MENTORPROGRAM – Nagy Klára: Túl, túl, messze túl
A vágy villamosa Kaposváron
De ez a verssor nem csak az előadás alaphelyzete miatt járt folyamatosan a fejemben, az alakításokról is elmondható a „túl, túl…”
Dömötör Adrienne: Alvajárós
Georg Büchner: Leonce és Léna – a Szkéné Színház és a Nézőművészeti Kft. előadása
A bemutató tükrében az izgalmas mű inkább mutatkozik problematikusnak, semmint jónak, érdekesnek, színpadra termettnek – és Büchner ebben nagyjából ártatlan.
2018. január
TARTALOMJEGYZÉK
Lénárt András: Ki van útban?
Heiner Müller: Mauser. Felszámolás egy részben – Az OSA Archívum előadása
Kiderült, hogy néhány erőteljes gesztussal, arctalanul is meglepően könnyen lehet irányítani a népnek szegődött közönséget. Mert azért elidegenedett forradalmárnak senki nem csapott fel, talán ez is volt a darab egyik célja.
Lőrinc László: Blattner hazatért
Billentyűk – Blattner Géza kísérleti színháza az avantgárd Párizsban. Debrecen, MODEM
Régi terv volt, kézenfekvő is, hogy Blattner Géza (1893-1967) bábművész munkásságát végre abban a városban is bemutassák, ahol született, ahol az indító élményeket kapta, és ahol a halál is elérte, mikor éppen Horányi Ilus helyi bábosnál vendégeskedett.
Török Ákos: Hogyan találhatják meg egymást, akik önmagukat keresik?
3 in 1 kritika: Pataky Klári Társulat: Függőleges pillanat és Duda Éva Társulat Neuropean című kettős bemutatója
Míg Pataky Klári munkái egyetlen alkotó folyamatos önkereséséből és jellegzetesen egyedi stílusban születnek, a Duda Éva Társulatot a műfajok és az alkotók sokszínűsége jellemzi.
Reprezentáció vagy vásár? Tartalom vagy forma? Mi számít innovatívnak itthon és a nemzetközi színtéren?
A Színház folyóirat mentoráltjainak kerekasztal-beszélgetése a dunaPart fesztiválról
A dunaPart impulzusdömpingje után ültünk le beszélgetni arról, milyen összképet mutat a nemzetközi showcase idei válogatása, mik lehettek a fő szempontok és célok, és ezek hogyan valósultak meg. Egy ilyen fesztivál elengedhetetlenül fontos a magyar alkotók számára, és a magyar országimázs kialakításában is kiemelt szerepet kell, hogy kapjon. A válogatásnak azonban ennél sokkal szerteágazóbb szempontrendszernek […]
Jó kérdés – Kommersz-e a bulvár?
A Magyar Színházi Társaság és a Színház folyóirat beszélgetéssorozata, 3. rész
Van ugye az x, y tengely, amelyen elhelyezhetjük a bulvár-, a művész-, az alternatív-, és a többi színházi műfajt, ugyanakkor van egy z tengely is, ami ezek szakmai színvonalát mutatja meg, tehát ahogy egy bulvárt meg lehet csinálni gyenge szakmai színvonalon, úgy egy művészszínházi előadást is.
A változások nem jók vagy rosszak, hanem törvényszerűek
Hajduk Károllyal Marton Éva beszélgetett
Sokan ma sem értik, miért hagyta ott a sokak által vágyott Katonát, miért cserélte fel a biztosat a függetlenek bizonytalanabb helyzetével. A Szputnyik megszűnése óta a Vígszínház tagja, de mindenhol azt keresi, ami „nyitva tartja a szemet”.
E számunk szerzői
Artner Szilvia Sisso (1967) kritikus, újságíró, Budavidéken él Cziboly Ádám (1976) PhD, pszichológus, kulturális menedzser, drámajáték-vezető, Budapesten él Kovács Bálint (1987) kulturális újságíró, kritikus, az Index munkatársa, Budapesten él Kricsfalusi Beatrix (1975) irodalom- és színháztörténész, a Debreceni Egyetem adjunktusa Molnár Zsófia (1974) kritikus, (mű)fordító, Budapesten él Muntag Vince (1990) színháztudós, Budapesten él Nánay István (1938) […]
Muntag Vince: Jegyzet egy filosz halálára
Kontextuson kívül: bizonyos értelemben lehetetlennek érzem a helyzetet, hogy cikket írok Tarján Tamás halála alkalmából. Órára nem jártam hozzá, életművének terjedelmét tekintve akkor vagyok pontos, ha azt mondom, egyikét-másikát olvastam írásainak. Nem tartom a szó megszokott értelmében mesteremnek. De épp ez a periférikus rátekintés gondoltatott velem végig néhány összefüggést, amely a közvetlen érintettek számára másképp […]
Nánay István: Hivatása volt a tanítás
Tarján Tamás 1949–2017
Több mint négy évtizede, 1974 márciusában jelent meg első kritikája a Színházban. Az egyetemet éppen csak elvégző Tarján Tamás a Csongor és Tünde veszprémi előadásáról írt, Valló Péter harmadik nagyszínházi rendezéséről. Az arányos szerkezetű elemzésben alapos irodalom- és kritikatörténeti áttekintés mellett a látvány érzékeny leírása – és Peter Brook nem sokkal korábban a Vígszínházban látott […]
