…munkál a világban még valami, ördög vagy démon vagy tiltott szerelem, mely kiszámíthatatlanul lépdel az élet és halál közötti átjárón, általunk nem ellenőrizhetően. A kakas figurája minden esetre ott áll a világok szélén, éjszaka és nappal találkozásánál.

Mikszáth Kálmánné meséli el visszaemlékezéseiben (Szépirodalmi Kiadó, 1957), hogy férje egy zsélyi fürdőzés alkalmával gyűjtött be olyan titokzatos történeteket, amik aztán – mint például a fekete kakas rejtélyes esete – beépültek az írói életműbe. Ezt a nagyobb elbeszélést, melyet először a Pesti Hírlap közölt nyolc folytatásban 1899-ben, Fabók Mariann átdolgozásában és rendezésében hallhattuk most, egyetlen tágas teátrális lélegzettel előadva, a Nemzeti Színház Kaszás Attila termében. Az egyszemélyes bábos színházi esemény főszereplője is Fabók Mariann volt, a maga friss kenyér illatú, varázslatos tehetségének minden oldalát megmutatva az egybegyűlteknek.

Fotók: Dalotti Márk

Az alapul szolgáló novella, mint azt a szórólap is írja az általánosan elfogadott irodalomtörténeti összegzést idézve, nem tartozik a legnépszerűbb Mikszáth művek közé, bár erényeit senki nem kétli, és megvannak a hódolói is, sőt, vannak, akik az író csúcsteljesítményei között tartják számon. Hozzáférhető a mű, aki még nem ismerné, olvassa el mihamarabb. Megmarkolja, de meg is erősíti a lelket az idős Kupolyi házaspár csodás elemektől sem mentes életvégi története. Ennek körülbelüli lényege, hogy az öreg Kupolyit egy lazább estén, mikor Pali unokájuk munkába állását ünneplik, megcsapja a hideg, megbetegszik, s szerettei nagy üggyel-bajjal gyűjtenek csak össze annyi pénzt, hogy a falubeliek – orvosuk által javasolt – fölkapott kúráló helyére, Stájerországba mehessen gyógyulni az apó. Titkos rásegítéssel nagyra nő a termés halma, viszi is eladni a búzát az öreg, Vincével, az öreg szolgával együtt. Igen ám, de útközben találnak az árok partján egy beteg leánykát, akinek a lelke már elindult a maga lázálmaiban látott, veres taréjában arany csengettyűt viselő fekete kakas meg a halott édesanyja után. Az apóba kapaszkodó kislányt magukkal viszik, de segítséget nem tudnak kapni, meghal a gyerek. S aki meghal, azt el kell temetni. No de ki legyen, aki eltemeti ezen az idegen helyen? Kupolyi bácsi lesz az. A búzáért kapott pénz fele elmegy a koporsóra, a kakasos keresztfára meg a kántor fizetségére, a maradékát meg nyereség reményében elkártyázza az öreg. Kész, vége a világnak. Hogy menjen most már haza Veronához, az ő szegény feleségéhez? A morgós Vince segítségével, nem könnyen, de elsimulnak a dolgok. Csakhogy jön a baj megint: beüt a bánya beomlása. Meglehet, Pali is a kövek alatt van? A végkifejletben a novella épp csak annyival lebeg a földfelszín fölé, amennyivel egy újra előkerülő fekete kakas varázsereje meg tudja azt emelni.

Mikszáth páratlan zsenije csodás hármas fonatba szervezi a valóságot, a munkáló keresztény lelkiséget és a pogány hiedelemvilág látomásait. Egy: Az influenzától megszabadulni próbáló falu lakossága, köztük az öreg Kupolyi, reális gyógyulási esélyt lát a külhoni levegő szippantgatásában. Kettő: Kupolyi apó azt tanulta, hogy az elesetteken segíteni kell. Akármi van. Három: de munkál a világban még valami, ördög vagy démon vagy tiltott szerelem, mely kiszámíthatatlanul lépdel az élet és halál közötti átjárón, általunk nem ellenőrizhetően.

A kakas figurája minden esetre ott áll a világok szélén, éjszaka és nappal találkozásánál. A kereszténységben az ördög lovagolja, a pogány hitvilágban pedig a boszorkány kéri kölcsön az alakját. Ez a történet magában rejti a „hálás halott”, a természetfölötti segítőtárs sok mesében meglévő motívumát is, melynek típuscsoportját (AaTh 505–508) számmal jelöli a néprajzosok Aarne –Thompson-féle katalógusa. Az irodalomtörténészek szeretik misztikus történetként kezelni Mikszáthnak ezt a művét, a színháziaknak az ír Sean O´Casey Kukurikú ifiúr című ragyogó népi komédiája is eszébe jut róla, a fiatalabb nemzedék embert próbáló road movie-nak is felfoghatja Kupolyi József eseményteli utazását, s végül vannak talán, akik a fantasztikus realizmus magyar remekműveként tekintenek rá.

Mátravölgyi Ákos díszlete mintha egy levegőben lebegő mutatványos sátor fő vonalait jelölné ki változtatható zsinórjai segítségével, melyben nyers fából ácsolt, ketté nyitható ablakocska a fő elem, meg vagy két kicsi láda a kellékek tárolására és egyéb feladatokra. A pazar biztonságú világítás és effektsor mellett fölhangzó zene Draskóczy Lídia, Keresztes Nagy Árpád, Simó József és Danhauser Pál munkája.

A játék megrendítően szép maszkjait és bábjait Palya Gábor tervezte. Palya Gábor 2010-ben végezte a Bábszínház utolsó bábkivitelezői kurzusát, de azóta egyre több neves alkotótárssal dolgozik együtt, s neve megtalálható a Jászai Mari Színház, az Ódry Színpad, az Erkel Színház és más színházak műsorlapjain is. Fabók Mariann játéka mellett az évad nagy vizuális eseménye is ez az előadás. Lélekkel és sorsokkal teli, merészen stilizált, csodás emberi arcok segítik az őket megelevenítő színész játékát. Meglehet, az alkotó nem is tudja, az idősebbeknek Rajz János hajdani arcát idézi a kerek fülü, ráncos felsőajkú, rémületében csukott gomblyukszájat viselő, ezüst hajú Kupolyi bácsi szárazra öregedett, jóságos és esendő ábrázata.

Mindezek persze akkor élednek meg, amikor Fabók Mariann mesélni kezd. Nyersszín vászonruhában áll elénk, s szinte végigmondja a hatalmas mennyiségű szöveget, alig hagyva ki valamit a novellából. Ámde megszórja az írói mondatokat a maga rögtönzött szavaival, az időnként megszólított közönség pedig élvezi a hibátlanul hangsúlyozott írói szöveg zamatát, és az élőszó finom csombor-illatát.

Fabók Mariann nem csupán kiváló készültségű, ügyes bábos, hanem – egyelőre – tévedhetetlen ízlésűnek látszó rendező, aki egy vásári mutatványos pokoli fizikai erejével és lenyűgöző levegőgazdálkodásával is rendelkezik. Énekel, táncol, ugrik, fordul, dirmeg és dörmög. Egyik pillanatban Verona, a kerek képű, zsörtölődő öreg feleség, másikban Pali, a tenor hangú legényunoka vagy annak a szeretője, a dús keblű, fekete hajú némber, a szép Horváthyné, sőt együtt a kettő. De ő az élettől búcsúzó leányka a földre tapadva, majd a búcsúztató beszéd költői feladatától roskadozó kántor s a mindent tudó, öreg béres, Vince, a ház öreg szolgája is. S legfőképpen ő a kissé mekegő Kupolyi bácsi, akit a sors keményen megpróbált, s aki – mert éppen nem volt más arrafelé – az egész emberiség helyett állt helyt egy adott pillanatban. Ahogy kell. S hogy legyen mit mesélnünk.

Hol? Nemzeti Színház Kaszás Attila terme
Mi? Mikszáth Kálmán: A fekete kakas
Kik? Fabók Mancsi Bábszínháza
Szereplő, rendező, szöveg: Fabók Mariann. Díszlet: Mátravölgyi Ákos. Bábok: Palya Gábor. Zene: Draskóczy Lídia, Keresztes Nagy Árpád

Facebook Comments