Tag Archives

Archive of posts published in the tag: metoo

Hangosító – A Színház folyóirat podcastja – 3. adás

Beszélgetés a #metoo-ról Kricsfalusi Beatrixszel és Rihay-Kovács Zitával

A 3. podcast vendégei Rihay-Kovács Zita, a Független Előadóművészeti Szövetség (FESZ) ügyvezető-titkára és Kricsfalusi Beatrix színháztörténész. A #metoo kapcsán arról kérdezte őket Gócza Anita, mi kell ahhoz, hogy változzon a társadalmi közbeszéd ebben a témában, meg lehet-e fogalmazni számon kérhető módon, mi az, ami belefér, és mi az, ami már nem, hogy hol a határ.…

Geréb Zsófia: A szuperhős-paradoxon

Avagy kivonható-e a rendezői színházból az erőszak?

Vajon milyen dilemmák előtt áll egy pályája elején lévő, de többféle közegben és országban tapasztalatot szerzett alkotó? Hogyan egyezteti össze az ismeretlenbe vezető alkotófolyamatot a tőle esetenként elvárt felkészült és magabiztos alkotó képével? Folyóiratunk szerkesztői Geréb Zsófiát, az SZFE után idén Berlinben operarendezői mesterszakon végzett fiatal rendezőt kérték fel, hogy ossza meg gondolatait, dilemmáit, személyes…

Bálint Orsolya: Tiszteletbűnök

Friss felirat fogadja a belga Troubleyn társulat honlapjára érkezőt, amelyben arra kérik a média képviselőit, a nemrég kirobbant #metoo- és szexuális zaklatási ügyben ne használják a társulat fotóit és videóit, amelyeken a táncosok felismerhetők – irántuk való tiszteletből. Mégis ki oktat itt minket tiszteletre?

Kovács Bea: Szelektív filantrópia

Három vajdasági előadás

Míg Urbán a tőle megszokott in-yer-face stílusban, bár önmagához képest is extrém kulcsban alkot, Lénárd a királydráma-adaptációk klasszikus modernizáló nyelvezetével kísérletezik.[2] Figyelmünket inkább a tematikus összecsengések ragadhatják meg, pontosabban a kisebbségi, marginalizált csoportok felé fordulás.

Puskás Panni: Függetlenedem

Évadértékelő

Hogy én lettem-e radikálisabb néző, vagy a kőszínházak mennek keresztül egy finom konszolidálódási folyamaton, azt nagyon nehéz megállapítanom. Valószínűleg egyszerre történik a kettő. Mindenesetre a jelen aggasztó társadalmi folyamataira csak igen óvatosan, szőrmentén reagál a mainstream színházi közeg, és új formai megoldásokkal is ritkán kísérletezik. Ez persze nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem tesz ilyet,…

Antal Attila: Személyes trauma – társadalmi tabu

Két előadás a nemi erőszakról

2017 októberében új időszámítás kezdődött. Nem vallási vagy politikai okokból, hanem reakcióként a személyi szabadság és a testi integritás elleni támadásokra. A szexuális zaklatások jéghegye kezdett kiemelkedni a hallgatás tengeréből, és kezdte lassanként megmutatni valódi méreteit. A témát már nem relativizálhatjuk tovább: az eseteket ki kell vizsgálni, az elkövetők ellen azonnali intézkedéseket kell tenni, és…

Kricsfalusi Beatrix: Vihar utáni csönd

Avagy a #metoo mint a polgári illúziószínház allegóriája

A gond csak az, hogy a tömegnyilvánosságnak rettentő ereje ugyan van, felelőssége azonban semmi – azzal csak a benne arccal és névvel megszólaló egyének rendelkeznek. Meg persze az újságírók, akiknek a gyors hírek pörgetésén alapuló médialogikával szembemenve kell alapos kutatómunkát végezniük egy rendkívül bizonytalan jogi, következésképp gazdaságilag rizikós környezetben (ám történetüket névvel, arccal, jogi felelősségük…

Vida Virág: Integrálódás vagy másság

Benjamin Millepied és az LADP

A LADP Los Angelesben bemutatott estjének általa koreografált részében (Sarabande) nehéz tetten érni azt a tudatos kísérletezést és újítást, amiről a koreográfus beszél, annál inkább a koncepciózus megközelítést, amely egyébként a teljes programra is kiterjed. Mintha minden egyes táncmű hordozna egy emelkedett, központi problematikát, amelyet saját perspektívából jár körül. Ez pedig nem más, mint a…

Kellemetlen kérdések

Gianina Cărbunariu Artists Talk című előadásáról két rendező, Gáspár Ildikó és Kelemen Kristóf beszélgetett.