Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Sardar Tagirovsky

Urbán Balázs: Rózsák és órák

Raszputyin – Szatmárnémeti Északi Színház - Harag György Társulat

Tagirovsky ugyanis a szövegben felvetett kérdéseket változatos teátrális eszközök alkalmazásával gondolja tovább. Különleges érzékenységgel megteremtett színpadi képek, különböző stílusú, de egyaránt népszerű zeneszámok, színházi önreflexió, egymást erősítő szimbólumok hoznak létre a mű jelentéséből kiinduló, de önállósuló asszociációs láncokat.

Nánay István: Van-e generációs kérdés?

Rendezői pályák – körkép

Amikor megkaptam a felkérést, hogy tekintsem át a magyar színházi alkotók úgynevezett középgenerációjának helyzetét, először elolvastam a több mint három évtizede megjelent, hasonló tematikájú összegzésemet („Rendezőgondok”, Színház, 1987/5). Meglepett, hogy számos olyan jelenség él ma is, amely akkor jellemezte a színházi viszonyokat – ha nem is változatlan mértékben és módon.

Papp Tímea: Új formák kellenek

Az ember tragédiája – Laboratorium Animae Műhely, Art Capital Fesztivál, Szentendre

A formáció neve: Laboratorium Animae. Valóban laboratóriumszerűek a körülmények, a kezet kesztyűvel takaró fehér jelmezhez pedig azonnal hozzákapcsolhatjuk a kutatók képzetét, azokét, akik válaszokat keresnek, újra és újra megismétlik a kísérleteket, a próbát ellenpróbával igazolják.

Színikritikusok díja 2017/2018

Életműdíj: Lázár Kati A legjobb új magyar dráma/színpadi szöveg: Závada Pál – Mohácsi István – Mohácsi János: EGY PIACI NAP A legjobb előadás: BORISZ DAVIDOVICS SÍREMLÉKE (Újvidéki Színház, rendezte: Alekszandar Popovszki) A legjobb rendezés: A SALEMI BOSZORKÁNYOK (Weöres Sándor Színház, Szombathely, rendezte: Alföldi Róbert) A legjobb zenés/szórakoztató előadás: CHIOGGIAI CSETEPATÉ (Tamási Áron Színház, Sepsiszentgyörgy, rendezte:…

Stuber Andrea: Nagyban játszani

A Nemzeti Színház nemzetközi színházi fesztiválja, a MITEM 2018-as programjáról

Idén is feltűnt az, hogy a MITEM-en az orosz színház jelenléte igen hangsúlyos: két pétervári és két moszkvai társulat érkezett. Az is egy szempont egyébként – a Nemzeti Magazinban olvastam –, hogy nyugati színházba könnyű eljutni, oroszországiba nehezebb és költségesebb, hát örüljünk neki, hogy helybe jönnek az orosz társulatok. Meg az orosz nézők is. A…

Dézsi Fruzsina: Libertà Felicità Chioggia

Carlo Goldoni: Chioggiai csetepaté – Tamási Áron Színház, Sepsiszentgyörgy

Sardar Tagirovsky ezúttal a verőfényes Chioggiába kalauzol minket, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházban pedig úgy elevenedik meg Goldoni világa, hogy nemcsak a színészek, de mi magunk is otthonosan mozgunk benne: kedves ismerőseink ezek a figurák, egy arc a szomszédból, az ágy másik oldaláról vagy éppen abból a bizonyos görbe tükörből.

Hajnal Márton: Előjáték és más semmi

Álom újratöltve – Zsámbéki Színházi Bázis

Ha itt valamiért el kellett volna hagynom a nézőteret, akkor azzal az érzéssel távoztam volta, hogy az évad egy fontos produkciójáról maradok le.

Urbán Balázs: Lélekmontázs

F.M. Dosztojevszkij: Idióta – debreceni Csokonai Nemzeti Színház

A vágások, az ugrások azonban paradox módon nem keszekuszává teszik, hanem fokozatosan letisztítják a cselekményt, melyet, ahogy halad előre a történet, egyre inkább Miskin herceg szempontjából nézünk.

Urbán Balázs: Kék szemű kékvérűek és humanoidok

Figaro házassága avagy egy őrült nap emléke – Nemzeti Színház

Sardar Tagirovsky tulajdonképpen csak egyetlen szót változtatott meg Beaumarchais komédiájának címében (a cím és az alcím megcserélése fordítási örökségnek is felfogható), de a változtatásban kétségkívül benne rejlik az alkotói koncepció. Az ötletadó rendező és az író-dramaturg Sényi Fanni ugyanis „emlékutazásként” állítja színre Figaro házasságának történetét.

Várkonyi Eszter: Tamási Áron POST-IT

Zongota – Tamási Áron Színház, Sepsiszentgyörgy

A Zongota ugyanis műfajilag a mozgásszínház, jellegét tekintve pedig a némafilm eszközeivel operál.