Bond minden helyzete fikció, még sincs bennük semmi sci-fibe illően rendkívüli vagy elképzelhetetlen: a világvégjáték ördögien emberre szabott.

Mit hoznak a következő évtizedek? Milyen lesz az élet 2077-ben? A Katona József Színház Tho­mas Edward Bond három egyfelvonásosából gyúrt jövőképet. A radikális műveiről elhíresült brit szerző nem csak színháztörténeti figura. Talán Brookhoz lehetne hasonlítani: hetven fölött is alkot, energikus és nyughatatlan elmével rója a sorokat, színre kerülő három darabja az ezredforduló után született. Meg­le­hetős pesszimizmussal rajzolja fel bennük, mi vár az emberi létre, s az a legriasztóbb, hogy bár borzasztó nagy fordulat lenne az emberiség számára, mégis akár holnap ebbe az irányba fordulhat a civilizáció. Bond minden helyzete fikció, még sincs bennük semmi sci-fibe illően rendkívüli vagy elképzelhetetlen: a világvégjáték ördögien emberre szabott.
Leginkább a Ki jön a házamba? című darabban érezni ezt; itt eltörölték a múltat, mert hedonisztikus önpusztításba torkollt a jóléti társadalom, s helyette központilag szabályozott szürkeséget vezettek be. Bepillantunk egy rendszerhű pár életébe, amelyet a nő betoppanó öccse kavar fel, pedig már megsemmisítették öcs-funkcióját. De a sivárságban, ahol egy kép kiszögelése bűnözés, ahol egyenételek és egyenbútorok közt kell az egyenembereknek tengetniük egyennapjaikat, mégis csodálatosan abszurd házastársi civódás születik olyan csip-csup apróságokból, mint hogy melyik szék kié, ki rúgta a másik cipőjét a szoba közepére stb. Borzasztóan groteszk és ragyogó megfigyelés, hogy az alapvető emberi még a világ végén, még egy totalitárius hatalom alattvalóiból sem veszhet ki.
Bradbury és Orwell vízióihoz hasonló miliőt idéz a Szék túlszabályozott világa is, amelyben egy asszony éldegél felnőttkorában is rajzolgató fiával. Egyedüli szórakozásuk, hogy rettegve kémleljék kis lakásuk függönnyel takart ablakából a buszmegállót, ahol aznap egy katona vár egy ismerős „kíséretessel” a börtönbe tartó buszra. A nő, valami megmagyarázhatatlan vonzódásból, levisz nekik egy széket, persze balhé lesz belőle, amit vizsgálat követ. Ezzel viszont a lakás titka kerül veszélybe, ugyanis a nő valaha az utcán találta a fiút, és nem szolgáltatta be a hatóságoknak. ő öngyilkos lesz, a fiú pedig életében első ízben hagyja el a lakást, ha úgy tetszik, megteszi kezdő lépését a felnőtté váláshoz, ami azonban lehetetlen: hamarosan a militarizált külvilág áldozatává válik.
A harmadik, Emberek című dráma már túllép a konkretizált társadalmi viszonyokon, és beckettibb világot idéz. Négy alak bolyong valami elpusztított tájon határozott cél és értelem nélkül, az őrület határán. Nyo­maszt­ja őket a múlt, skizofrén állapotban tengődnek, s lassan kirajzolódó személyes történeteikből egy világvége képe születik meg, ahol egy seblázas félholt, egy alvajáró bolond, egy nevét vesztett katona és egy fosztogató nő próbál egymás fölé kerekedni, miközben egymáshoz való viszonyaik az egymástól való függőséget is sejtetik.
A három egyfelvonásos egyben is megállná a helyét, össze is fűzi őket a riadalmas háttér, a bürokratizált katonai nyomás, amely a rendszer kiszolgálóira és leigázottjaira egyforma súllyal nehezedik, s amelyben mintha mindenki valamiféle „hallucinációban” létezne. A gumiszobává csupaszított világ nyelvi megfelelőjét érezni Bond precíz és steril mondatfűzéseiben, amelyekben takarékos mondatokkal érintkeznek ennek a steril és szabályozott világnak a lakói. Nincs cicoma, nincs körítés, gazdaságos és célszerű kifejezések vannak, s ha valamit homály fedne, az is brutálisan oszlik fel. Upor László fordítása gördülékeny, tömör és nagyon kifejező, főként a poétikus felvillanásoknál, a szikár párbeszédekből kikandikáló fabulákban. Bond, bölcs történetmondóhoz hűen, minduntalan meséket kódol ugyanis a szövegbe, s a fiú rajzának történetei, Jams szolgálatos élményei, az öcs álma vagy a világvégi beszámolók mintha a jövendő mitológiáját alapoznák meg, s ettől mind a három szöveg leheletnyit sejtelmes, kissé elemelt hangot üt meg.
Zsámbéki Gábor rendezése finoman szövi tovább a hálót a darabok köré. A szereposztás továbbviszi azoknak az alakoknak a történetét, akiké továbbvihető. Így lesz a Szék kiskatonája, Hajduk Károly a nevét kereső Valaki is az Emberekben, és így láthatjuk a Szék vizsgálatot lefolytató bürokratájának, Rezes Judit figurájának fagyos magánéletét is, a Ki jön a házamba? feleségeként. A három darab egymás mellé szerkesztése a jövő panorámáját adja, és végigvezet egy folyamaton is. A Szék­ben az utópikus berendezkedést a megszomorítottak szemszögéből látjuk, ezt váltják a Ki jön a házamba? rendszerhű embereinek viszonyai. Végül az Emberekben a rendszernek már csak maradványai tűnnek fel a mondabeli, lepusztult tájon, ez már a végállapot. Világos szerkesztés, ámbár kissé elnyúlik az este, talán a most debütáló, új dramaturg, Várady Zsuzsa feszesebbre is húzhatta volna a darabokat, amennyiben erre egyáltalán volt lehetősége, és nem volt rákényszerítve az irodalmi szöveg hű követésére.

Rezes Judit (Katherine), Keresztes Tamás (Grit) és Lengyel Ferenc (Jams) a Ki jön a házamba? című darabban – Schiller Kata felvétele

Bár Sáry László a díszletváltásokhoz derűs gyermekdalokat szerkesztett, a színpadkép mindvégig nyomasztó, utópisztikus víziót teremt Szabó C. Mária kortalan ruháival és Khell Csörsz tereivel. Elszürkült, elmosott pasztellszínek, semleges formák uralják a színpadot. (Az Emberek lapályai Zsámbéki Mac­beth­jének játékterét idézik, ahogy a feltűnő militarista figurák és a hozzájuk törleszkedő civilek is párhuzamot sejtetnek a két világ között.) Az utópisztikus környezet szereplői is megfáradtak, kiürültek, elmosottak. Minden alak kicsit lebegős, lézengő, egészen pontosan kifejezve az állapotot, amiben létezni lehet ilyen körülmények között. A nyomasztó egyhangúságból azután dermesztő képek és arcok villannak elő. Sokkoló, ahogy elénk kerül a Székben Olsavszky Éva remegő, megnyomorított Fogolyként, összetépett hálóingben, vértől maszatosan, a végelgyengülés végső fázisában, mikor a szemekben már nem csillog az értelem. Ahogy Bodnár Erika Alice-ként ráncolja a homlokát, és erőlteti az agyát, hogy kiutat találjon a vizsgálat csávájából, és hidegen tárgyal a fiával, miközben már tudja, hogy öngyilkos lesz. Ahogy Mészáros Béla megtermett, ártatlan férfigyermeke az ajtóba állított ebédlőasztalon rajzolja igyekezettel a fölé lógó Alice hulláját. Vagy az Emberekben, mikor Posternként Bezerédi Zoltán a szájába meg a mellkasán lőtt sebbe tömködi a vérével elkevert földet, amin sokáig hevert öntudatlanul, de most megszólalt benne az életösztön, és keni-keni magát, míg úgy nem néz ki, mint valami háborodott, szemforgató disznó. Ahogy Fodor Tamás Margersona megkergülten járkál körbe-körbe az őrültek észveszejtő koreográfiája szerint, és időről időre felgajdul. Fullajtár Andrea, ahogy sunyi nőstény tigrisként lesi a haldokló Posternt, összekuporodva, de ugrásra készen, megfeszített combizmokkal, hogy mikor vetheti rá magát, mikor szedheti már le a kabátját a nála gyengébb nyomorultról. Ahogy Hajduk Károly szelíd és nyílt tekintetű Valakijének akkor jut eszébe a neve és múltja, amikor fegyvert szegeznek rá, s ahogy megleli milicista identitását, természete azonnal igazodik is hozzá.

Fullajtár Andrea (Lambeth) és Bezerédi Zoltán (Postern) az Emberekben – Schiller Kata felvétele

Hihetetlenül pontos a színészi játék. A Ki jön a házamba? abszurditása pedig pompás. Rezes Judit Katherine-je elborzasztó természetességgel működik az elszürkült miliőben, mint valami robotasszony bámul maga elé és áll fel, és néz ki a folyosóra, ki kopogott. Lengyel Ferenc konok Jamsa pedig mániákusan aggatja vállfára a zubbonyát, amint hazaér. Pillanatok alatt teremtik elénk a jövőbeni házastársi viszony mindennapi huzakodásait. Hozzájuk társul még Gritként Keresztes Tamás, s a trió bohózatot játszik, miközben mögöttük ott tornyosul egy rettenetesen nyugtalanító világ. Fergeteges és torokszorító: a világ abszurditása a jövőben is élénk szerepet játszik.
Edward Bond: Kétezerhetvenhét (Egyfelvonásosok) (Katona József Színház, Kamra)

Fordította: Upor László. Díszlet: Khell Csörsz m. v. Jelmez: Sza­bó C. Mária m. v. Dramaturg: Várady Zsuzsa. Zenei munkatárs: Sáry László. Rendező: Zsámbéki Gábor.

Szék
Szereplők: Bodnár Erika, Mészáros Béla, Hajduk Károly, Olsavszky Éva, Rezes Judit.
Ki jön a házamba?
Szereplők: Lengyel Ferenc, Rezes Judit, Keresztes Tamás.
Emberek
Szereplők: Bezerédi Zoltán, Fullajtár Andrea, Fodor Tamás m. v., Hajduk Károly