Tag Archives

Archive of posts published in the tag: kritika

Szoboszlai Annamária: Ihletett állapotban

2 in 1 kritika: Inversedance – Fodor Zoltán Társulat: Te meg a világ és Kulcsár Noémi Tellabor: Vihar

Fodor Zoltán és Kulcsár Noémi is irodalmi forrásból merített legújabb bemutatójához. Fodor választása a modern magyar líra egyik korai alapkötetére esett, a Te meg a világban Szabó Lőrinc a legújabb kor emberének identitáskeresését hangosítja ki. Kulcsár Noémi folytatja megkezdett Shakespeare-adaptációinak a sorát, ezúttal az írói pálya vége felé született színművel, a Viharral. Míg a líra…

Ölbei Lívia: A gyomromban remeg

Ion Luca Caragiale után és helyett a Mohácsi testvérek: Farsang avagy ez is mekkora egy tahó!

Ezen a jelmezversenyen a zsűri nem hirdet győztest. És akkor mindenki vesztes – esetleg mindenki győztes: elvégre a díjnak fölajánlott szilvapálinkát az instrukció szerint szét kell osztani a farsangolók között. A Mohácsi testvérek tíz év után a legkarcosabb és legköltőibb Caragiale-átirattal köszönnek el a Weöres Sándor Színháztól, bár a Farsang a műsorterv szerint a következő…

Gubán Mária: Privát valóságaink összeférhetetlensége – A Szkéné két oldala

Tasnádi István: Kartonpapa – Nézőművészeti Kft., Szkéné Színház, és Háy János: Elem – Szkéné Színház

Egy család sokféle lehet. Különbözhetnek a tagok létszámában, a nemek arányában, világlátásukban, és abban is vajon érdemes-e a történetüket színpadra vinni. A Szkéné két kortárs magyar darabot mutatott be tíz nap és megannyi apró eltéréssel.

Gabnai Katalin: Apád, anyád ide jöjjön!

Rossini – Mozart – Milhaud : FIGARO³ - operamix Az Eiffel Műhelyházban

A családállítás kölcsönvett technikáját remekül használja a játék, Beaumarchais történetei alkalmasak is egy-egy hős számonkérő vagy elbocsátó-megbocsátó jellegű megidézésére. S közben persze, míg Almaviva ténykedését járjuk körbe, föltárul saját, rétegzett életünk ezer elbukási lehetősége is, úgy, hogy végül „nagy expozíciót érezzünk” a megbocsátásra.

Köllő Kata: Szabadulás az egérfogóból

Ibsen: Nóra / Indoor - Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulat

A Nórát játszó Nagy Dorottya alakítása sem a babafeleség-elméletre épül, a Helmerrel (Bokor Barna) való viszonya sem ezt tükrözi. Másfajta alá- és fölérendeltség mutatkozik meg kettejük kapcsolatában: a végtelen kiszolgáltatottság, amit Nóra ideig-óráig megpróbál jókedvvel, játékossággal elfedni talán még önmaga előtt is.

Gergics Enikő: Fenséges és irgalmatlan

Shakespeare: Lear király – Katona József Színház

Ez az előadás az, amire régóta vártunk. Élő, súlyos, igazi.

Török Ákos: Síron innen, síron túl

2 in 1 kritika: Lajkó Félix és a Győri Balett: GisL; Pécsi Balett: Vasarely-etűdök

Íratlan szabály a (tánc)színházban, hogy ha már feltétlenül szükséges, csak az gondolkodjon a nézők helyett, akinek vannak gondolatai.

Papp Tímea: Nagy fehér férfiak válságban

Kilenc – Csiky Gergely Állami Magyar Színház, Temesvár

A Kilencnek hirtelen szezonja lett: játsszák Temesváron, és a járvány alatt a Budapesti Operettszínházban is próbálni kezdték, a bemutató szeptemberben várható.

Hajnal Márton: Pszeudofasz

Hazai Attila: Budapesti Skizo – Manna Produkció

A Budapesti Skizo ijesztő könnyedséggel vetíti egymásra a 90-es évek kábítószertől ködös, élőhalott világát és a jelenünk humán értelmiségének egy általános életérzését. Az aktualitást az adja, hogy az arcunkba tolja: nincs aktualitás. Eltekintve ugyanis a külsőségektől, egyszerűen évtizedek óta egyformán rohadunk.

Csabai Máté: Az úrhatnám oligarcha

Az úrhatnám polgár -- Eiffel Műhelyház, Magyar Állami Operaház

Az úrhatnám polgár ezúttal egy felkapaszkodott, politika által megcsinált újgazdagról, a kövérkés, esetlen és hiú, uborkatermelőből oligarchává lett Mészárosról szólt. A Mészáros vezetéknév nem hangzott el az előadásban – iparági pletyka szerint nem hangozhatott el –, csak a keresztnév: Máté. Mivel Mészáros Máté alakította, parádésan.