A 2020-as Bécsi Ünnepi Hetek újrakeretezve, megnyirbáltan, szűk egy hónap alatt pörgött le Bécsben augusztus végétől a meteorológiai ősz beköszöntéig. Három előadásról számolok be, melyekben kulcsmotívum a személyes megszólalás és a hiteles színpadi lét.
(A kulturális vezetésen kívül) mi változott 1928 óta? Mi számít látványosságnak a kortárstánc-szcénán? Mi viszi sikerre a fősodort, és mit akar a progresszív áramlat? Merre tart a kortárs tánc a bécsi fesztivál szerint?
Halász Tamás: Marlene panoptikuma
Marlene Monteiro Freitas: Síró szobrok — Elefántcsontból, húsból és vérből — Trafó
Marlene Monteiro Freitas (…) rendkívül egyéni és izgalmasan összetett világa komolyan feladja a leckét a (kulturális) kódfejtésre hajlamos publikumnak, úgy, hogy az intellektuális Ki mit tud mellett zsigeri és érzéki mélység sem marad tőle szárazon.