Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Nemzeti Táncszínház

Megyeri Léna: Trendtagadók

2 in 1 kritika: Maladype Színház: Metropolisz és Budapest Táncszínház: Viszlát a levegőben!

Lemondott, elmaradt és elhalasztott előadások hírei árnyékolták be az évadkezdést a táncszínházi szcénában (is), éppen ezért minden megtartott bemutató megbecsült alkalom volt előadóknak és nézőknek egyaránt. Az általam látott két szeptemberi premier különös módon sok tekintetben összecsengett: mindkettő a hosszú távú társulati munka értékeiről gondolkodtatott el a legtöbbször projekt alapon szerveződő együttműködések korában.

Megyeri Léna – Szász Emese: Variációk női sorsokra

Győri Balett: Anna Karenina – Nemzeti Táncszínház

A negyvenedik évadját ünneplő Győri Balett első bemutatója, a Velekei László által koreografált Anna Karenina tökéletesen illeszkedik abba a koncepcióba, amely a társulatot 2015 óta művészeti vezetőként is meghatározó Velekei tevékenysége nyomán kirajzolódni látszik.

Horeczky Krisztina: A nagyság árnyékában

2 in 1 kritika: Ballet Preljocaj: Téli Utazás (Winterreise) és a New York City Ballet szólistái – Budapest Táncfesztivál

Ballet Preljocaj: …Schubert zenéje a mű túlnyomó részében nem harmonizál a kidolgozott, hűvös, fegyelmezett, steril koreográfiával… / New York City Ballet: Az amerikai társulat haknibrigádba szerveződött tagjai meggyőző erővel rontották a tánctörténeti léptékű NYCB hitelét, silány portékájukkal aláásva annak kivívott rangját.

Artner Szilvia Sisso: Önazonosság? Jaj, csak azt ne…

Az Imre Zoltán Program (IZP) és az Ifjú Koreográfusok Fóruma (IKF) estjeiről: Várnagy Kristóf, Egyed Bea, Cserepes Gyula és Eva Urbanova bemutatói

Ez a „kettő az egyben” kritika most tulajdonképpen „négy az egyben” tudósítás . Négy kicsi kortárs darab, négy tetszetős, egészen kicsi kis táncművészet, amely valódi kérdéseket tesz fel, és igazából az a jó benne, hogy „van még ott, ahonnan ezek jöttek”.

Szoboszlai Annamária: Lassú, lassú, gyors, gyors, lassú

2 in 1 kritika: Shin Eunju–Batarita: Virág és Pataky Klári Társulat: Kis esti vakság

Shin Eunju és Bata Rita közös munkája, a Virág számomra kelet és nyugat találkozása, mely a két táncosnő eltérő mozgásminőségének találkoztatásától válik izgalmassá. Pataky Klári legújabb bemutatója, a Kis esti vakság pedig a jelenkori létérzést foglalja a nézőt magával sodró, tömény képekbe.

Szoboszlai Annamária: Balett, átlátszó csomagolásban

2 in 1 kritika: Pécsi Balett: Rómeó és Júlia, Carmina Burana

A Pécsi Balett Budapesten vendégszereplő két repertoárdarabja kicsit olyan, mint a bögrés sütemény. Mindenből van benne egy mérővel, az összetevők ott vannak a spájzban, még finom is tud lenni, de az ember mégsem ezt tenné az ünnepi asztalra.

Megyeri Léna: Alámegy az élet

2 in 1 kritika: Duda Éva Társulat: Wonderland és Badora Társulat: Sacre

A világviszonylatban még mindig jórészt férfiak által uralt koreográfusi és együttesvezetői pályán mindig öröm üdítő kivételekkel találkozni, és még nagyobb öröm, hogy Magyarország nem is áll olyan rosszul a női táncalkotókban. Közülük kettőnek, Duda Évának és Barta Dórának volt az elmúlt hetekben budapesti premierje. Mindketten érett, szuverén alkotóművészek, akik évek óta sikeresen menedzselik társulatukat –…

Komjáthy Zsuzsanna: Radikális és kevésbé radikális testek

Body.Radical Nemzetközi Előadó-művészeti Biennálé / Nemzeti Táncszínház

Ha a Body.Radical fesztivál lényegét akarjuk megragadni, leginkább a hagyomány és a kortárs kapcsolata felől érdemes közelítenünk. Ahogy Rosner Krisztina nemrég, a Színház júniusi számában megjelent esszéjében rámutat: „A hagyomány vonatkozási pontot ad, távlatokba helyez, gondolkodni segít.”

Albert Dorottya: Kontakt, és annak hiánya a jelennel

Az Imre Zoltán Program (IZP) estjeiről (6. rész): Sebestyén Tímea, Kalmár Ákos, Rózsavölgyi Zsuzsa és Mészáros Máté bemutatói

Gyakori jelenség az IZP keretében megvalósuló koreográfiáknál, hogy az izgalmas felvetések is aránylag zárt, komfortzónán belüli megoldásokat eredményeznek, amiből egy éles látású, provokatív, problémageneráló „külső” szem tudná esetleg kizökkenteni az alkotókat.

Komjáthy Zsuzsanna: A loop két oldala

2 in 1 kritika: Nagy Zoltán: Point of no return és Nagy Csilla: AMőBA – az örökké változó Egység

És olyan megközelítés is létezik, mely a táncot mint az örök ismétlés és visszatérés, újrajátszás allegóriáját bontja ki – úgy tűnik, ez utóbbi szemléletből indul ki két közelmúltbeli koreográfia, Nagy Zoltán Point of no return és Nagy Csilla AMőBa – az örökké változó Egység című előadása.