Gryllus Dorka legújabb rendezése belső monológot hangosít ki. Anne Haug szövege, a Csak jöttem szólni, hogy megyek egy olyan nő perspektívájába enged betekintést, akit intenzíven foglalkoztat a múltfeldolgozás (ahogy az a színlapon is megjelenik a „Mi lett volna, ha…?” kezdetű kérdésekkel), valamint a jelen kihívásai.
A politikai tartalmú és progresszív szemléletű előadásairól híres ljubljanai Mladinsko Színház kétévente teret ad a találkozásoknak. A színházi showcase keretein belül műhelymunkára hívja több ország színművészeti egyetemeinek hallgatóit, ezzel örökítve tovább az őket működtető színházi szemléletet. Gondolkodásra sarkall, provokál, kirángat magunkból – mert most ez a színház feladata.
Aligha vádolható azzal a szombathelyi Weöres Sándor Színház, hogy nézőit napjaink valóságából kiragadva kívánná szórakoztatni. Az idei bemutatók más eszközökkel és más szempontokból ugyan, de határozottan reflektálnak arra a világra, amely körülvesz bennünket. A két legutóbbi premier talán a két szélső pólust jelenti: a Vadászjelenetek a határ mellett a lehető legdirektebb módon, míg a Tisztítótűz […]
Petra nincs jól, ez egyértelmű. Ahogy belépünk a Jurányi termébe, az ágya mélyén fekszik, mellette segítője, Marlene. Petra nemrég vált el a második férjétől, sikeres és magányos. Nyitott arra, hogy milyen irányba viszi az élet. A budapesti közönségnek Fassbinder műve a még egyetemista Székely Kriszta rendezése kapcsán lehet ismerős, amelyet 2014-es bemutatója óta máig sokan […]
Nehéz ellenállni a világtörténelem egyik legsikeresebb politikusáról, Julius Caesarról, az ő tündöklését követő bukásáról, továbbá mindennek következményeiről szóló Shakespeare-mű politikai tartalmú csábításának. De nem is kell.
Többen elmondták, leírták: legendás előadás született újjá Semmi 2.0 címen a Bábszínházban. Bár az elsőt – amely szintén Gimesi Dóra adaptációjában, Hoffer Károly rendezésében és bábjaival jött létre – sajnos nem láttam, érteni vélem, miért gondolták, hogy a Z (vagy alfa) generáció számára már szükséges a felújítás.
Elengedni vagy nem engedni: az itt a kérdés. Tárgya egy férfi, bizonyos Iván, de a név szabadon cserélhető, attól is függetlenül, hogy viselője léha színész, felnőtt fiúgyerek vagy épp terrorista. És bármi is rá a jó válasz, míg azt az ember lánya megtalálja, sok belülről fájdalmas, kívülről viszont szánalmasan nevetséges stáción megy végig. Esetünkben viszont […]
Találtál egy jó szakirodalmat? Építsük be! Ne, várj, ne nyisd ki… hát ez egy könyv, nem? Vagyis fa. Tegyük be a terepasztal fái közé (az egyiket egy ponton nevezzük majd tőkének), ott jó helye lesz. A vége felé majd felemelem és megmozgatom, hiszen tudod: bábrendezők vagyunk. Egy átállás alatt pedig kivetítünk belőle egy bekezdést, majd […]
2022 februárjában Oroszország inváziót indított Ukrajna ellen, 1991 júniusában kitört a délszláv háború. Csehov nővérei pedig a huszadik század eleje óta várják, hogy végre elkezdhessenek élni. De mikor kezdődik az élet? Lehet-e életnek nevezni a háborút? Az Újvidéki Színház előadásában az emberi létezést végtelen várakozásként, a köztes-lét iszonyú idejeként értelmező Három nővér olyan posztháborús emberiségkölteménnyé […]
A magyar hagyománytól eltérően az angol színház nem repertoárban és állandó társulatokban gondolkodik, hanem még a prózai előadások esetén is ugyanazt az en suite rendszert alkalmazza, mely a magyar nézőknek csak a musicalek és stadionelőadások kapcsán ismerős. Így aztán fátum dolga, hogy egy télvégi héten épp milyen előadásokat láthat az a szerencsés, aki Londonban jár.
Alexandre Fray 20 éve foglalkozik akrobatikával, a Trafóban nemrég bemutatott Nagymama-projekt keretében pedig a hetven-, nyolcvanéves testeket körülvevő hiedelmek ellen dolgozik. A francia cirkuszművész és csapata városról városra járva nagymamakorba érett nőket szólít a színpadra, akik saját magukat is meglepő bátorsággal kezdenek dacolni a gravitációval – és saját törékenységük tudatával. Az akrobatikus kaland itt nem […]
Elnézést kérek a késlekedésért, de váratlanul valami fontosabb dolgom akadt, egy férfival előfordul az ilyen. (Nem akadt amúgy, csak baromi lusta vagyok.) De nőként ezt te nyilván még nálam is jobban ismered. És persze köszönöm, hogy felezed velem ennek az általam elvállalt kritikának a felelősségét, mert akkor az enyém innentől nulla.
