„A nevetés – diadalének: a pillanatnyi, újonnan fölismert fölény kifejeződése”. Nem szó szerint idézem Marcel Pagnol, a francia író és filmrendező Jegyzetek a nevetésről című írását, de igazat adok neki, s míg a bejutásra várók sorában állok, az ő definíciója kapcsán méltányolom az est alkotóinak címadását. Tudnak ők valamit. Tudják, hogy amikor a metróban elhangzik […]
Pár hete kaptam egy lakonikus SMS-t anyámtól a következő szövegezéssel: „Előbb-utóbb fel kell nőnöd.” Egy hosszú közös történet sokadik állomása volt ez, amelyben a tónus, a hangsúlyok és az igeidő állandó változásban vannak. Mosolygós, ábrándos mondatokkal kezdődött gyerekkoromban: „Majd ha egyszer te is felnőtt leszel, megérted…”. Ezt követték a kamaszkor obligát „Amíg az én kenyeremet […]
Irodai életforma, kiégés és robotizált szexualitás – jelenünk égető problémái ezek, és egyáltalán nem gondolom, hogy ilyesmivel nem szabad viccelni. Ugyanakkor vágytam volna rá mind Az algoritmus, mind az Irodai patkányokesetében, hogy ennél egy kicsit messzebbre merészkedjenek a választott anyagban.
A legnagyobb közhelyek következnek egymás után, de ebben az esetben ez inkább erény.
…a magyar comedy store-ok és kultúrházak színpadairól biztosan nem vetik oda, hogy „Min röhögtök? Magatokon röhögtök!”
Az előadásnak ebben a férfiak csetlés-botlásait bemutató görbe tükrében tulajdonképpen az archetipikus heteroszexuális férfi képe kap új erőre.
