Tag Archives

Archive of posts published in the tag: vers

Kollár Zsuzsanna: Orbitális verselés

Szemenyei János: Bolyongók – Madách Színház

Zenés űrtörténet animációkkal és a magyar költészet remekeivel – így csomagolták a Madách Színházban bemutatott, Szemenyei János által írt és rendezett Bolyongókat. Az előadás az önmegismerés és a felelősségvállalás allegóriájaként működik, és arra hivatott, hogy felébressze a gyerekekben a versek iránti szeretetet.

Dömötör Adrienne: Felemás

Czukor Balázs: Vonat elé leguggolni. Részben József Attila – Jászai Mari Színház, Tatabánya

Témákat vettek alapul, és variációkat dolgoztak ki – az életrajzi tényeket hol megtartva, hol átformálva, felülírva. Az eredmény: változatos hangulatú és dinamikájú, de elmélyültségükben is nagyon különböző jelenetek sora.

Peer Krisztián: A nyúl mögött, a tankönyvön túl

„...Függök ezen a zord élet-párkányon” – Bogdán Zsolt Ady-estje

Mit tegyünk, ha a klasszikusnak az arcéle is klasszikus? Szabaduljunk meg a tisztelettől. Ez most ennek az előadásnak nem sikerült. (…) Főleg nyugatos versfordítások kapcsán kapja el az embert gyakorta a sejtés: az eredeti nyersebb.

Deczki Sarolta: Vers mindenkinek

Anyám tyúkja 2. – Örkény Színház

Egymással társalognak, vitatkoznak a versek, korok, tapasztalatok, élmények és vélemények, s a néző csakhamar azon kaphatja magát, hogy a történet róla is szól. Ez az egyveleg nem más, mint a mi nyelvünk, kultúránk, városunk, országunk, szerelmeink, kudarcaink, vívódásaink, identitásunk és hazánk.

Deres Kornélia: Üvegember, húrhártya

Párlat - Stúdió K - JEGYZET

Újra és újra felmerül bennem a kérdés, hogy vers és színház mennyiben találhatnak egymásra…