Category Archives

Archive of posts published in the category: 2019. július, Színház.NET

Nagy Klára: Tizenkét Fanni

Küszködik és teremt – Gyarmati Fanni naplója – SZFE

Kevés olyan megemlékezés van, ami ennyire távol marad mindenféle pátosztól, és ahogy a galéria előterében csak halk nyüzsgés hallatszik a Fannik egymásba fonódott hangjából, nem tudok nem Esterházy egy lapra leírt Iskola a határonjára gondolni.

Színpadra lépni, színpadon maradni – hogyan segít a jóga?

Naszlady Évával Oravecz Orsolya beszélgetett

Mi köze a színészmesterségnek a jógához, ami első látásra arról szól, hogy a gyakorlók bonyolult testhelyzetekbe hajtogatják magukat? Ha azonban tovább keresgélünk, találkozhatunk a jóga másfajta megközelítésével is. Patanjali, a meditatív hagyományokat szintetizáló Jóga Szútrák szerzője szerint a jóga nem más, mint az elmeközeg változtatásainak megszüntetése, és az elme meghaladása. Ez a definíció viszont túlságosan…

Upor László: Lendületművészek

2 in 1 kritika: Yoann Bourgeois: Éjféltájt és Compañía de Circo "eia": inTarsi

Jó ideje tapasztaljuk, hogy a cirkusz nem csak (nem csak?) az ámulat és rettegés tere. Legjobb művelői megszorítások nélküli színházat varázsolnak: érzelmet, gondolatot közvetítenek, kapcsolatokról mesélnek, használják a fizikát és a metafizikát, folyékonyan beszélik a (társ)művészetek nyelvét. A cirkusz immáron több évtizedes újmódi válfaja a legdinamikusabban integrálja mindazt, amit a többiektől eltanul.

Varga Kinga: Vacsoracsata

Enn Vetemaa: Vacsora öt személyre

A Budaörsi Latinovits Színház új játszóhelyén, a PostART hangulatos terében az észt Enn Vetemaa Vacsora öt személyre (1972) című kamaradrámáját vitte színre kisrealista díszletben és színészi eszköztárból építkezve Böröndi Bence.

Hermann Zoltán: Katonák és lányok

Kenessey Jenő – Krúdy Gyula: Az arany meg az asszony; Tóth Péter – Örkény István: Tóték– Magyar Állami Operaház, Eiffel Műhelyház

Káel Csaba rendezése összetartozóvá tudja tenni a két előadást. A zeneszerzői koncepciókat, a zenei hangzást, sőt a tematikus hasonlóságot tekintve is annyira egységes benyomást kelt a kettős előadás, hogy szívesen üdvözölnénk a két darabot a magyar vígopera szétválaszthatatlan ikreiként.

Papp Tímea: Új formák kellenek

Az ember tragédiája – Laboratorium Animae Műhely, Art Capital Fesztivál, Szentendre

A formáció neve: Laboratorium Animae. Valóban laboratóriumszerűek a körülmények, a kezet kesztyűvel takaró fehér jelmezhez pedig azonnal hozzákapcsolhatjuk a kutatók képzetét, azokét, akik válaszokat keresnek, újra és újra megismétlik a kísérleteket, a próbát ellenpróbával igazolják.

Proics Lilla: Térdig járunk a parmezánban… meg a miben is?

A velencei kalmár – Miskolci Nemzeti Színház

A velencei kalmár kétes kimenetelű kognitív disszonancia redukció kísérlet a csoportközi előítéletekről, ami elnézve a világot, egy darabig nem lesz idejétmúlt. Mivel színdarabnak közel sem hibátlan alapanyag (meglehet, tán semmi nem hibátlan), átíródott.

Kollár Zsuzsanna: Homo Superior

Izgass fel!  – BRT / FREGOLI / Hatszín Teátrum

Tabudöntögető kortárs kamaramusical lett az Izgass fel!, amelyre nem csak a zenés műfajok kedvelői kapják fel a fejüket.

Hangosító – A Színház folyóirat podcastje – 8. adás

Függőségek a színpadon

Függőségek a színpadon: elrettentés vagy kedvcsinálás, addikció és kreativitás összefüggései, hogyan viszonyul a társadalom a függőkhöz – ezekről a témákról Gócza Anita kérdezi a 8. podcast vendégeit, Gyulay Eszter dramaturgot és Závada Péter költőt.

Új e-dráma: Jeanne d’Arc – a jelenidő vitrinében a Katonában

Závada Péter előszavával

Az alkotók nemcsak a feminista vagy transgender-diskurzus horizontjából olvassák újra a klasszikus történetet, hanem a jelenből próbálják meg újradefiniálni  a hit mint általában vett teológiai fogalom érvényességének kérdését, valamint azt, hogy mennyiben tekinthető a társadalmi változások lehetőségfeltételének.