Koncepciózus változás készülődik a Vígben, vagy csupán kis egzotikum kerül a repertoárra?

Gyakran előfordul a színházakban, mégis érdekes, hogy a Vígszínház tavasszal hivatalba lépett új igazgatónője jelen évadbeli első rendezésének főbb szerepeihez vendégművészeket hív. Eszenyi Enikő impozáns társulat(á)ból válogathat, mégis a volt Krétakörös Nagy Zsoltra osztja Othellót, Desdemona szerepére Béres Mártát kéri fel a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház társulatából, míg Jago alakját a Katona József Színház meghívott művészére, Fekete Ernőre bízza. Lehet, hogy a Vígszínház nem csak a műsora karakterén, de a színészi játékmódon is frissíteni kíván? Nagy Zsolt és Béres Márta eddig főként független színházak sokkal intimebb légkörében jeleskedett – ahol talán vígszínházi előadásokhoz szokott néző tűréshatárán jócskán túl is merészkedtek -, és Fekete Ernő anyaintézményének produkciói is másfajta hangot ütnek meg, mint a Víg előadásai. Természetesen ez az összehasonlítgatás keveset jelent, hiszen a színész egyaránt legyen képes megállni a helyét egy félhomályos pincehelyiségben vagy szobában, karnyújtásnyira a nézőtől, illetve tíz méterekre a több száz fős premierközönségtől, a Vígszínház hatalmas színpadán. De mégis fickándozik a kíváncsiság: koncepciózus változás készülődik a Vígben, vagy csupán kis egzotikum kerül a repertoárra?

Fekete Ernő és Nagy Zsolt / Schiller Kata felvétele

Eszenyi Enikő rendezése a Víg nagyszínpadán merésznek számító jegyekkel ékesíti Shakespeare-t. Az Othellomilitarista világba ágyazódik: Árvai György a törökkel hadban álló Ciprus és Velence különböző helyszíneit vasakból és hullámlemezekből épített többemeletes, arénaszerű díszletbe sűríti, s a forgó, riasztó alkalmatosságot öltönyös politikusok és sötét egyenruhás katonák népesítik be. Kedvelt interpretációs toposz ez manapság az angolszász színpadon, ahol az éppen aktuális hadi események (Irak, Afganisztán stb.) katonaköpenybe bújtatják Shakespeare reneszánsz hadi történeteit. Nálunk ugyan a párhuzam erőtlenebb, hiszen az ország katonai szerepvállalása kevésbé nyomja rá bélyegét az átlag hétköznapokra, hírekre, de tagadhatatlan az ötlet létjogosultsága, annál is inkább, mert kiolvasható az eredeti darabból. Az előadás katonai légköre azonban nem lesz következetes és minden ízében kidolgozott, inkább csak felvázolt marad. Például a mór ciprusi kinevezésekor egy pillanatra felvillan a török támadás nyomán gerjedő háborús feszültség, de a Brabantio-Othello-Desdemona háromszög eseményei maguk alá gyűrik a főhadiszállás felbolydulását: a hercegi iroda fejvesztett kapkodása elcsitul, és még háttérként sem marad meg a shakespeare-i történetszál állandó keretéül. Ugyanakkor a történet nem kíván elszakadni, hanem minduntalan belebonyolódik a military feeling hálójába. Az érzelmek és cselszövések a laktanyahangulaton keresztül értelmeződnek: a kitűnő világítás vizslató fényei időnként átsöpörnek a színpadon, s a jelenetváltásokat kellőképpen sejtelmes dallamvilággal segíti az akusztikus háttér. Mind a látvány, mind a hang a mára utal, ahogy egészen kendőzetlen kifejezéseket használnak az uniformisba bújt szereplők is Márton László új fordításában.

A színészi játék vegyes képet mutat, sokféle iskola kerül egymás mellé. Nagy Zsolt Othello féltékenysége ürügyén végigvezet az állattá válás stációin. Közülünk, nézők közül lép színre, és kicsikarja az üdvözlést, ami kijár a színész-hadvezérnek. Majd szerepbe lépve eleinte sokat mosolyog és erotikusan évődik Desdemonájával, majd a fülébe csepegtetett mérgek hatására egyre vadabbá válik. A megfojtási jelenethez már félmeztelenül, sárral összekenve érkezik, mintha egyenesen az Apokalipszis most poklából lépne elő megbomlott elmével. Desdemona holtteste felett pedig, mint valami előember, gorilla pózban őrködik, zsákmányként védelmezi a besereglő többi szereplővel szemben. Végül mikor világossá válik számára, hogy micsoda őrültség áldozata lett, szinte rituáléként húzza fel a levegőbe Desdemona hálóba burkolt holttestét, és öngyilkosságaként akrobatikus ügyességgel hurkolja köré kötéllel magát. Jago alakja kevésbé mozgékony, pontosabban Fekete Ernő kevésbé veszi birtokba a teret, viszont aprólékosabban, részletező gesztusokkal gazdagabban cizellálva dolgozza ki kaján és alakoskodó figuráját, így színészi játékban érdekes ellenpontja lesz egymásnak a „fékezhetetlen, naiv mór” és az „intellektus álnok cselszövője”. Béres Márta Desdemonája szertelen és fruska, szerelemmel teli Ophelia (is), halovány, tragikus árnyalatokkal. Desdemona fiatalságához kapcsolódik Szemenyei János tejfelesszájú Rodrigója és Varju Kálmán ifjú, hiteles Cassiója. Börcsök Enikő Emília szerepében katonanőt játszik, és fergetegesen támad a vademberré lett Othellóra Desdemona halálakor. De vajon miért csúszik át a tragikus végkifejlet komikus pillanatokba? Emília kirohanása vicces, majd a több szerepét remek apróságokkal kiegészítő Géczi Zoltán ezúttal Gratianóként olyannyira rettegve kerül szembe az átváltozott tábornokkal, hogy már-már vígjátéki irányba hajlik a játék, ami viszont felpuhítja Othello kivetkőzését önmagából, ha úgy tetszik: a mórrá való elváltozás súlytalanodik.
Mintha többféle olvasat szivárogna egybe megannyi búvópatakként az előadás fősodra mellé, s a megjelenített ötletek ki-kioltják egymás hatásait. Például Nagy Zsolt őrült elváltozásának vagy Fekete Ernő garázdálkodásainak hideg fényű képekbe komponált, stilizált Othello- és Jago-kiemelései másfajta színházat működtetnek, mint mondjuk az a kisrealistán vicceskedő momentum, amelyben Reviczky Gábor önérzetes és sértett Brabantiója papuccsal a lábán érkezik a haditanácsba. A kettő együtt nehezen működik. Vajon melyik lesz a Víg új iránya?

Shakespeare: Othello
Fordította: Márton László. Díszlet: Árvai György. Jelmez: Ferenczi Réka e.h., Kurdi Rebeka e.h., Szabados Luca e.h. Dramaturg: Kovács Krisztina. Mozgás: Ambruzs Szabolcs. Fény: Horinka János, Boros Lőrinc e.h., Kovács Claudia e.h. Zenei Munkatárs: Hunyadi Alex, Zságer-Varga Ákos. Rendező: Eszenyi Enikő.
Szereplők: Nagy Zsolt, Varju Kálmán, Fekete Ernő, Szemenyei János, Vallai Péter, Reviczky Gábor, Tahi Tóth László, Géczi Zoltán, Gyuriska János, Juhász István, Józan László e.h, Béres Márta, Börcsök Enikő, Braghini Rozini/Lakatos Laura, Czégé Dávid, Dévényi Viktor, Galacz Imre, Islai Tibor, Farkas Tamás, Szendrői Ábel.

Vígszínház, 2009. október 17.

Mozgóképes ízelítő: ITT