„Új színházi valóságok megszületése”  •  „Európa egyik legjobb előadása”

Az Európai Közösség 1986-ban döntött arról, hogy díjat adományoz azoknak a nagyformátumú színházi alkotóknak, akik sokat tettek „az emberek közötti megértésért és tudáscseréért”. Az Európa Színházi Díjat (Europe Theatre Prize) először Ariane Mnouchkine vette át, majd olyan alkotók követték, mint például Peter Brook, Giorgio Strehler, Robert Wilson, Lev Dogyin, Pina Bausch vagy Harold Pinter. A harmadik találkozón született meg az Új Színházi Valóságok (Europe Prize New Theatrical Realities) elnevezésű „mellékdíj”. Néhányan a nálunk is ismert kitüntetettek közül: Anatolij Vasziljev, Eimuntas Nekrosius, Oskaras Korsunovas, Josef Nadj, Alvis Hermanis vagy a nemrég újra Budapesten vendégeskedett Rimini Protokoll.
2009 áprilisában az Európa Színházi Díj 13. és az Új Színházi Valóságok 11. kiadását az alsó-sziléziai Wroclaw, a tíz évvel ezelőtt elhunyt Jerzy Grotowski éppen ötven éve alapított Laboratórium Színházának otthona látta vendégül. A két kerek évforduló előtt tisztelgő Grotowski Év ünnepi programsorozatának kiemelt eseménye volt az Európai Színházi Díj egyhetes, a díjazottak munkásságát színházi előadásokkal és szimpóziumokkal bemutató, szakmaiworkshopokkal egybekötött találkozója. A házigazda lengyelek nagy örömére a hatvanezer eurós fődíjat honfitársuk, Krystian Lupa vette át.
Az Új Színházi Valóságok díjjal járó jutalom összegét idén emelték húszezerről harmincezer euróra. Ez máris kevésbé hangzik jól, ha tudjuk, hogy a pénzt most öt nyertes között osztották szét. A díjazottak kiválasztásának módja is eltért a korábbi gyakorlattól: az európai színházi életet irányító szakmai szervezetek jelölései alapján a tizenegy fős zsűri azok közül választotta ki a nyerteseket, akik az 1996-2001 közötti időszakban a legtöbb szavazatot kapták. S bár ez természetesen korántsem kisebbíti a díjazottak érdemeit, feltűnő, hogy a zsűri a díjak átadásával egyrészt régi tartozásait kívánta törleszteni, másrészt tiszta lapot akart nyitni a díj történetében. Így idén a képzeletbeli „best of” lista élén álló flamand Guy Cassiers, az olasz Pippo Delbono, az argentin Rodrigo Garcia, a francia Francois Tanguy és társulata mellett a Krétakör Színházat létrehozó Schilling Árpád vehette át az elismerést.

Schilling Árpád A szabadulóművész apológiája című „helyspecifikus eseményláncolatban” / Szkárossy Zsuzsa felvétele

A jó ideje Franciaországhoz kötődő Josef Nadjtól eltekintve, Schilling Árpád az első magyar alkotó, aki megkapta a rangos kitüntetést. A jelöltek között persze több magyar név is volt korábban: Ascher Tamás, Bodó Viktor, Bocsárdi László, Hudi László és Zsótér Sándor mellett a Katona József Színházat illetve Pintér Bélát és Társulatát is nominálták már.

A díjazott Schilling Árpád helyzete azonban több szempontból is különleges. Mint a munkásságáról szóló szimpóziumon elhangzott, a radikálisnak mondott alkotók közül Schilling merészkedett a legmesszebbre akkor, amikor hirtelen abbahagyta a hagyományos értelemben vett színházcsinálást. A nagyszámú érdeklődőtől kísért, francia és magyar nyelven zajló beszélgetésen Schilling Árpád elmondta: ha valaki időrendben végignézte az előadásait, nem lepődhetett meg azon, hogy nemrég a befejezést választotta. Úgy vélte, színházi nyelve folyamatosan egyszerűsödött: a közönség soraiba való behatolástól mára eljutott odáig, hogy inkább vendéglátói, befogadói attitűdöt tanúsít a nézők iránt – röviden: ma már nem a színészekre, hanem a nézőkre figyel. Így aztán – őt idézve – „terméket”, azaz kész színházi előadást sem hozott Wroclawba, szemben a többi díjazottal. Ehelyett videobejátszásokat mutatott a Budapesten március 8. és május 1. között zajló A szabadulóművész apológiájacímű „helyspecifikus eseményláncolat” addig lezajlott állomásairól. Ez a fajta – a részben a párizsi Bobigny MC-ban körvonalazódott – gondolkodás meghaladja a hagyományos, a néző számára viszonylag könnyen értelmezhető színházi helyzetet, mivel itt az alkotó mindig adott kérdésekre igyekszik helyszín- és személyfüggő válaszokat adni. Vagyis úgy tűnik, paradox módon a színház megállítása hozhatja el az új színházi valóságok megszületését.*

Strehler, Bausch, Nekrosius, Thalheimer és Hermanis után Ascher Tamás következik: a Katona József SzínházIvanov-előadása megkapta azt a legjelentősebb orosz elismerést, amely külföldi színháznak adható.

A Moszkvában minden tavasszal megtartott Arany Maszk Fesztivál a legteljesebb összorosz színházi seregszemle, melyet az Orosz Színházi Társaság tart fenn állami támogatással. Grandiózus esemény: egy tucat kritikus válogatja a fesztivált, minden kategóriában, a bábtól a prózai színházon át a balettig, operáig, operettig. A meghívott előadások seregszemléje egy hónapig zajlik, minden beválogatott előadás Moszkvába utazik, a tekintélyes díjakat pedig soktagú zsűri osztogatja. Az idén tizenöt éves fesztivált – és a szervezők erre különösen büszkék – a gazdasági válság nem befolyásolta: minden előadást sikerült megtartani.
A fesztivál különleges kitüntetése „Az Oroszországba meghívott legjobb külföldi előadás díja”, melyet valamennyi idelátogató előadás (a rangos Csehov Fesztivál, az Új Európai Színház Fesztivál stb. produkciói) közül választ ki a zsűri. A díjat idén az Ascher Tamás rendezte Ivanov kapta meg. Ehhez fogható elismerést a rendszerváltás óta magyar előadás még nem kapott Oroszországban. (Schilling Árpád két éve kapott Sztanyiszlavszkij-díjat a Sirájmoszkvai vendégjátéka után.)
Az Ivanov a moszkvai Tyeatr Nacii színházban járt vendégjátékon, ahol Ivanov-fesztivált rendeztek a mű színpadra állításának 120. évfordulóján. A Tyeatr Nacii műemléképületét több mint két évtizede folyamatosan restaurálják, korábban ez volt az úgynevezett Kors Színház; ma új művészeti vezetői vannak: Jevgenyij Mironov igazgató és Roman Dolzsanszkij dramaturg.
A magyar előadás nagyszerű kritikát kapott: az Ivanovot a Kommerszant kritikusa Európa egyik legjobb előadásának nevezte, Ascher Tamást pedig Csehov legkiválóbb értőjének. Ascher Ivanovja két évtizeddel korábban rendezettHárom nővérének méltó folytatása. A sarokkövei az irónia, a szöveghűség, a kortárs értelmiségi lét értelmezése – vélik az elemzők. Valamennyi kritika magasra értékelte a Katona kiváló társulatát.
A díjat az Arany Maszk díjátadó ünnepségén, április 18-án adják át.2009. április 17.