Archive of posts published in the tag: Nemzeti Táncszínház

Szoboszlai Annamária: Ez csak vetítés?

2 in 1 kritika: TranzDanz: Re-naissance és Oberfrank Réka: Trippin’ – Nemzeti Táncszínház

Egy „múlttal rendelkező” és egy magát most kereső alkotó bemutatóiról írt szövegek kerülnek kapcsolatba egymással, bár dialógusba nem bocsátkoznak, ahogy maguk a koreográfiák, Kovács Gerzson Péter és Oberfrank Réka legújabb darabjai sem.

Komjáthy Zsuzsanna: Az alkotó szabadsága

2 in 1 kritika: Pataky Klári Társulat: Felnőtt mese és FrenÁk Társulat: Secret Off_Man 

Tapasztalt koreográfusoknál hajlamosak vagyunk a munkáikat nemcsak a kortárs tánc égboltján, hanem a saját életművükön belül is elhelyezni. Új előadásaikat gondosan felcímkézni, az őket megillető polcra tenni, és közben sokszor azon merengeni, mitől is életmű egy életmű, s vajon mi az alkotó feladata: a megújulás vagy az állandóság?

Szoboszlai Annamária: De miért?

2 in 1 tánckritika: GG Tánc Eger: Sisi, a magyarok királynéja és Kecskemét City Balett: LOTUS projekt

Darabot csinálni bármilyen címmel lehet, nem Sisi meg a lótuszvirág a gond, hanem a krónikus témahiány.

Török Ákos: Az érintés parái

2 in 1 kritika: Artus – Goda Gábor Társulata: Érintés paradoxon (Nemzeti Táncszínház) és Góbi Rita Társulat: Sziget – táncmonológok fényfürdőben (Trafó)

Egyre gyakrabban születik egyetlen írás több produkcióról. A sors (a kulturális médiumok erősen nyomott támogatási gyakorlatának és a szerkesztők előzetes elképzeléseinek képében) ilyenkor egészen különös együttállásokat tud létrehozni. Megesik, hogy egy prímszámot kell egy platformra hozni a kétpúpú tevével. Máskor azonban az előadások kis- és nagykifliként simulnak egymáshoz. Az Artus Társulat Érintés paradoxon és Góbi…

Lénárt Gábor: Kötődések, kapcsolódások

2in1 kritika: Közép-Európa Táncszínház (KET): Recortes és Set Your Mind Free

Izgalmas látni, hogy a KET táncművészei (…) mennyire hitelesen reagálnak a két teljesen más formanyelvvel rendelkező koreográfus látásmódjára.

Lőrinc Katalin: Színházi nevelés, spiccen

Tükörben / Nemzeti Táncszínház

A most bemutatott program témája (hadd használjam a program szót ernyőfogalomként, hiszen nem csupán egy előadást, hanem az azt követő feldolgozó foglalkozást is tartalmazza) egyenes folytatása a film problémafelvetéseinek – miközben a korábbi színházi nevelési céloknak úgyszintén.

Fuchs Lívia: Művek és modellek

3 in 1 kritika: a Scapino Balett, a Genfi Balett és a tanzmainz vendégszereplése a Budapest Táncfesztiválon

Rég letettem arról, hogy a Budapest Táncfesztivál eseménysorában valamiféle koncepciót leljek, legyen szó a fesztivál idejére időzített hazai bemutatókról vagy akár a vendégegyüttesek fellépéseiről. Idén azonban kirajzolódott – gyanítom, hogy nem tudatosan – egyfajta rendezői elv, talán annak (is) köszönhetően, hogy a seregszemle előadásai kiszorultak a Művészetek Palotájából, ahol korábban kötelezőnek tűnt legalább egy világnagyság…

Török Ákos: Mestersége címere: LA

Ladányi Andrea: Divided Time – Nemzeti Táncszínház

Sokak szerint Ladányi Andrea estje az utóbbi évek egyik legnagyobb hazai tánceseménye. Ez azzal együtt is igaz, hogy a Divided Time végül felemásra sikeredett.

Szoboszlai Annamária: Ihletett állapotban

2 in 1 kritika: Inversedance – Fodor Zoltán Társulat: Te meg a világ és Kulcsár Noémi Tellabor: Vihar

Fodor Zoltán és Kulcsár Noémi is irodalmi forrásból merített legújabb bemutatójához. Fodor választása a modern magyar líra egyik korai alapkötetére esett, a Te meg a világban Szabó Lőrinc a legújabb kor emberének identitáskeresését hangosítja ki. Kulcsár Noémi folytatja megkezdett Shakespeare-adaptációinak a sorát, ezúttal az írói pálya vége felé született színművel, a Viharral. Míg a líra…

Artner Szilvia Sisso: Így kell járni, úgy kell járni

2 in 1 kritika: Kulcsár Noémi Tellabor: Silver Swan és Gangaray Dance Company: Agora II.

Az egyik koreográfia drámai művön alapul és történetet mesél szavak nélkül, a másik drámai művé válik, pedig nincs is története.