Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Sardar Tagirovsky

Stuber Andrea: Nagyban játszani

A Nemzeti Színház nemzetközi színházi fesztiválja, a MITEM 2018-as programjáról

Idén is feltűnt az, hogy a MITEM-en az orosz színház jelenléte igen hangsúlyos: két pétervári és két moszkvai társulat érkezett. Az is egy szempont egyébként – a Nemzeti Magazinban olvastam –, hogy nyugati színházba könnyű eljutni, oroszországiba nehezebb és költségesebb, hát örüljünk neki, hogy helybe jönnek az orosz társulatok. Meg az orosz nézők is. A…

Dézsi Fruzsina: Libertà Felicità Chioggia

Carlo Goldoni: Chioggiai csetepaté – Tamási Áron Színház, Sepsiszentgyörgy

Sardar Tagirovsky ezúttal a verőfényes Chioggiába kalauzol minket, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházban pedig úgy elevenedik meg Goldoni világa, hogy nemcsak a színészek, de mi magunk is otthonosan mozgunk benne: kedves ismerőseink ezek a figurák, egy arc a szomszédból, az ágy másik oldaláról vagy éppen abból a bizonyos görbe tükörből.

Hajnal Márton: Előjáték és más semmi

Álom újratöltve – Zsámbéki Színházi Bázis

Ha itt valamiért el kellett volna hagynom a nézőteret, akkor azzal az érzéssel távoztam volta, hogy az évad egy fontos produkciójáról maradok le.

Urbán Balázs: Lélekmontázs

F.M. Dosztojevszkij: Idióta – debreceni Csokonai Nemzeti Színház

A vágások, az ugrások azonban paradox módon nem keszekuszává teszik, hanem fokozatosan letisztítják a cselekményt, melyet, ahogy halad előre a történet, egyre inkább Miskin herceg szempontjából nézünk.

Urbán Balázs: Kék szemű kékvérűek és humanoidok

Figaro házassága avagy egy őrült nap emléke – Nemzeti Színház

Sardar Tagirovsky tulajdonképpen csak egyetlen szót változtatott meg Beaumarchais komédiájának címében (a cím és az alcím megcserélése fordítási örökségnek is felfogható), de a változtatásban kétségkívül benne rejlik az alkotói koncepció. Az ötletadó rendező és az író-dramaturg Sényi Fanni ugyanis „emlékutazásként” állítja színre Figaro házasságának történetét.

Várkonyi Eszter: Tamási Áron POST-IT

Zongota – Tamási Áron Színház, Sepsiszentgyörgy

A Zongota ugyanis műfajilag a mozgásszínház, jellegét tekintve pedig a némafilm eszközeivel operál.

Urbán Balázs: Válaszúton?

A Nemzeti Színház 2015/16-os évadja (2. rész)

A vissza-visszatérő és az újonnan a társulathoz érkező rendezők többségéről elmondható, hogy különböző módon és különböző színvonalon ugyan, de a színház alapkarakteréhez igazodva színesítették valamelyest a repertoárt.

Körülöttem a világ

Sardar Tagirovskyval Győrfi Kata beszélgetett

Sardar Tagirovsky a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem rendező szakán diplomázott, jelenleg Bocsárdi László osztályában végzi magiszteri tanulmányait. A szakma és a közönség számára Sepsiszentgyörgyön, Nagyváradon, valamint a budapesti Nemzeti Színházban bemutatott rendezéseivel vált ismertté. A két erdélyi színházba biztosan visszatér a 2016/2017-es évadban.

Hermann Zoltán: Trilógia

Éjjeli menedékhely, Állami Zenés és Drámaszínház, Tbiliszi; Sirály, Théâtre de Vidy, Lausanne; 6, Nemzeti Színház, Budapest

A fesztivál programjában látható három orosz klasszikus (…) radikálisan különböző színházelméleti és „játéktechnológiai” kereteit vagy meglepő hasonlóságait a néző aligha fogja bármiféle tendenciát nélkülöző jelenségnek látni, és nem fogja a rendezői koncepciók kiszámíthatatlan egyediségének vagy a véletlennek felróni.

Kovács Dezső: Kisvárda után

Jegyzetek a fesztiválról

A Kisvárdai Fesztivál természetesen ma is a határon túli magyar színházak fesztiválja, akárhogy is nevezik.