…miközben a darab félreérthetetlenül a mai magyar valóságra utal, a szereplők – a bohózatokból jól ismert módon – hullákat cipelnek és próbálnak meg elrejteni, áthelyezni.

Pestiesen szólva, az már egy szint, ha valakiknek meggazdagodásról ábrándozván, elsőre az jut eszükbe, hogy annyi pogácsát süthetnének, amennyit csak akarnak. Azt gondolhatnánk, nincs is ilyen ország, nincsenek is ilyen emberek… A miénk kis ország, állítólag az álmaink is indokolatlanul kicsik, ehhez képest elég sokan akadnak honunkban olyanok (és akadtak is mindig), akik mernek nagyot álmodni (köszönet ritkán van benne). Magyar Elemér hősei nem intelligens visszafogottságból álmodnak kicsit, hanem azért, mert totálisan be vannak szűkülve: valahol, a nyomor, az alkoholizmus és a mindent átható kényszerű kapzsiság Bermuda-háromszögében vesztették el nyomtalanul emberi vonásaikat. Pedig hajdanán szebb napokat éltek…

Az Egy talicska pogácsa nem dokudráma, inkább keserű, abszurd komédia. Írója a krimibohózatot keresztezte a szociós tényfeltárással: miközben a darab félreérthetetlenül a mai magyar valóságra utal, a szereplők – a bohózatokból jól ismert módon – hullákat cipelnek és próbálnak meg elrejteni, áthelyezni. A szomszédasszony és a rendőrök persze mindig rosszkor csengetnek, de a helyzet, ha elég kacifántos mesékkel is, valahogy megoldható-kimagyarázható, nem kevéssé azért, mert a „két szerv” sem áll az intellektualizmus és szakmaiság kiemelkedő csúcsán. De nincs is könnyű dolguk, mert sohasem biztos, hogy az éppen látható nagypapa ki is valójában, sőt, azEgy talicska pogácsában még a halott sem lehet biztos abban, hogy valóban meghalt-e.

(Kutszegi Csaba)

Egy kis ízelítő a drámából:

APA – Lehalkítja a tévét és bentről kikiabál. Igen, kitaláltuk! Eltitkoljuk a halálát, hogy a nyugdíját felvehessük!
FIÚ – Nem is rossz. De vele mi legyen? Itt nem maradhat!
ANYA – Hát elrejtjük!
FIÚ – Mégis hová? Bekiabál az apjának. Fater, te voltál ülnök a bíróságon! Rakjuk a mélyhűtőbe? Vagy égessük el?
APA – Kisántikál a konyhába. Egy pofa a nejét, meg annak a szeretőjét a kazánjában eltüzelte. De a szomszédok a büdös fekete füstre fölfigyeltek. Életfogytiglanit kapott.
ANYA – Jézus Máriám!
FIÚ – Oldjuk fel sósavban!
APA – Eszednél vagy? Honnan vennénk több száz litert?
FIÚ – Hát akkor bőröndbe pakoljuk, és irány a folyó! A halak szépen bepuszilják.
APA – Egy nő a férjével pont’ ezt művelte, de nem jött be. Elég, ha csak az egyik lábujját kihalásszák valahol. Az elrejtés se nyerő. A lakatosmester a barátnőit, mint a befőtteket, olajoshordókban szépen sorban besuvasztotta a pincéjébe. Csak nem tudta rendesen behegeszteni, és a hullaszag elárulta.
ANYA – Uram, atyám! Hirtelen fellelkesedve. Viszont betehetnétek a diófa mellé, a garázsalapba. Amit vagy öt éve ástál ki. Szemrehányóan. Azóta is úgy van.
APA – A garázsalapba?
ANYA – Rászórtok kis avart, tavasszal meg majd ráöntitek a betont.
FIÚ – És, ha keresni kezdik?
ANYA – Ki a búbánat keresné? Sírósan. Drága Szűz Máriám! Még mindig nem akarom elhinni, hogy meghalt!Tárgyilagosan. Senkije sincs rajtunk kívül.

A dráma megtalálható a „Drámák” menüpont alatt, és letölthető itt:
Magyar Elemér: Egy talicska pogácsa (pdf)

 

Facebook Comments