Csak üdvözölni lehet, hogy miközben a Kádár-kor hivatalos emlékezetét a retró uralja, és a beatkorszak nagy öregjei sorra tartják megélhetési emlékkoncertjeiket, érezhetően erősödik az újraértékelés igénye, és példának okáért Y generációs kutatók kérdeznek rá, mit is jelentett a reálszocializmusban a művészeti-politikai radikalizmus.
Influenszer videók, társasjátékok, városi séták, pártok: a magyar színház alkotói közül is egyre többen döntenek egy téma ábrázolása helyett egy terület „megszállása” mellett. Ha létezhet árnyékkormány – egy nem hivatalos intézmény, amely szimbolikusan hozza meg döntéseit ugyanazokban a kérdésekben, amelyekben a parlament illetékes dönteni –, akkor legyen az most metaforája annak, ahogyan a kortárs színház…
Hétvégén reggel sürgetik, csinos ruhába bújtatják, lecsüssögik, türelemre intik őket. Ha kérdeznek tőlük, válaszra buzdítják őket, ha nem értenek valamit, sustorogva elmagyarázzák nekik. Ha nem látnak, ölbe veszik őket, és ha kell, sor közepéről osonnak ki velük. És büszkeséggel telve nagy mennyiségű közös nézőtéri szelfit készítenek velük, hogy a világnak, de legalábbis az instás ismerősöknek…
Cunningham valóban nem egyszerűen megkérdőjelezte a tánc hagyományos összetevőinek mindegyikét – a mozgások fajtájától és minőségétől az előadások hangzó és látható teréig, a kompozíció struktúrájától a néző pozíciójáig –, hanem viszonyrendszerük új, elsősorban nem hierarchizált lehetőségeit kutatta, majd kikísérletezte a film, a video és a komputer korábban elképzelhetetlen távlatait a mozgás számára.
Tökéletesség. Ritmus. A határok kitágítása. Felfedezés, kíváncsiság. Egy életen át tartó kutatás. Paradigmaváltás a tánc képi rögzítésében. Természetesség, egyszerűség, nyugalom, egyensúly, eltökéltség, kitartás, zárkózottság, nyitottság, bölcsesség – néhány fogalom, amely Merce Cunningham portréját vázlatosan megrajzolja. De hogyan rajzolja meg ő a sajátját? Ezt kíséreltük meg felskiccelni vele készült interjúk alapján, amelyek a nagy nyilvánosság számára…
Tarnóczi Jakab konzekvensen olvassa a szöveget, nem lúgozza ki a jelentését (nem alakítja például politikai pamfletté az előadást), sőt, az Ottó-Melinda viszonyt leszámítva még csak radikálisan új megvilágításba sem helyezi a történéseket, legfeljebb a pátoszt, illetve az üres értelmezési sablonokat hagyja el. Ám az olvasatot változatos, a Bánk bán játékkonvencióitól élesen eltérő rendezői eljárások valósítják…
Katona József 1819-ben született, eleinte tökéletesen visszhangtalan és sikertelen sorsú darabjára, a Bánk bánra valamikor az 1840-es évek elején kezdték ráaggatni a „nemzeti” jelzőt.
A fővárosban legjellemzőbben három helyen kínálnak ifjúsági előadást: a Kolibriben, a Budapest Bábszínházban és az átprofilozás útján járó Pesti Magyar Színházban. Mindháromban bemutattak decemberben egy-egy előadást a legkritikusabb korosztálynak.
A 2017 óta fennálló MASZÍN (Magyar Színházak Szövetsége: a temesvári, aradi, nagyváradi, szatmárnémeti, székelyudvarhelyi és csíkszeredai színházak érdekképviseleti csoportosulása) idén – Szatmárnémeti és Nagyvárad után – Székelyudvarhelyen rendezte meg szakmai seregszemléjét.
Adorjáni Panna (1990) színházcsináló, dramaturg, író, Kolozsváron él Berecz Zsuzsa (1980) dramaturg, fordító, művészeti és közösségi programok szervezője, Budapesten él Borgos Anna (1973) pszichológus, genderkutató, Budapesten él Czirák Ádám (1981) színháztörténész, Berlinben él Fuchs Lívia (1947) tánctörténész és kritikus, Budapesten él Herczog Noémi (1986) kritikus, a Színház folyóirat szerkesztője, Budapesten él Jászay Tamás (1978) kritikus,…
