TARTALOMJEGYZÉK
A mai debreceni színházi modell emlékeztet az egykori kaposvárira.
Az egri teátrum nem kizár, hanem integrál, és ebből adódóan a néző szívesen bocsátja meg a hibákat is.
Kovalik nem egyszerűen egy opera seria-paródiát rendezett meg, hanem Silvio Stampiglia librettója alapján a maga Xerxész-képregényadaptációját.
Mai magyar figurákra cserélődnek a szereplők, megváltoznak a nevek, maga Dogville egy panel- vagy bér-, vagy társasház lakóközössége lesz.
Dömötör András képes megteremteni egyfajta játékos-mesés-álomszerű atmoszférát, csak éppen tartalommal nem sikerült megtöltenie.
Rögtön szögezzük le, működik is az előadás, az atmoszférateremtés jobbára hibátlan, a díszlet is jó, csak hát…
A steril, összerímelő emberburkolatok, legyenek bármily érdekesek és szépek, majdnem teljesen kiiktatják a színészembereket a játékból.
Ez a Koccanás-rendezés mindenesetre korrektnek mondható.
Az előadás szürreális fantáziajáték, amelyben a képzelet működését egyszerre segíti a perszonális kifejezésmód sokoldalúsága – ének-zene-tánc – és a színpadi masinéria.
