Az egyik koreográfia drámai művön alapul és történetet mesél szavak nélkül, a másik drámai művé válik, pedig nincs is története.
Szoboszlai Annamária: Korlátok közt, határok mentén
2 in 1 kritika: Gergye Krisztián Társulat: A test emlékezete és Fehér Ferenc: Tofu P. Potter
Különös hasonlóság, hogy mind Gergye Krisztián, mind Fehér Ferenc a korlátokkal dolgozik, csak amíg A test emlékezetében a korlátok fizikailag, addig a Tofu P. Potterben lelkileg állítódnak föl.
Megyeri Léna: Trendtagadók
2 in 1 kritika: Maladype Színház: Metropolisz és Budapest Táncszínház: Viszlát a levegőben!
Lemondott, elmaradt és elhalasztott előadások hírei árnyékolták be az évadkezdést a táncszínházi szcénában (is), éppen ezért minden megtartott bemutató megbecsült alkalom volt előadóknak és nézőknek egyaránt. Az általam látott két szeptemberi premier különös módon sok tekintetben összecsengett: mindkettő a hosszú távú társulati munka értékeiről gondolkodtatott el a legtöbbször projekt alapon szerveződő együttműködések korában.
Megyeri Léna – Szász Emese: Variációk női sorsokra
Győri Balett: Anna Karenina – Nemzeti Táncszínház
A negyvenedik évadját ünneplő Győri Balett első bemutatója, a Velekei László által koreografált Anna Karenina tökéletesen illeszkedik abba a koncepcióba, amely a társulatot 2015 óta művészeti vezetőként is meghatározó Velekei tevékenysége nyomán kirajzolódni látszik.
Horeczky Krisztina: A nagyság árnyékában
2 in 1 kritika: Ballet Preljocaj: Téli Utazás (Winterreise) és a New York City Ballet szólistái – Budapest Táncfesztivál
Ballet Preljocaj: …Schubert zenéje a mű túlnyomó részében nem harmonizál a kidolgozott, hűvös, fegyelmezett, steril koreográfiával… / New York City Ballet: Az amerikai társulat haknibrigádba szerveződött tagjai meggyőző erővel rontották a tánctörténeti léptékű NYCB hitelét, silány portékájukkal aláásva annak kivívott rangját.
Artner Szilvia Sisso: Önazonosság? Jaj, csak azt ne…
Az Imre Zoltán Program (IZP) és az Ifjú Koreográfusok Fóruma (IKF) estjeiről: Várnagy Kristóf, Egyed Bea, Cserepes Gyula és Eva Urbanova bemutatói
Ez a „kettő az egyben” kritika most tulajdonképpen „négy az egyben” tudósítás . Négy kicsi kortárs darab, négy tetszetős, egészen kicsi kis táncművészet, amely valódi kérdéseket tesz fel, és igazából az a jó benne, hogy „van még ott, ahonnan ezek jöttek”.
Szoboszlai Annamária: Lassú, lassú, gyors, gyors, lassú
2 in 1 kritika: Shin Eunju–Batarita: Virág és Pataky Klári Társulat: Kis esti vakság
Shin Eunju és Bata Rita közös munkája, a Virág számomra kelet és nyugat találkozása, mely a két táncosnő eltérő mozgásminőségének találkoztatásától válik izgalmassá. Pataky Klári legújabb bemutatója, a Kis esti vakság pedig a jelenkori létérzést foglalja a nézőt magával sodró, tömény képekbe.
Szoboszlai Annamária: Balett, átlátszó csomagolásban
2 in 1 kritika: Pécsi Balett: Rómeó és Júlia, Carmina Burana
A Pécsi Balett Budapesten vendégszereplő két repertoárdarabja kicsit olyan, mint a bögrés sütemény. Mindenből van benne egy mérővel, az összetevők ott vannak a spájzban, még finom is tud lenni, de az ember mégsem ezt tenné az ünnepi asztalra.
Megyeri Léna: Alámegy az élet
2 in 1 kritika: Duda Éva Társulat: Wonderland és Badora Társulat: Sacre
A világviszonylatban még mindig jórészt férfiak által uralt koreográfusi és együttesvezetői pályán mindig öröm üdítő kivételekkel találkozni, és még nagyobb öröm, hogy Magyarország nem is áll olyan rosszul a női táncalkotókban. Közülük kettőnek, Duda Évának és Barta Dórának volt az elmúlt hetekben budapesti premierje. Mindketten érett, szuverén alkotóművészek, akik évek óta sikeresen menedzselik társulatukat –…
Komjáthy Zsuzsanna: Radikális és kevésbé radikális testek
Body.Radical Nemzetközi Előadó-művészeti Biennálé / Nemzeti Táncszínház
Ha a Body.Radical fesztivál lényegét akarjuk megragadni, leginkább a hagyomány és a kortárs kapcsolata felől érdemes közelítenünk. Ahogy Rosner Krisztina nemrég, a Színház júniusi számában megjelent esszéjében rámutat: „A hagyomány vonatkozási pontot ad, távlatokba helyez, gondolkodni segít.”
