Remekül működik a salemi bámészkodók csapata: egyrészt hatásosan mozognak tömegként, másrészt pontosan válnak ki egyenként, jó ritmusban villantva fel egy-egy karaktert, ízt, színt

Majdnem először fordul elő, hogy Mohácsi János megújrázza egy korábbi művét. Azért csak majdnem, mert amikor 1996-ban a Mágnás Miska esetében a Vígszínházban nem igazán „gyütt kompromisszumra”, akkor két évvel később Kaposváron még egyszer hozzáfogott Szirmai Albert operettjéhez. De avval otthon volt. Most viszont egy 1995-ös kaposvári sikert, A salemi boszorkányok Istenítélet című változatát vitte közönség elé Pécsen, enyhe remake-ízzel, és nem kevésbé szép eredménnyel, mint tizenhárom esztendeje.

Jelenet az előadásból / Tóth László felvétele

Maga az előadásszöveg csak hosszas, alapos és indiszkrét kutatómunkával lenne pontosan felgöngyölíthető: mi honnan származik benne. A kaposvári bemutató környékén Mohácsi János egy Kurír-interjúban elmondta Karácsony Ágnesnek, hogy mivel Arthur Miller érthető okokból kihagyta a darabból Salem népét – nehéz ugyanis negyven ember szövegét megírni -, ezért ő maga állt neki felvázolni a helybéliek darabbéli hozzáfűznivalóját, bár aztán a színészek sokkal jobb mondatokat hoztak. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy a pécsi előadásban afféle vándordumák, vagyis más Mohácsi-produkciók poénjai is elhangzanak. (Az „Ábrázolnám” például Gazsó György szövege volt a nyíregyházi Krétakörben, a „Tudom ám, hogy hallottátok” pedig Bajomi Nagy Györgyé a Sárga liliomban. Igaz, amikor Bajomi a Sárga liliomban így szólt: „most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre”, történetesen Kovács Zsolt Parris tiszteletesét ismételte a kaposvári Istenítéletből.)
Beláthatjuk tehát, hogy itt egy összegabalyodott alkotósokasághoz van szerencsénk, és szerzői jogász legyen a talpán, aki ezt kibogozza. Mindenesetre a pécsi társak vették a lapot, és helyenként továbbfejlesztették a szöveget, amúgy Mohácsi-módra. Például ami Kaposváron még így hangzott: „Hazudik, mint a vízfolyás”, az itt „Hazudik, mintha vízfolyásból olvasná”-vá csavarodik. Vagy ahol a kaposvári Proctor, Kelemen József ekképpen mérgelődött: „kapsz tőlem nagy újságot, csak győzd cipelni!”, azon Pécsen Zayzon módosít: „kapsz tőlem nagy újságot, csak győzd kiolvasni!”
A pécsi társulat fiataljai (plusz a szokott Mohácsi-támogatók: Kocsis Pál, Róbert Gábor – Felhőfi-Kiss László igazolatlanul hiányzik) megihletődtek a helyzettől, hogy főszerepet játszanak a Miller-drámában. Mohácsinál ugyanis a nép a főszereplő. Ez egyrészt megfelel a rendező kedvenc színházi tevékenységének – mindig is látható élvezettel bíbelődött el olyan tömegjelenetekkel, amelyek akciódúsak, vagy legalább verbálisan zsúfoltak -, másrészt eredeti és eleven interpretációját adja a darabnak. S a megvalósítás minden eleme konzekvensen, összeszedetten illeszkedik az értelmezéshez. Miszerint álljon meg a hová menés! Vigyázzunk! Elég egy közösségben pár ember, akinek van egy kis jó oka arra, hogy zavart, gyűlöletet, hisztériát keltsen, és máris kész a baj. Még az is előfordulhat, hogy a dolgok természetes menete szerint végül máglyára kerül több száz ember. (Az istenítélet nem feltétlenül egyértelmű szó. Nemcsak Isten ítéletét jelentheti, de azt is, hogy miként ítélünk Isten felől.)

Víg Diána (Katy Putnam), Juhász Gerda (Betty Parris), Märcz Fruzsina (Abigail Williams), Darabont Mikold (Susanna Walcott) és Szabó Vera (Tituba) / Tóth László felvétele

A pécsi Istenítélet-bemutató díszlete a kaposvári előkép nyomán épült fel: meghatározó eleme a tribün, ahonnan a nyilvánosságra hozott – nyilvánosság elé vitt – jeleneteket figyelik és kommentálják a salemiek. Ugyanez a lépcsősor, ha felemelkedik, tető alá hozza Proctorék házát. A jelmezek mintha valami Antik és Tsai divatházból kerültek volna ki: nem maiak és nem archaikusak. Külön világot alkotnak. (Talán csak az ezúttal svájcinak mondott idegen szolgálólány, Tituba kosztümje rí ki némiképp, amelyben az impozáns Szabó Vera úgy fest, hogy simán elmehetne váltott gyermeknek a Szentivánéji álomba.)
A pécsi társulat formában és elemében lenni látszik. Remekül működik a salemi bámészkodók csapata: egyrészt hatásosan mozognak tömegként, másrészt pontosan válnak ki egyenként, jó ritmusban villantva fel egy-egy karaktert, ízt, színt. Ami a többieket illeti: Széll Horváth Lajos Danforth alkormányzójának hideg tekintélyessége éppúgy helyénvaló, mint például Kovács Mimi szép gyötrődése Mary Warren szerepében. Kocsis Pált Parrisként természetesen az ideális Mohácsi-színésznek látjuk, de igen figyelemreméltó Pál András is, akinek első megjelenése egy hindu bölcsé, azután pedig érzékletesen meghasonlik mint precíz, hivatalnoki Hale tiszteletes. Határozottan üde színfolt Vidákovics Szláven békésen illuminált doktora, s kiragyog az előadásból Róbert Gábor, figurájának tenyeres-talpas egyszerűségével, falusi derűjével, valamint a már-már Frosch foglári magánszámával.
A Proctorékat játszó Zayzon Zsolt és Herczeg Adrienn bizonyos bensőségességgel mutatja be a kibeszéletlen házassági válságban leledző párt. Herczeg klasszikus alakítást nyújt: az érző szívű, kemény, törhetetlen asszonyt, aki a lelke mélyén hibáztatja magát férje kilengéséért. Az Abigail Williamset sok könnyből megformáló Märcz Fruzsina érdes altjával véteti észre magát leginkább: két markáns, mély női hang bonghat a pécsi főszereplő fülében. Zayzon Zsolt Proctora mérsékelten hős típus. Sodródik az eseményekkel, minden helyzetben a primer reakciói határozzák meg a cselekedeteit, s kézenfekvő döntéseket hoz. Ha ez oda vezet, ahová, akkor így kell lennie.
A pécsi közönség tavaly már láthatott a színházában jól sikerült Mohácsi-produkciót, de az egyszerűbb ügy volt; egy Molière-átirat, A képzelt beteg. Most érezhető némi zavar a nézőtéren. A darab ugyanis – ez elég hamar világossá válik – dráma, sőt komor, nagy ívű tragédia. Ugyanakkor bőkezűen telehintették poénokkal. (Mohácsi ezúttal mederben tartja művét, s bizonyára az is előnyére válik a pécsi produkciónak, hogy nem most kellett a semmiből vagy a valamiből létrehozni a szöveget.) A publikum csöppet talán tanácstalan: vajon szabad-e, illik-e hangosan felröhögni a bemondásokon? De hamar akklimatizálódni fog a Mohácsi-féle színházban. Hovatovább elkaposváriasodik.

Arthur Miller: Istenítélet (Pécsi Nemzeti Színház)

Fordító: Máthé Elek. Dramaturg: Mohácsi István. Zene: Kovács Márton. Díszlet: Khell Zsolt. Jelmez: Szűcs Edit. Rendező: Mohácsi János.
Szereplők: Zayzon Zsolt, Herczeg Adrienn, Märcz Fruzsina, Széll Horváth Lajos, Kocsis Pál, Pál András, Köles Ferenc, Kovács Mimi, Füsti Molnár Éva, Urbán Tibor, Stenczer Béla, Szabó Vera, Stubendek Katalin, Ottlik Ádám, Darabont Mikold, Fischer Lili, Juhász Gerda, Víg Diána, Józsa Richárd, Róbert Gábor, Vidákovics Szláven, Várnagy Kinga, László Csaba, Csányi Dávid.