Szabó István: Danton haldoklása Cenzúrajáték a Magyar Színházban egy évszázaddal ezelőttről Az Esti Kurir szemfüles újságírója 1928 őszén elcsípett egy érdekes beszélgetést a Belügyminisztériumban. A tudósításában szereplő színházi küldöttség előbb a Miniszterelnökségre ment, onnan küldték át őket az illetékes főhatósághoz. „A miniszter titkárának szobájában a küldöttség tagjai szemben találták magukat Tomcsányi[1] miniszteri tanácsossal, az erkölcsök legfőbb őrével, aki mosolyogva köszöntötte Hegedűs Gyulát.[2] – Újból itt vagy? […]
Herczog Noémi: 1956 a Kádár-korszak színikritikájában: az utolsó tabu Tépelődések egy Ádám Ottó Dantonjáról született kritika kapcsán …még azt is nehéz utólag eldöntenünk egy támadó hangú kritikáról, hogy feljelentésről vagy inkább védelemről van-e szó benne.
Turbuly Lilla: Megérdemeljük? Georg Büchner: Danton halála / Vígszínház - KRITIKA Mert mi vagyunk a nép, és belőlünk áll a konvent, mi hallgatunk, és közülünk kiáltanak egyszer éljent, másszor haljont.
Faluhelyi Krisztián: A múlt súlytalan árnya Faluhelyi Krisztián a Danton haláláról …a rendezés mintha eszközeiben is egy húsz-harminc évvel ezelőtti előadást idézne.
Karácsonyi Zsolt: A színész és a semmi A kolozsvári Danton haláláról A forradalmi gépezet, a húsdaráló, ahogy a műsorfüzet sejteti, beindul, a szebb jövőért beinduló terror működtetőit látjuk mi, a nézők, akik a szebb jövő vagyunk.
