A vidéki tánctagozatok szerepét, jelentőségét senki nem akarja kétségbe vonni, de ez elsősorban helyben mérhető, országos kisugárzásuk csekély, amiben nyilván a mobilitás alulfinanszírozása és az anyaszínházi kötelezettségek is közrejátszanak.
Gershwinnék nyilván tisztában voltak az operavilág faji homogenitásával; azt megváltoztatandó kívánták elősegíteni a fekete kisebbség önreprezentációját, az énekesek fellépési lehetőségeit a többségi művészek, a jórészt fehér középosztálybeli operarajongó közönség és nem utolsósorban saját alkotói érdekeik háttérbe szorításával.
Zaj van, ez a személyes történetek, világlátások ricsaja, a vélemények és indulatok kora. A színház sem kerülheti ki ezt a nézőpontot, talán feladatuk is integrálni, így felemelni, megtisztítani, kritizálni, átlényegíteni ezt a diskurzust.
Nyilván az a megoldás, amely érvényes volt a hetvenes években, hogy bekenjük Bagarollal Begányit és Sólyom-Nagyot, ma már nem játszik, de tudunk-e valamit adni helyette? Vagy kell-e adni egyáltalán valamit? Nem lehet egy opera csak úgy egy opera, szépen énekelnek, megtapsoljuk, hazamennek?
A londoni National Theatre Magyarországon is követhető közvetítéssorozatának (NT Live) egyik legjobban várt darabja az Ivo van Hove rendezte Obsession (Megszállottság) volt. Az előadásfelvétel adott is ajándékot meg nem is.
Szilágyi Bálintnak nem ez az első rendezése, melynek az elmúlás a témája, eddig azonban ez a legérzékletesebb darabja a „lenni vagy nem lenni” közti különbség keresésének.
TARTALOMJEGYZÉK
Hétköznapi, profán tárgyakból, gesztusokból épít meglepő világot maga köré a négyszemélyes játék: a barkácsáruház-gyanús szaunaházikó, az orkánsátrak, hálózsákok izgalmas átlényegülésen mennek keresztül a szemünk előtt.
Csáki Judit (1953) kritikus, Budapesten él Fuchs Lívia (1947) tánctörténész és kritikus, Budapesten él Gajdó Tamás (1964) színháztörténész, Budapesten él Herczog Noémi (1986) kritikus, szerkesztő, Budapesten él Hermann Zoltán (1967) irodalomtörténész, Budapesten él Nagy Klára (1997) szociológushallgató, a Színház folyóirat kritikusi mentorprogramjának ösztöndíjasa, Budapesten él Nánay Fanni (1972) kulturális menedzser, színházi újságíró, Budapesten él Papp […]
A Malta egyfelől teret nyújt az újító művészi kifejezésnek és kísérletezésnek, másfelől viszont erőteljesen hangsúlyozza a művészet tágabb kontextusban játszott szerepének fontosságát, olyan projekteket híva meg, amelyek kritikusan viszonyulnak jelen világunkhoz, fellépnek a fenyegető tendenciák ellen, tükröt tartanak társadalmuk elé.
Kevés olyan kortárs világsztár van, akinek életműve szinte teljes egészében ismert a magyar közönség előtt. Marie Chouinard azonban ilyen, hiszen korai szólóitól első együttesi művein át legutóbbi munkáiig a Trafó rendre bemutatta alkotásait Budapesten. Chouinard nem lankadó művészi radikalizmusa, szinte megszállott igényessége, kutatói kíváncsisága és összetéveszthetetlenül egyéni világa vezethetett oda, hogy a kanadai alkotót új […]
Mennyiben befolyásolták régen, és mennyiben befolyásolják ma a különböző tánctechnikák a táncművészet arculatát? Miért szűnt meg közvetlen jelentőségük az alkotófolyamatra, miközben a tánctréningek és workshopok világa soha nem látott óriási dzsungellé terebélyesedett? Mit kell tudnia, mennyire kell felkészültnek lennie egy kortárs táncművésznek/alkotónak manapság, ha maradandó jelet akar hagyni maga után? TÖRÖK ÁKOS többek között ezekre […]
