Tag Archives

Archive of posts published in the tag: operett

László Ferenc: Ez is Operett, az is Operett

A Budapesti Operettszínház közelmúltja

Kiss B. Atilla februári hivatalba lépésével minden jel szerint teljes korszakváltás várható a Budapesti Operettszínházban, mely játszóhely tán még a nevét is lecseréli nagy megújultában. A változás olyannyira radikálisnak ígérkezik, hogy lavinahatásával még azt is elfeledtetheti velünk: a Nagymező utcai teátrumban az elmúlt négy (pontosabban 3+1) év során megindult egy kisebbfajta, félfordulatos korszakváltás.

Jászay Tamás: Válasszon engem! Magam ajánlom! Legyen a szavazata kedvező…

Pályázatok a Budapesti Operettszínház főigazgatói pozíciójára

Mivel megbízásunk arra szólt, hogy a Budapesti Operettszínház főigazgatói posztjára érkezett érvényes pályázatok művészeti koncepcióját összevessük egymással, ezért sem a praktikus lebonyolódásában tipikusan magyar történetnek a sajtóban bőségesen taglalt előzményeivel, sem a hazai színházi igazgatóválasztások általános anomáliáival itt nem foglalkozunk.

Kolozsi László: Oratorikus klórkép

Raymond J. Lustig–Matthew Doherty: Semmelweis – Budapesti Operettszínház és Bartók Plusz Operafesztivál

A kórus nehéz szólamát a szolnokiak jól bírják, csak sajnos az a hallgató érzése, hogy ha a rendezési (remek) ötletek nem segítenék a mű befogadását, akkor ez a kvázi oratórium óhatatlanul unalomba süllyedne.

Jó kérdés: Itt a lét csak látszat – avagy mi az operett valósága?

A Színház folyóirat és a Magyar Színházi Társaság beszélgetéssorozata. Második évad / 3. rész

Mi az operett: szerelmes mese vagy társadalmi szatíra? Milyen szabadságot ad, és milyen korlátokat állít a rendezőnek? Lehet-e és kell-e aktualizálni? Mit enged a darab, és mit enged a néző? Miért nem írnak ma operetteket? Egy műfaj sikerének titkáról, szabályairól, és arról, van-e operett a Csárdáskirálynőn, A víg özvegyen és a Mágnás Miskán túl.

Kolozsi László: Kékszakáll ügyvezető

Székely Kriszta Kékszakállja az Operettben

A Kékszakáll címen futó operai példázat nem felrázni kíván, csak felmutat egy példát, megmutat egy csípős beszólásai miatt is figyelmet érdemlő nőt, aki kiemelkedik, egy nőt, aki nem hajlandó beállni a sorba. És azzal, hogy kiáll – önmagáért és a sorból – fel is szabadítja sorstársait.

Almási-Tóth András: Toleranciaoperett

A Komische Oper előadásairól

Nico Dostal Clivia című operettjének előadása a berlini Komische Operben egészen hagyományos, már-már meglepően konvencionális.

Hermann Zoltán: „Lord Blotton kis fa széke…”

Witołd Gombrowicz Operettjéről

A színészi játékot – Bánsági Ildikó Himaláj hercegnőjének minden és Schnell Ádám professzorának néhány jelenetétől eltekintve – a teljes bizonytalanság kíséri.

KUTSZEGI CSABA: GÉPPISZTOLY LETT BELŐLE

Witold Gombrowicz: Operett – KRITIKA

…az előadás katartikus végén, amikor a szereplők megszabadulnak a múlt hazugságot jelképező maszkjaitól és ruhadarabjaitól, „koporsóba” (mely ezúttal egy fém olajoshordó) kerül a papi reverenda és a rusztikus-zsinóros „nemzetieskedő” mellényke is.

Imre Zoltán: Sylvia, a cigánylány

A Csárdásfürstin londoni átalakulása 1921-ben

A londoni librettó megváltoztatta a női főszereplő etnikai hovatartozását is. Sylva cigánylányként jelent meg. 

Imre Zoltán: Az operett mint interkulturális jelenség

Kálmán Imre Die Csárdásfürstin (1915) c. operettje különböző színpadokon - Elektronikus tanulmánykötet

A Színház folyóirat 2013. májusi számában olvasható Imre Zoltán A Csárdásfürstin londoni átalakulása 1921-ben című írása. A cikk része egy nagyobb tanulmánynak, amelyet teljes terjedelmében e-book kötetben jelentetünk meg.