Category Archives

Archive of posts published in the category: 2019. december, Folyóirat

E számunk szerzői

Adorjáni Panna (1990) színházcsináló, dramaturg, író, Kolozsváron él Baluja Petra (1990) szociológus (PhD), Debrecenben él Czirák Ádám (1981) színháztörténész, Berlinben él Gajdó Tamás (1964) színháztörténész, Budapesten él Geréb Zsófia (1990) színház- és operarendező, Berlinben és Budapesten él Imre Zoltán (1965) színháztörténész, dramaturg, Budapesten él Kovács Bálint (1987) kulturális újságíró, kritikus, az Index munkatársa, Budapesten él…

Szerencsés, hogy kalandozni tudunk

Beszélgetés Bezsán Noémi, Bordás Attila és Györfi Csaba táncos-koreográfusokkal

Néhány éve dolgoznak az erdélyi színházi és táncszínházi szcénán, és munkájuknak köszönhetőn immár több város közönsége találkozhat kortárstánc-előadásokkal. BEZSÁN NOÉMI, BORDÁS ATTILA és GYÖRFI CSABA táncos-koreográfusokkal VARGA ANIKÓ beszélgetett.

Középen maradni

Beszélgetés Sinkó Ferenc rendező-koreográfussal

Színészként diplomázott tizenhét éve, és azóta a Kolozsvári Állami Magyar Színház tagja SINKÓ FERENC. Néhány éve rendező-koreográfusként figyel rá a szakma, amelynek ingerküszöbét a Parallel törte át 2013-ban. Legutóbbi, a KÁMSZ-ban létrehozott előadásában kamaszok játszanak. A Concord Floral kapcsán KÖLLŐ KATA kérdezte.

Kricsfalusi Beatrix: Vak vezet világtalanokat

Elfriede Jelinek: A királyi úton – Katona József Színház

Szögezzük le mindjárt a legelején, hogy Elfriede Jelineket fordítani jóformán a lehetetlenséggel határos. E megállapítás az osztrák írónő esetében nem abban az egyszerű és általános értelemben érvényes, amely szerint a fordítás sohasem lehet képes a maga teljességében visszaadni az eredeti szöveg stilisztikai és jelentésbeli gazdagságát. Jelinek szövegei azért fordíthatatlanok, mert megformáltságukat elsősorban nem a nyelv…

Varga Anikó: Van és nincs között

Körkép az erdélyi táncszínházról

„Beszélhetünk-e erdélyi (romániai) magyar táncművészetről? Egyáltalán lehetséges-e kizárólag az ún. »néptáncegyütteseink« működése és produkciói alapján – a (még?) nem létező erdélyi (romániai) magyar balett- és kortárs modern táncművészet teljes hiányában – erről a művészeti ágról értekezni?” – teszi fel a summázó kérdést egy 2004-es írásában Könczei Csongor, aki tanulmányaiban és képzési elgondolásaiban rendre felhívja a…

Márton László: Színre szavak I.

A Bátor Csikó című drámakötet szerzői utószava

Egy kortárs magyar drámakötet megjelenése mindig nagy esemény. A Bátor Csikó szerzői utószavát a mai magyar színházat érintő vonatkozásai és kérdésfeltevései miatt tartjuk fontosnak közölni.

Geréb Zsófia: Csak mi vagyunk

Elfriede Jelinek színházáról

Az osztrák Elfriede Jelinek egyike a „legkényelmetlenebb” kortárs, német nyelven író alkotóknak. Kényelmetlen, mert olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyekről általában hallgatni szeretnénk. Bűntudatból, képmutatásból, érdektelenségből vagy éppen félelemből – de hallgatunk. Jelinek viszont beszél. Ömlik belőle a szó; megállíthatatlanul, visszafojthatatlanul zúdul belőle a szövegáradat azokról a témákról, amelyekről jobb lenne nem beszélni, amelyeket jobb lenne elfelejteni.…

Czirák Ádám: Tudomány és művészet határán

Epizódok a lecture performance történetéből

Míg az európai tudástörténet a művészi és akadémiai területek egymástól való éles elhatárolásán alapul, az elmúlt másfél évtized egyik legelterjedtebb előadói műfaja, a lecture performance kifejezetten arra tesz kísérletet, hogy összekapcsolja esztétika és episztemológia, elmélet és gyakorlat regisztereit, és megvilágítsa, mennyire elválaszthatatlan egymástól a tudomány és a művészet „nyelve”.

Imre Zoltán: Mozdulat(re)konstrukció

Oliver Zahn: Situation mit ausgestrecktem Arm (Helyzet kinyújtott karral)

Oliver Zahn Situation mit ausgestrecktem Arm című előadása egy trilógia első darabja, mivel 2015-ös bemutatását „a művészet területén jelentkező etnikai kódok határait”[1] vizsgáló Situation mit Doppelgänger (2015. október) és a „mások nézésének etikáját, illetve a nézve levés vágyát”[2] tárgyaló Situation mit Zuschauern (2017. január) követte. A Zahn által esszé-performansznak[3] nevezett nyitódarab egy testtartást és egy…

Lengyel Anna: Történetbányászat

Silke Huysmans & Hannes Dereere: Mining Stories (Bányásztörténetek)

Színházban jártam a minap. Bár gyanítom, sokan ezt az egyszerű állítást megkérdőjeleznék. Mert hát micsoda színház az, ahol egyetlen előadó áll csak a színpadon, és végig meg sem szólal? Megmondom, milyen: üdítően friss, izgalmas, érzéki és okos egyszerre. Átélhető, felkavaró, tragikus történetet mesél a Mining Stories, persze humorral, mint a legjobbak, de olyan eszközökkel, mint…