Sz. Deme László: Harcok harca

Mein Kampf - Nemzeti Színház - KRITIKA

Ez a fantasztikusan kiszemelt kapcsolódás fiatal és idős között áthatja az előadást, és valójában jelzi a Nemzeti célját is: nem elvetni, hanem megújítani kell a színházi hagyományt.

Markó Róbert: Drabális báj

Szombathelyi Liliom - KRITIKA

Az előadás koncepciója maga a Liliomot játszó színész.

Sztrókay András: Niente, niente

A konyha - Pont[y] Műhely - KRITIKA

Kényelmetlen az előadás, pedig a rendező Keszég László mintha inkább kényelmetlenkedőnek szánta volna.

Stuber Andrea: Berettyó Small Band

Úri muri - Nemzeti Színház - KRITIKA

Mintha a produkció alapjában véve arra szerveződött volna, hogy operetti szereppel ajándékozza meg a népszerű Stohl Andrást.

Kutszegi Csaba: Hard pornó a kocka élén

Luke Rhinehart A Kockavető című regényéről - EGY PREMIER ELÉ

Rhinehart nem igazi, hanem inkább divathullám hátán szörfölő bulvárlázadó, amolyan szoba-Kerouac vagy vitrin-Ginsberg.

Tompa Andrea: Mélység – élesség

Toszkána - Neptun Brigád - KRITIKA

A darabot mindaddig érdeklődve nézzük, és intellektuális rejtvényt is látunk benne, amíg fény nem derül a dramaturgia váratlan váltásainak egyszerű és praktikus okára.

Koltai Tamás: A varázsunalom

A varázsfuvola operaházi/vígszínházi előadása - KRITIKA

Sarastro eltöri a varázsfuvoláját, no jó, a Taminóét.

Szántó Judit: Lépcső királyfi

Orfeusz alászáll - Nemzeti Színház - KRITIKA

Az előadás és a Nemzeti Színház kivételes szerencséje, hogy a legtöbb szerepre megvolt (vagy meghívható volt) az ideális jelölt.

Sz. Deme László: „Álarctalanítás”

Kasimir és Karoline - KRITIKA

Kristálytisztán fogalmazódnak képekbe a kielemzett viszonyok, külön érdekesség, hogy olykor a „kamera” még fókuszál is.

Tompa Andrea: A nagy drámai szemfényvesztés

Harminchárom változat Haydn-koponyára - Bárka Színház - KRITIKA

Azonban nem dialógus ez, hanem BESZÉD, egy nagy beszéd sok szereplőre, amelyben mindenki mondja a magáét…