínház 1896. május 1-jétől az államosításig Budapest legnagyobb magánszínházaként működött. Nemcsak műsora volt változatos, s nemcsak kiváló társulatával hívta fel magára a figyelmet – ez volt a legtőkeerősebb vállalkozás, mely fénykorában nagyszerűen jövedelmezett részvényeseinek.

Hermann Zoltán: Ki túl sokáig, ki túl későn

Vígszínházi esszé Marton Lászlóról és másokról

Marton László rendezőként négy évtizeden keresztül volt a Vígszínház meghatározó személyisége, igazgatóként huszonnégy évadon át vezette a színházat. Makacs, a saját és a színháza érdekeit felfelé, a kulturális elitek és a közönség felé is képviselni tudó ember volt. Egy színházi ember, aki tudott élni a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas és a kétezres évek színházi és politikai fordulatai által…

Egy hajszálat levenni a másik zakójáról

A Vígszínház oszlopos tagjait, Halász Juditot, Kern Andrást, Kútvölgyi Erzsébetet és Lukács Sándort László Ferenc kérdezte

Első találkozások, legendás partnerek, nevezetes előadások és persze a rendező-igazgatók meghatározó szerepe: a Vígszínház társulatának négy oszlopos tagját emlékek és történetek felidézésére kértük. LÁSZLÓ FERENC mikrofonja előtt HALÁSZ JUDIT, KERN ANDRÁS, KÚTVÖLGYI ERZSÉBET és LUKÁCS SÁNDOR.

Jákfalvi Magdolna: Korszak- és közösségalkotás

A Várkonyi-éra

„Hol van az út kifelé a kátyúból? Önmagadban, színész, csak önmagadban. Nézz befelé egy kicsit és határozd el, hogy nem törődsz a világgal. […] Elvonatkoztatod magad a zűrzavartól, eszmék és esztelenségek kaotikus zavarától és dolgozol.” Várkonyi Zoltán[1] Várkonyi Zoltán az államszocialista kultúra sztárja,[2] kiapadhatatlan tehetséggel megáldott színész, rendező, filmkészítő, író és fordító, gyakorlatorientált művész, aki…