Felnőttnek lenni piszok nehéz – ezt az életérzést igyekszik megragadni Pass Andrea Vígszínháznak írt darabja, A vándorkutya, ami három család életébe enged betekintést egy rongyos plüsskutya gombszemén keresztül.

Furcsa előadást teremt ez a látószög, valami groteszk misztikum, thriller-vígjáték kerekedik ki a színpadon. A furcsaságok közepette kíméletlenül előrángat családi drámákat, egyéni félelmeket. A kíméletlenséget azonban a felszabadultság ellenpontozza, és ez a fő érdeme az előadásnak: hogy felszabadítja mind a szereplőket, mind a nézőt, sorsközösséget kovácsol. Végül nem úgy érzi az ember, hogy az élet elviselhetetlen, hanem úgy, hogy az élet mindenki számára elviselhetetlen, és ez nagy különbség.

Fotók: Dömölky Dániel

A vándorkutya egy pedagógiai kínzóeszköz, minden hétvégén más család viszi haza a plüssjószágot, a gyerek pedig beszámol hétfőn az óvodában, hogy milyen volt az eb hétvégéje. A kicsik szorongásai, kusza, mégis lényegre tapintó történetei tükröt tartanak a szülők elé. Gyerekek azonban nincsenek ebben a darabban, a vándorkutya szájába adott leleplező történeteik mérgezik meg a szülői közösség életét. Az anyukák szabadkoznak egymás előtt a gyerekek beszámolói miatt, az apukák pedig a pokolba kívánják a vándorkutyát. Mindenki igyekszik saját családi viszonyait, titkait takargatni, a rettegett vándorkutya azonban úgy tűnik, minden rejtélyt elugat.

Pass Andrea írói pályájának visszatérő motívuma a gyermeki szemszög, az élet gondjaival küzdő család és a gondok közepette nevelkedő gyerek viszonya. Ezt írta meg a Napraforgó című drámájában, de a Bebújós története is óvodai közegben, szülő, gyerek, pedagógus háromszögében játszódik (Az előadásokról szóló kritikáinkat lásd itt és itt – a szerk.). Most a Vígszínház Házi Színpadára ennek a szüzsének a nagyzenekari verzióját készítette el. Az előadás valóban zeneműhöz hasonlítható, hiszen nagyban épít a különböző szólamok összhangzatára, mint egy kórusmű, olyan a dramaturgia. A három család mindennapjai, problémái ugyanis egyetlen térben, egy amerikai konyhás nappaliban bontakoznak ki. Mindenki egyszerre van jelen, mintha párhuzamos valóságokat látnánk, és az egyik veszekedést a másikba ölti az előadás. A színészek remek ritmusban jönnek-mennek, az egymás társaságában, de mégis egymásról tudomást sem véve elmondott jelenetek pedig frappánsan összecsengnek.

Mindez épp azt a nagyjelenetet készíti elő, amikor a három család végül találkozik, ekkorra már a néző megismerheti a titkokat, és láthatja, hogy mindenkinek van takargatnivalója, egyetlen család élete sem tökéletes. Sőt igen nagy bajban vannak. Az egyik házaspár nem talál az intimitásban összhangot, az asszony irtózik a férjétől, a férj pedig, miközben szüntelen ostromolja a feleségét, a saját neméhez is vonzódik. A másik családban minden teher az asszony vállát nyomja, a demenciával küzdő anyja és a munkájában sikertelen, álmodozó, szobrászművész férje mellett ő az örökké ingerült harmadik fél, akinek gondoskodnia kell a családról, miközben ott lebeg a feje felett a genetikailag öröklődő Alzheimer-kór réme is. A harmadik családban látszólag a béke, a szeretet és a jólét uralkodik, de az egész hazugságra épül, az apa ugyanis szeretőt tart és nem lehet tudni, honnan van a vagyon.

Pass Andrea drámája azonban nem pszichologizál, és nem is moralizál ezek felett az élethelyzetek felett, egy dologra koncentrál csupán, a titokra, a hazugságra és legfőképp az önámításra. Különös megoldást választ, a thriller műfajához nyúl. A filmes műfajhoz, amely az ismeretlentől való félelmet, az előre megérzett, de bizonytalan eredetű veszedelmet használja hatáskeltésre. Keresztes Tamás az előadás zeneszerzőjeként egyebek mellett Hitchcock Psycho című filmjének zenéjével játszik, Bobor Ágnes díszlete és Pető Kata jelmezei pedig az ötvenes-hatvanas évek Amerikájának kertvárosi divatját idézik.

Ám a műfaji játékot sem veszi komolyan a rendezés, egy pörgős thrillerparódiát láthatunk a színen. A színészek túlzó, kissé modoros játékkal máris a teljes idegösszeomlás szélén indítják az előadást, minden bajukért a vándorkutyát hibáztatják.  Karácsonyi Zoltán és Tar Renáta kettőse a legelrajzoltabb figurák: a férj gerjedelmes kergetőzése a tőle viszolygó feleségével a konyhában groteszk látvány. Majsai-Nyilas Tünde szintén egy megviselt idegzetű asszonyt alakít, aki nehezen viseli beteg édesanyja és semmirekellő férje nyűgét, de leginkább magára haragszik saját türelmetlensége miatt. A szobrászművész férjet játszó Jászberényi Gábor egy kedves, támogató, de életében kiteljesedni nem tudó karaktert formál meg érzékenyen.

A felspannolt indítást ügyesen tovább fokozzák a ritmusos, egymásba öltött jelenetek a három család életéről. Ezeknek az epizódoknak központi figurája a demenciás nagymama Halász Judit alakításában. A kedélyes idős hölgy téblábolása remekül alátámasztja a dramaturgiai ötletet, hiszen a néző is csak ide-oda botladozik az izgalmas jelenetváltások között, ahogy a nagymama sem tudja mindig, hogy mikor-hol van. Halász Judit játéka ügyesen egyensúlyozik egy szenilis ember bosszantóan vicces és kétségbeejtően szomorú elveszettsége között, ugyanakkor az idős, bölcs emberek felülemelkedettségét, kissé földöntúli auráját is megteremti a színpadon.

Rajta kívül egy másik központi figurája is van az előadásnak: a Petrik Andrea által alakított Edina kívülállóságát az teremti meg, hogy ő mozdítja előre a cselekményt, nem retteg a vándorkutyától, hanem a kutya keltette babonákat kihasználva igyekszik kideríteni, hogy milyen hazugságok mérgezik a családja és saját életét. Ő ennek a játéknak a Grace Kellyje vagy még inkább Kim Novakja, az a sejtelmes, veszedelmes, mégis végsőkig kiszolgáltatott szőke nő, aki Alfred Hitchcock múzsája is volt. Petrik Andrea képes a földöntúli eleganciát, a rebbenő törékenységet és a tündéri boszorkányságot megteremteni a színen. Segítségére van néhány színpadi csínytevés is, például az egyik jelenetben fekete alapon fehér kutyákat ábrázoló ruhát visel, a következőben ugyanezt pepitában.

Petrik Andrea méltó társa Hirtling István, a kettős életet élő férfi szerepében. Az ő kifinomult eleganciája, magabiztos férfiúi fellépése nem meglepetés a néző számára, de az ehhez társuló remek komikusi játék is igazán élvezetes pillanatokat teremt. Például feledhetetlen, amikor Elvis Can’t Help Falling In Love című dalára lassúznia kell a Tar Renáta alakította frusztrált, agresszív és meglehetősen kapatos szülőtárssal, aki teljesen belezúgott a sármos apukába, a férfi meg próbál hátrafelé kapálózva a nő szorításából kibújni. Ugyanakkor nem csak fellépésében, modorában és humorában izgalmas az ő figurája, hanem abban is, ahogyan az élethelyzetét kezeli. Van ugyanis egy másik élettársa, az ő pontos státuszát lebegteti az előadás. Gilicze Márta a másik nő, Melinda kis szerepében szintén egy összetett figurát kap. Egy olyan nőt játszik, aki a Petrik Andrea alakította szőkeség szöges ellentéte, nem akar szembenézni az életét meghatározó hazugsággal, sőt az áhított gyerekről is talán önként mond le, mert érzi, nem szabad megrengetnie a statusquót. A kettőjük közt egyensúlyt tartó férfi pedig nem bánja a hazudozást, hiszen ez teremt számára kiteljesedést. Látszólag uralja az életét és ebben a kettős életben találja meg boldogságát, teljesen kiegyensúlyozott, amíg kézbe nem fogja a vándorkutyát.

A vándorkutya ugyanis egy viharos hétvégén különösen elemébe lendül. A Petrik és Hirtling által játszott páros vendégül látja a családokat, s míg a gyerekszobában játszanak a kicsik, a szülők Primitivót, egy jófajta nyelvmegoldó, ösztönöket felszabadító vörösbort iszogatnak. A hátborzongató dörgéssel-villámlással kísért nagyjelenet egy Dionüszosznak írt óda is lehetne, olyan pontosan és érzékletesen építi fel az alkohol kiváltotta jótékony és káros hatást. A zaklatott társaság először megnyugszik, kisimul, majd feloldódik, végül pedig saját dugájába dől. A színészek eddig játékosan őrült, vagy olykor épp modoros gesztusai végképp groteszk színezetet kapnak. A részeget játszva a  színészek  furcsán és viccesen adják a pityókás társaságot. Ez a jelenet képes egyszerre kiereszteni a gőzt, felszabadítani a nézőt a történetek mélyén megbújó nyomasztó valóság nyűge alól, mégis megőrzi az emberi drámák fájdalmasságát is. Innentől megkezdődik egy félelmetes játék, és torz nevetések, vad ugatások közepette elhallgathatatlan lesz az igazság.

Hol? Vígszínház, Házi Színpad
Mi? Pass Andrea: A vándorkutya
Kik? Játsszák: Halász Judit, Hirtling István mv., Petrik Andrea mv., Tar Renáta, Karácsonyi Zoltán, Gilicze Márta, Majsai-Nyilas Tünde, Jászberényi Gábor mv. Díszlet: Bobor Ágnes. Jelmez: Pető Kata. Dramaturg: Garai Judit. Zeneszerző: Keresztes Tamás. Zenei etapok: Kunert Péter. A plüss kutya tervezője: Juristovszky Sosa. Világítás: Hilinka Mónika

Facebook Comments