Halasi Zoltán: Unisono Miért nem megy nekünk Jelinek? Mondják, Jelineket fordítani olyan, mint lumbágósan zoknit húzni vagy migrénesen metálzenét hallgatni. Jelinek minden nyelven kibírhatatlan, de magyarul különösképpen.
Elfriede Jelinek: Sekélyes szeretnék lenni! Én nem óhajtok a nézők előtt idegen embereket életre kelteni.
Tompa Andrea: Időzavar Jelinek Nóra-drámájáról A hősnő a darabba lépve maga jelenti be „színházi” eredetét: „Nóra vagyok, Ibsen azonos című darabjából.”
Tarján Tamás: Iskolánk büszkeségei Örkény Istvánról és Várkonyi Zoltánról A két kortárs szakmai találkozását a Vígszínház/Pesti Színház Örkénnyel kötött művészi szövetsége, Örkény-ciklusa tette lehetővé az ezerkilencszázhetvenes évtizedben.
Kozár Alexandra: Két oroszlán a ketrecben Beszélgetés Marton Lászlóval Örkényről és Várkonyiról A kulturális hátterük, műveltségük, nemzedéki gyökereik, fogékonyságuk az újra hasonló volt. Ők ketten nagy párost alkottak.
Gajdó Tamás: A magyar színházi élet újjászervezése 1945-ben Várkonyi Zoltán szerepéről az ötös bizottságban „Az igazság szolgálatában álló, a legszélesebb rétegek bevonásával, demokratikus alapon működő színházakat és rokon intézményeket akarunk.”
Koltai Tamás: Két Örkény-levél Két, nyilvánosságra hozott, Örkénnyel váltott magánlevél Mindezt csak adalékul szánom a Pistit betiltó újságírók (!), a politikát kiszolgáló kritikusok és a kritikusi közvélemény utólagos megváltozásának mitologémájához – mindközönségesen a torzított emlékezet elnevezésű jelenséghez.
Koltai Tamás: Valóságos illúzió A Budapesti Tavaszi Fesztivál külföldi előadásairól Malkovich nem „játszik”, ő itt könnyed, intellektuális, kicsit cinikus önmaga.
Rádai Andrea: Tökéletesen különböző igazságok Beszélgetés Mundruczó Kornéllal Számomra Coetzee művei közül a Szégyen a legmagyarabb: a könyvben levő testeket, arcokat és környezetet akarom megütköztetni azzal, ami mi vagyunk most.
Rácz Judit: Nincs jobbos kvint, nincs balos magas c Beszélgetés Ókovács Szilveszterrel Azért is kell az Erkel, hogy az Operaház műsorballasztjai lehullhassanak, és a Ház mást is játszhasson – drágább, ritkább és akár merészebb előadásokat.
Szoboszlai Annamária: Etetőszék, plüssfotel, kispárna Gyereknek szóló táncjátékokról Az előadások zömén tömöttek a széksorok. Mely vidéki, fővárosi (tan)intézmény jelentené ki, hogy nem tartja fontosnak a „kulturálást”?
Kutszegi Csaba: Be fog dőlni az üzlet? Ózról, Hófehérkéről, Vackorról A felületes gyerekdarab-készítők jobban tették volna (jobban tennék a jövőben is), ha sorozatgyártás helyett elvetemülten a jobb minőségre, a maradandóbb értékre mentek volna rá.
