Category Archives

Archive of posts published in the category: 2016. december, Színház.NET

Egy mondat a Csatamezőről

Peter Brook előadásáról - Koltai Tamás emlékére

A kilencvenegy éves Peter Brook Csatamezője 2016 decemberében három estén keresztül, négy alkalommal volt látható a Trafóban. Színházi alkotókat, gondolkodókat, kritikusokat kérdeztünk arról, mit adott nekik az előadás. Gondolataikat lapunk volt főszerkesztője, Koltai Tamás emléknek ajánljuk, aki 1975-ben könyvet szentelt Peter Brook színházának.

Urfi Péter: Szereljük egymást, gyerekek!

Fear the Szaknévsor – Dumaszínház

A legnagyobb közhelyek következnek egymás után, de ebben az esetben ez inkább erény.

Új e-dráma: Kiss Csaba: Nappalok és éjszakák

Kovács Bálint előszavával

Csehov nem azért nagyszerű szerző, mert még abban is ezer dráma van, amit meg sem írt, de kétségkívül ez is része a zsenijének. Még a légüres teréből is dráma születik, ha van, aki megírja.

Török Ákos: Problémák felett táncoló

Már megint kezdik! - Kolibri Színház, r. Laboda Kornél

Van valamiféle karcosság a tőlünk pár méterre játszódó előadásban…

Zsigmond Andrea: Ketrecharc 2.

(elfojtott) gondolatok gyülekezése a kolozsvári színházról – II. rész

Azt írtam, más ez az előadás, mint amihez Kolozsváron hozzászoktunk. Mennyiben tekinthető a „megszokás” esztétikai ítéletek megalapozójának?

Török Ákos: Csak pőrén, csak szépen

1.7 - Rózsavölgyi Zsuzsa - MU Színház

A jelenetek azt járják körül, hogy reklámokon, manipulált közvéleményen, tradíción és egyszerű hétköznapi ostobaságokon keresztül a társadalom hogyan kasztrálja és miként veri béklyóba a női természetet.

Pethő Tibor: A szakralitás szele

Textúra 2016 - „Magyar highlights”

A rövid zenei bevezetőt követő permanens séta akár zarándoklatnak is tűnhetne a szervezők szándékával feltehetően megegyezően. Bizonyos esetekben valóban az is, leginkább amikor a szakralitás szele meglegyintheti a nézőt.

A legnagyobb adomány a nevetés

Budapesti beszélgetés Peter Brookkal

Egy ideális társadalomban – ami sosem létezett, mindig csak utópia volt – a valódi vezetők célja az volna, hogy folyton keressék azt a pillanatot, amikor a társadalom föllélegezhet, lélegzethez juthat. Miután emberi lények vagyunk, tele vagyunk mindennapi gondokkal, társadalmi problémákkal, nemzetközi problémákkal, de ha kapsz levegőt, akkor nem vagy pesszimista, mert játszol az élettel és…

Rádai Andrea: Magától értetődő nyomor

Gerhart Hauptmann: Patkányok – Forte - Szkéné Színház

A színészek, a díszlet, a zene – egy-egy külön világ. Kicsit talán túlságosan is különálló világok…

Horeczky Krisztina: Fegyvertelenül

bodylotion co-dance: Párbaj / MU Színház

Mi az összecsapás, a doboz-, párna- és pokróccsata oka? Ez azért is lényegi, mert a mű egy cselekvés/tett fonákját, inverzét mutatja meg. Azaz, a párbaj/harc helyett a párbaj- és harcképtelenség körül gravitál…