Címkefelhő

Archive of posts published in the tag: Bécs Festwochen

Koltai Tamás: Lelkek a piacon

Koltai Tamás (1942–2015) a Bécsi Ünnepi Hetek három előadásáról

Szükségünk lenne a szélesebb látókörre, mert európai tudatunk beszűkült.

Koltai Tamás: Remek és remake

A Wiener Festwochen 2014-ről

Michael Thalheimer, Romeo Castellucci, Michael Haneke. Dráma és opera. Revideált klasszikusok. Ismert művek új hangszerelésben. Remek és remake.

Tompa Andrea: Afrobarokk

A Wiener Festwochen A Halálos csapás című előadásáról

A kortárs színháznak talán az az egyik legnagyobb kihívása, hogy a látszat mögött meglássuk mélyebb, rejtettebb, a felszínre csak a mi nézői erőfeszítésünk révén felhozható szellemi tartalmat.

Kutszegi Csaba: Tiszteletet a kongóiaknak!

KVS: Coup Fatal – JEGYZET

Egyszerre vidám és igen fájdalmas kiáltás a rasszizmus, a kolonializmus, a véres polgárháborúk, az erőszak, az öldöklés ellen, miközben az egységes emberi kultúra ékes bizonyítéka.

Koltai Tamás: Boldog Ausztria

A Bécsi Ünnepi Hetekről

A boldog Ausztria mint a kultúrában dúskáló szabad, felvilágosodott és gazdag ország reménytelen csodálatunk tárgya. A hazai gödörből nézve különösen. 

Gerendás Beáta: Ahol megállt az idő

Christoph Marthaler Letzte Tage. Ein Vorabend (Utolsó napok. Egy előeste) című bécsi rendezéséről

A szónok magyaros németséggel közli, hogy a cigányság egy része állat, és képtelen az együttélésre… 

Biró Bence: Előszél

Christoph Marthaler - Uli Fussenegger: Letzte Tage. Ein Vorabend - KRITIKA

 …a művészet foglalja el a politika terét.

Kutszegi Csaba: Ördög szállt le Moszkvába

 A Mester és Margarita - Complicité - Wiener Festwochen - JEGYZET

…egy nagyformátumú regénnyel egyenrangúvá válik annak színpadi adaptációja.

Jászay Tamás: Változatok realizmusra

A Rimini Protokoll előadásáról, Hermanis és Mnouchkine egy-egy rendezéséről

Mnouchkine mágikus színháza megmutatja, hogyan lehet a semmiből megteremteni – a mindent.

Koltai Tamás: Luk és Luc

Perceval Shakespeare- és Bondy Genet-rendezéséről

Perceval esős Shakespeare-tablója – hagyományos szituáció- és figurateremtés híján – bizonyos értelemben bizarr, profanizált, hétköznapi rítus és egyúttal erőteljes társadalomkép.