Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Mundruczó Kornél

Színházi pofon

Körkérdés az erőszakról a próbafolyamatban

Egy mára már szerencsére elhalványult Facebook-vita, amelyben az „ordibálásról” mint legitim, majd próba után nyomban elfelejtett/megbocsátott instruálási formáról szólt, indította a lap szerkesztőit arra, hogy alkotókat kérdezzen meg az erőszak jelenlétéről a próbafolyamatban. Az alábbi kérdéseket tettük fel: Hogyan kezeli a stresszt a próbafolyamatban rendezőként? Mennyire engedhető meg ennek során az indulat szabadjára engedése a…

Czenkli Dorka: Kivándoroltak?

Kis látkép a színházi, társadalmi, politikai okokból az exodust választó, arra kényszerült, vagy egyszerűen a kínálkozó külföldi lehetőségekkel élő színházcsinálók aktuális helyzetéről.

Schuller Gabriella: Hogyan hat?

Párhuzamos hatásesztétikák a kortárs magyar színházban

A szubjektumra és valóságra vonatkozó nézetek átalakulása többek között a színészi test színpadi használatának megújítását is maga után vonta.

Adorjáni Panna: Rommá emelve

Mundruczó Kornél/Proton Színház: Látszatélet (r.: Mundruczó Kornél, Trafó Kortárs Művészetek Háza)

…a Látszatéletben Mundruczó mégis zsigerien színházi megfogalmazást talál arra, hogy mit jelent ma a nyolcadik kerületben, Budapesten, Magyarországon idősnek, bántalmazottnak, veszélyeztetettnek lenni.

MUNDRUCZÓ KORNÉL: ZUHANÁS AZ ISMERETLENBE

FÓKUSZBAN: Menekültek / A Téli utazás rendezői kérdéseiről, a menekült-krízisről és a „humanista művészetről”

…az a kérdés, hogy meg akarjuk-e tanulni, meg akarjuk-e ismerni a krízis által kínált ismeretlent. Mégpedig úgy, hogy először bevalljuk: nem értjük, ami történik.

Mundruczó Kornél: Kint a bárány

A „beágyazódó" kritikáról

…alulfinanszírozott, indulatvezérelt, értéket és mértéket vesztett társadalmunkban a tájékozottság és a szakértelem kevesek luxusává lett, és tulajdonképpen devalválódott is.

Történetek és metatörténetek

Mundruczó Kornéllal Tompa Andrea beszélget

Meggyőződésem szerint a magyar realista hagyomány már nem képes releváns módon válaszolni jelenünk kérdéseire. Ugyanakkor a legfontosabb hagyomány, amit ignorálni hibás gondolat.

Antal Klaudia: Víg végjáték

Mundruczó Kornél - Wéber Kata: Demencia / Trafó - Kortárs Művészetek Háza - KRITIKA

Mundruczó Kornél legújabb rendezése megint egy sor fontos társadalmi kérdéssel és döntési helyzettel szembesíti a nézőt, azonban a megszokottól eltérően, meglepően kombinálja és használja fel ismerős eszközeit, aminek köszönhetően a kegyetlenség színháza a nevetés színházává válik.

Ady Mária: Elvont kísérlet

Mundruczó Kornél - TR Warszawa: Denevér / Trafó - Kortárs Művészetek Háza - KRITIKA

A kibontott történet egyszerűen nem elég erős ahhoz, hogy a szabad akaratra rákérdező öngyilkosság témáját mint gondolati absztrakciót elevenné tegye – a felskiccelt figurák és dilemmák elvesznek az elidegenítő elemek között.

Herczog Noémi: A közönség mint társadalmi modell

A Trafó Gyújtópont-sorozatáról

…aktivizálhat-e a művészet, és ha igen, akkor kit aktivizál a rétegszínház?