TARTALOMJEGYZÉK
Jeles úgy tud mélységesen depressziós és melankolikus műveket létrehozni, hogy az ember utána jókedvű lesz, föl lesz dobva, és szívében kis rőzsedalokkal fut hazáig…
Miszlay hármas célkitűzésre emlékszik vissza később, tizenöt év múltán: „Olyan fesztiválról álmodtam, amely egyszerre lehel életet az ősi falakba, és ugyanakkor a színházat is új létformára kelti.
Az alapbaj, hogy a mai gyakorlatban az akusztika szentség, a vizualitás pedig modern módon átalakítható. Ez skizofrén előadásokat hoz létre.
Ma kizárólag klikkek vannak, és ennek megfelelően beszélnek az előadásokról. Elég hamar jutottunk ide a rendszerváltás után.
Komjáthy Zsuzsanna: Geológiai kirándulás a pekingiek földjén
Egy különös műfaj, a pekingi opera nyomában
A pekingi opera különös műfaj. Egyszerre ősi és modern, saját és másik, egyszerű és többféle. Hódol az isteneknek, mégis minden erejével a közönséget szórakoztatja, felemel, ugyanakkor bagatellizál, szent, mégis profán.
„A művészet az, ami számít”, mondja Éva Sachsnak, amikor a költő-suszter a kettőjük közötti korkülönbségre figyelmezteti.
A helsingöri Shakespeare-fesztivál igazgatója, Lars Romann Engel 2013-ban két olyan színházi produkciót választott, amely megvastagítja a tér által sugallt idézőjelet…
2013. március 1-jén a Jurányi Inkubátorházban a Sto delaty? (Mit tegyünk?) alkotói platform kétnapnyi próbával mutatta be a Hová lett a kommunizmus? című produkcióját, ugyancsak Andrej Platonov Csevengur-regénye motívumai nyomán.
Akárhogy is: a test esendőségének fényében a cirkuszi teljesítmény átértelmeződik, és közelebb kerül a nézőhöz.
