Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Fehér Ferenc

Lábán Rudolf-díj, tizenharmadszor

Nyilvánosak a laudációk

Közel egy hét múlva, április 17-én adják át a legjobb hazai kortárs táncelőadásért járó független szakmai díjat, a nominált produkciókat méltató szövegek viszont már most olvashatók.

Komjáthy Zsuzsanna: Illúzióbuborék vs. héliumos lufi

2 in 1 kritika – Fehér Ferenc: The Station és Vass Imre: Standing Ground

A két táncos-alkotó más-más felől érkezik, munkáik más-más kontextusba ágyazva értelmezhetőek: friss bemutatóik ehhez mérten nem is találkoznak. Holott a jelenség, melyet előadásaikban egyébként középpontba állítanak, nagyon hasonló: végső soron mind a The Station, mind a Standing Ground a mozgás egyik legfontosabb princípiumával, a szabadság kérdésével foglalkozik.

Bálint Orsolya: Menni vagy maradni?

Táncos exodus az ezredforduló után és napjainkban: a „függetlenek”

Megkerestünk – a teljesség igénye nélkül – majd’ másfél tucat táncos-koreográfust, hogy személyes történeteiken keresztül szélesebb képet kaphassunk arról, mi vonzza őket külföldre (…), és mi az, ami inkább elviszi őket Magyarországról (…).

Péter Márta: Csak egy kis harapás

Fehér Ferenc: Helló, zombi!

Lehet, hogy az alkotó a „magasrendű” bölcselkedés helyett inkább nyitva hagyja a kaput, ami mögött tényleg és egyszerűen zombikat látni. Félelmetes?

Kutszegi Csaba: Egységben a kétség

Brothers - Fehér Ferenc - KRITIKA

…nem kelti míves munka benyomását, és ezért hatni sem tud.

Kutszegi Csaba: Nyakba harapás: Dracula-dolog

Dracula - Fehér Ferenc - KRITIKA

A színpad történéseit ugyanúgy érzi, mint a teste moccanásait.

Kutszegi Csaba: A vadember testre szab

A MU Terminál évadnyitó előadásáról - JEGYZET

Fehér Ferenc jól teszi, ha pedagógusként is mutatkozik, mert így lehámlik róla a „kedves utcai táncos vadember” imázs.