Ezzel a keretezéssel és szemléletmóddal az alkotók nem a cselekményen belül akarnak újdonságot felfedezni, hanem kívülállóként, a közönséggel együtt akarják megfejteni az eseményeket.
Időutazás egy másik világba… – ez a beszélgetés még március elején készült Molnár Gusztávval, és bár azóta az ő mindennapjai is megváltoztak, vannak dolgok, amelyekkel kapcsolatban csak remélni tudjuk, hogy egyszer majd aktualitásukat vesztik.
A Maladype Színház Yvonne című előadása egyetlen markáns rendezői ötletre épül, mégpedig arra, hogy bármelyikünk lehetne Witold Gombrowicz darabjának visszataszító Mutyulija. A címszerepre minden este más-más gyanútlan nézőt rángatnak fel a színpadra, akiben néhány perc elteltével tudatosul, hogy az előadás végéig biztosan nem ül vissza a helyére, hiszen főszereplőt csináltak belőle egy darabban, amit –…
A szerzőpáros láthatóan olyan történetet keresett és írt, amelyen keresztül saját korosztályukról, a saját társadalmukról beszélhetnek. Nem rejtették véka alá ezt a törekvést, de tökéletesen kiegyensúlyozták a darabban a politikát és a pszichológiát. Míg egy koherens lélektani drámát követhetünk nyomon, a magyar társadalom számos forrongó kérdésébe botlunk.
Hangosító 17. – A Színház folyóirat podcastje – Színház karanténban
Ladányi Andreával, Láng Annamáriával és Ördög Tamással Gócza Anita beszélgetett színházról és karanténról
“Lehet, hogy dudva, ami itt kinő, de az élet jeleit mutatja” – mondja Láng Annamária a karantén-Hangosítóban, amely arról szól, hogy ki mit és miért csinál vagy nem csinál a karantén alatt. A másik két vendég Ladányi Andrea Barcelonából és Ördög Tamás Budapestről, akikkel Gócza Anita beszélgetett.
A színház története során már rengeteg átalakulást megélt, így most is tudnia kell választ adni a jelenlegi helyzetre, amelyben az internet az egyetlen közvetítő médium. (…) Nem fontos, kinek jutott előbb eszébe egy megoldás, váljon közös tudássá – végre viselkedhetnénk igazi közösségként mi, színházi emberek. Ez a kísérletezés nem az analóg színház helyettesítésére kell, hogy…
Különös ismertetőjele a humor, a jellegzetes orgánum és a szexepil. Az utóbbi években az Átrium a fő bázisa, ahol a viccestől a szívszorítóig, a társalgási vígjátéktól a musicalig változatos színekkel játszik. Hályogkovács módjára, különösebb ambíciók nélkül kötött ki a színészetnél, ami csak látszólag mond ellent annak, hogy mindent belepakol a szerepeibe. Karrier helyett izgalmas projektek…
Zenés űrtörténet animációkkal és a magyar költészet remekeivel – így csomagolták a Madách Színházban bemutatott, Szemenyei János által írt és rendezett Bolyongókat. Az előadás az önmegismerés és a felelősségvállalás allegóriájaként működik, és arra hivatott, hogy felébressze a gyerekekben a versek iránti szeretetet.
Vannak köztük szentek
Mohácsi János rendezővel, Mohácsi István drámaíróval, Kovács Márton zeneszerzővel Proics Lilla beszélgetett
Járják a magyar nyelvű színházakat, dolgoznak a fővárosban, vidéken, határokon túl és innen. Évtizedek óta tevékenykednek együtt: maroknyi kis alkotócsapat, akiket Mohácsi János maga köré gyűjtött. Egyik legutóbbi munkájuk a Johanna, avagy maradjunk már emberek című előadás Szegeden. Hármójukkal, Mohácsi János rendezővel, Mohácsi István drámaíróval, Kovács Márton zeneszerzővel Proics Lilla beszélgetett. Az előadásról négykezes kritikát…
Bálint Orsolya: Bach vs. Babewatch, avagy kortársak a formalizmus ösvényén
2 in 1 kritika: Christos Papadopoulos: Opus és Roy Assaf: Csajok
Friss, fiatal, de már nemzetközileg jegyzett koreográfusok, a görög Christos Papadopoulos és az izraeli Roy Assaf munkáit tűzte műsorára a Trafó, az akkor még csak nem is sejtett, hosszú előadásszünet előtt.
