Napról napra

A világviszonylatban még mindig jórészt férfiak által uralt koreográfusi és együttesvezetői pályán mindig öröm üdítő kivételekkel találkozni, és még nagyobb öröm, hogy Magyarország nem is áll olyan rosszul a női táncalkotókban. Közülük kettőnek, Duda Évának és Barta Dórának volt az elmúlt hetekben budapesti premierje. Mindketten érett, szuverén alkotóművészek, akik évek óta sikeresen menedzselik társulatukat – […]

A dramaturgok és a Színház- és Filmművészeti Egyetem doktorandusz hallgatói is megfogalmaztak egy-egy nyilatkozatot, mellyel kiállnak Upor László és az SZFE autonómiája mellett. Fél nap alatt több mint nyolcvan színházi dramaturg írta alá azt az állásfoglalást, amelyben a Színház- és Filmművészeti Egyetem múlt héten megszavazott rektorjelöltje, Upor László dramaturg, fordító és egyetemi tanár szakmai és […]

…az angyalok (ebben az Amerikában) a megváltás lehetőségét, a megszabadulás esélyét hozzák el. A teljesítménykényszertől való megszabadulás lehetőségét. Az angyalok azok, akik a fejeken belül egyre hangosabbá váló hangokat csillapítani tudják.

„A színházi intézményrendszer identitáspolitikai krízist konstruál saját maga számára abból, ha valaki másmilyen színházat csinál” – mondja Cserne Klára a Hangosító 11. adásában, amelynek még három vendége van: Szabó Veronika, valamint a Pneuma Szöv. művészeti közösség képviseletében Berecz Zsuzsa és Sarah Günther, akik mindannyian a színház határterületein működő alkotók.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem rektori tisztségére kiírt pályázatra az egyetem két oktatója adta be anyagát: Bagossy László és Upor László. Az egyetem szenátusa úgy döntött, hogy Upor László pályázatát támogatja – a végső döntés természetesen a fenntartóé.

Az angol neurológus, Oliver Sacks A férfi, aki kalapnak nézte a feleségét és más orvosi történetek című klasszikusa ihlette a Nézőművészeti Kft. új, Kalap (variációk agyműködésre) című darabját. A rövid bohózatokból összefűzött, Gyulay Eszter által írt és rendezett tudományos-szórakoztató előadás azt kutatja, hol húzódnak az úgynevezett normalitás határai.

Új sorozatunkban tematikus csokrokat szedünk össze – kizárólagosan a saját, szubjektív mércénk szerint. Ami azt jelenti, hogy ezek a listák tökéletlenek, igaz, már maga a listázás is tökéletlen műfaj, de azért jó játék. 

A Mu Színház vezetése idén gondolt egy nagyot, és a korábbi évekhez képest, nem kis kockázatot vállalva újragombolta az Open névre keresztelt közösségi színházi fesztivál programját. Idén nem hívtak előadásokat külföldről, s nem tűztek műsorra egyetlen, repertoáron egyébként is futó részvételi előadást sem, ehelyett a november 11-től 16-ig tartó, közel egyhetes időkeretet az SZFE drámainstruktor […]

Elképesztően nehéz feladatot kell Zsigmond Emőkének teljesíteni: egyszerre kell erősen jelen lennie és láthatatlannak maradnia, úgy kell háttérbe húzódnia, hogy egyetlen pillanatra se szűnjön meg ottlétének súlyos, nyugtalanító érzete.

Különleges szereplője a független szcénának a Trojka Színházi Társulás. Az előadásaikon nincs díszlet, nincs színpad, hiányzik minden, ami „eltávolíthatná” a nézőt a játszóktól. Soós Attilával, a csapat alapítójával beszélgettünk.

Aznap, amikor – „társadalmi konszenzus” mellett – negyvenről ötven évre emelték Magyarországon a honvédségi behívhatóság korhatárát, este, a Tesla Labor Kazinczy utcai termében a háborúról beszéltek. A Narratíva néven együttműködésre szövetkező függetlenek első produkciójukként Brecht 1941-ben született darabját mutatták be, Ungár Júlia fordításában.

Jenna Jalonen és partnere, Jonas Garrido Verwerft saját határaik kitolásával tolja ki a másik határait a BEAT ‘I just wish to feel you’-ban, míg Cserepes Gyula egy színpadi rituálét megalkotva teszi lehetővé a révület megtapasztalását új bemutatójában.