Category Archives

Archive of posts published in the category: 2017. augusztus, Színház.NET

Kovács Natália: Múlt, jelen és musical

Déry Tibor – Presser Gábor: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról – Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház / Városmajori Színpad

…egy mai Képzelt riport… rendezés akkor tudna érdekessé és fontossá válni, ha képes lenne úgy felmutatni ezeket a történeteket, hogy rajtuk keresztül szembenézhessünk közösségünk múltjával, a közös emlékekkel, traumákkal.

Bálint Orsolya: Honnan ember, meddig állat?

Sziget Fesztivál, Fidelio Színház- és Táncsátor – 1. rész

Mi a művészet abban, ha egy katalán fiatalember kakasálarcban és alsónadrágban gumicsirkéket szerel a végtagjaira, majd így ugrabugrál, és egyensúly-gyakorlatokat mutat be, vicces hangokat kiadva, nyerítő nevetésre késztetve a közönséget? Akik fújoltak vagy zajosan kivágtattak, bizonyára nem tartották komolyabb műalkotásnak ezt az akciót egy pukipárnánál, ami szintén mókásan szelel, ha nyomkodják.

Boross Martin: Storytelling és közösség, avagy egy élő ember a másikhoz

Roma Hősök – I. Nemzetközi roma strorytelling fesztivál két előadásáról (Független Színház / Stúdió K)

A storytelling műfajának ereje a személyességben, a közönség közvetlen megszólításának lehetőségében áll. A történetmesélés egyfajta stand-up comedy, one (wo-)man show.

Pressburger Csaba: Tanyaszínház 40 – avagy a képmutatásról

Molière: A képzelt beteg – Tanyaszínház

Négy évtized, negyven előadás, évente húsz-harminc vajdasági helyszín – miközben hol a bombák hullottak, hol a hiperinfláció emésztett fel mindent, hol a szomszédos országokban dúló háborúkba vitték a hadköteles férfiakat. Önmagában is megsüvegelendő teljesítmény.

MENTORPROGRAM – Nagy Klára: Színház a tónál

A Bánkitó fesztivál színházi programjáról

A fesztivál ideje alatt mintha veszítene jelentőségéből az a hierarchia, ami az alkotók és a befogadók közötti különbséget folyamatosan előtérbe helyezi, így a közös gondolkozást megnehezíti.

Szabó István: Képzelt kritikák egy legendás előadásról

Marton László ÖSSZPRÓBA című kötete apropóján

Akkor lesz igazán kényes kérdés a tények pontatlansága, amikor az emlékező mondandójának általánosító állításait kellene alátámasztaniuk, vagy ha a számára különös jelentőségű színházi történések argumentációját zavarja meg a tévedés.

Jászay Tamás: Homokból várat?

Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok – Szegedi Szabadtéri Játékok

A színpad közepén félig elsüllyedt, hatalmas Shakespeare-fej. Ki- és bejáratként hasznosított, hosszúkás szájnyílása a görög komikus maszkokat juttatja eszembe, aztán éjfél körül hitetlenkedve méregetem: a bárd mintha rémült sikolyra nyitná a száját.

Dohy Anna: Idegen hangerővel ékeskedők

Béjart Ballet Lausanne: Ballet for Life / Margitszigeti Szabadtéri Színpad

A koreográfia figyelembe veszi a távolságokat: óriási, felnagyított gesztusok, szétfeszített végtagok és hosszú vonalak jellemzik, az energia hullámverése azonban nem ér el a nézőig, így a kifacsart és természetellenes mozgás a szépség manifesztuma helyett a groteszk mesterkéltség iskolapéldájává válik.

Hermann Zoltán: Jailhouse opera

Giacomo Puccini: Tosca, Szegedi Szabadtéri Játékok (r. Bocsárdi László)

Szóval, a néző nyugodt, mintha mégiscsak jobb lenne ez a világ, mint negyvenvalahány éve – leszámítva a zászlótartó honleányokat és huszárokat –, minden rendben van, a protokoll nem nagyon tolakodó, az előadás pedig „tényleg ott van”, rádióközvetítésként is élményszerű lenne.

Rádai Andrea: 100 % színház

AlkalMáté Trupp: Vajda Milán – Jurányi Ház

A folyamat már a sorozat korábbi darabjainál elkezdődött, de most a Vajda Milánon különösen jól látszik ez a fajta érettség: színházilag a rutinosság, a bravúr, a megérkezettség, emberileg a megfontoltság, az átgondolt életút, amiben minden nyitottság és befejezetlenség ellenére is vannak kerekségek, lezártságok.