Rádai Andrea: Nüansznyi életek

Rádai Andrea a kecskeméti Három nővérről
2009-11-23

A kecskemétiek Három nővére részleteiben érdekes, izgalmas előadás. Nincsenek benne igazán emlékezetes jelenetek vagy kiugró alakítások. Akárcsak az életben.

Szász János Három nővére arra a pillanatra emlékeztet, amikor a kaleidoszkópban még éppen nem álltak össze színes mintává az apró foltocskák. A kecskeméti Katona József Színház előadásának nincs se gyújtó-, se fókuszpontja: alaposan értelmezett szövegből kidolgozott, ötletes jelenetek fogják körül a drámai erejüket vesztett csúcspontokat. Az érzelmi kitörések és a feszültség pillanatai azért sikkadnak el, mert vagy nem tudnak kiteljesedni a színészi játék miatt, vagy valamilyen abszurd mozzanat veszi el élüket. Az utalások, a színpadkép, a jelmezek, a zene és a játékmód stílusának eklektikussága sem engedi, hogy bármi kiemelkedjen az előadásból: egyformán nem fontos, megkezdett és félbehagyott minden, akárcsak az életben.
Az előadás realisztikus, abszurd és melodramatikus elemekre épül. A színpad realisztikus aprólékossággal van berendezve (díszlettervező: Szász János): a retró bútorokkal telezsúfolt, társbérletre emlékeztető helyiség egyszerre nappali, konyha, háló- és fürdőszoba. Csak az ebédlő különül el, a színpad hátsó részén – a dráma néhány fontos mondata, mintegy mellékesen, itt hangzik el, és alig hallatszik a tányérok csörömpölésétől. Mindenből árad a tisztes, szürke szegénység. A nyitó képben Olga ugráló centrifugára támaszkodik, majd fregolira teregeti a kimosott ruhát, egy másik jelenetben lavórral csapkod mérgesen. Irina a színpad szélén heverő matracra veti le magát, ha elkeseríti a reménytelenség. Leharcolt kanapén szorong egymás mellett a négy testvér. Junoszty kistévét kapcsol be Irina, hogy a zene elnyomja Szoljonij epekedő szavait. A részeg Csebutikin falikútba hány. A tűzvész után fokozódik a társbérlet-hangulat: a nagy ebédlőasztal is bekerül a szobába, és a vetetlen matracok között alig marad talpalatnyi hely. A felvonás végén a színpad kiürül: a katonák mindent kihordanak – még a képek helye is látszik a falon. A konyhafilozofálást háztartási tevékenységek kísérik: Olga, Natasa és Anfisza folyton apró-cseprő teendőket intéznek, teát vagy ebédet főznek, párnákat rakosgatnak, pelenkát mosnak, a szőnyeget igazgatják.
Az abszurd elemek a Csehov-drámában rejlő humort csillantják meg, és – akárcsak a realisztikus apróságok – a fenség legapróbb szikrájától is megfosztják az életüket megélni képtelen szereplőket. Az előadás függönyre vetített filmfőcímmel kezdődik, a feliratok hátterében a Monty Python stílusára emlékeztető animációk. A leglehetetlenebb pillanatokban, például Tuzenbach halálának bejelentésekor csendül fel a Millió, millió, millió rózsaszál című dal. Versinyin egyenruhában, kezében reklámszatyorral jelenik meg. A három nővér megkövülten bámul az ajándékba kapott ananászokra. Irina tortát habzsolva, teli szájjal lelkendezik az élet szépségéről. A melodramatikus mozzanatok általában nem támogatják ezt az abszurd világot, mert didaktikusak, és mert a színészi játék nem elég árnyalt ahhoz, hogy az eltúlzott gesztusok legalább egy leheletnyi komikumot közvetítsenek. A nővérek nagy érzelmi kitörései mintha hisztériás rohamok volnának: hangosan zokognak, kapálóznak, a földön csúsznak-másznak. Csebutikin (Ádám Tamás) oroszos lendülettel és átéléssel részegülne le, de nem hiteles; didaktikus túlzásnak tűnik, amikor a fejére locsolja a vodkát. A Doors This is the end című száma szájbarágósan húzza alá, ahogyan a katonák távozásával kiürül a lakás. Finom humor rejlik viszont abban a képben, amikor Versinyin megcsókolja Mását, és hatalmasra nyújtott árnyékuk a hátsó falra vetül.

Danyi Judit (Olga), Bognár Gyöngyvér (Natasa), Magyar Éva (Mása) és Jablonkay Éva (Anfisza) Walter Péter felvétele

A Szász János korábbi Csehov-rendezéséből, a Sirályból ismert oroszos utalások apró gesztusokban vannak jelen: mintha a Három nővér egyszerre játszódhatna bárhol, és kötődne elválaszthatatlanul az orosz/szovjet kontextushoz. Csebutikin az orosz trikolórból csomagolja ki az ajándék szamovárt, Versinyin szatyrán cirill betűs a felirat. Orosz szövegű zene szól a tévéből. A bejárati ajtón olyan homályosan rajzolódik ki egy Rubljov-ikon, mint a torinói lepel Krisztus-arca.
Ugyanilyen apró, finom részletek árulkodnak a szereplők karakteréről s a köztük lévő viszonyrendszerről. Olgából (Danyi Judit) nem a vénlányok keserűsége, hanem várakozásteljes, érett nőiség sugárzik. Láthatatlan női keze tartja rendben a háztartást: mindig teszi a dolgát. Meglátja Versinyinben a férfit: gyengéden szorongatja, simogatja a kabátját. Mintha ő tudná a legtöbbet az életről és arról, amit helyette él meg. Mása (Magyar Éva) vizespohárnyi vodkákba fojtja sikerületlen házasságának bánatát. Hosszan méregetik egymást Versinyinnel, vibrál körülöttük a levegő. Hisztisen csimpaszkodik a férfi lábába: mintha a búcsú pillanatában felértékelődne liezonjuk. Irina zuhan a legnagyobbat: lelkendező és affektáló kislányból érik érzelemre képtelen, keserű, hátrasimított hajú nővé. Trokán Nóra alakítása ez utóbbiként hitelesebb – kislányként kissé erőltetett, mint a szájából kilógó nyalóka. A három nővérnek együtt vannak még szép pillanataik, de nem a nagy kiborulások klimaxában, hanem az elcsitulás perceiben. Van vigasz összetartozásukban.

Danyi Judit, Trokán Nóra (Irina) és Magyar Éva Walter Péter felvétele

Andrej (Lengyel Tamás) a közönség soraiból nyitja az előadást: „Városunk már kétszáz éve fennáll, száz-ezer lakosa van, de egy sincs, aki ne hasonlítana a másikra…” – az üzenet egyértelműen Kecskemét polgárainak szól. Ez a provokatív lendület a későbbiekben kamaszos duzzogássá, majd – különösen a megismételt monológban – egy lúzer papucsférj dohogásává silányul. A második felvonástól kezdve Andrej élete slattyogó menekülés – sehol nem hagyják békén. Sírós, borgőzös hangon perlekedik, slampos ruháival, letaposott cipőjével, kitérdelt nadrágjával (jelmeztervező: Vereckei Rita) hozzáidomul közönséges feleségéhez. Natasa szerepében Bognár Gyöngyvér a trampliságot és az ízléstelenséget domborítja ki. Kuligin, Mása férje (Dunai Tamás) titokban tisztában van saját kisszerűségével, élethazugságait nem annyira a maga megnyugtatására, inkább megszokásból mondja maga elé. Versinyin (Fazakas Géza) jó svádájú, de üresen kong belül, s hatalmas szexuális energia fűti: az első csók után a földre dönti Mását, hogy csak úgy nyekken. Tuzenbach (Csémy Balázs) romantikus alkat, Szoljonij (Györffy András) bárgyú mizantróp.
A kecskemétiek Három nővére részleteiben érdekes, izgalmas előadás. Nincsenek benne igazán emlékezetes jelenetek vagy kiugró alakítások. Akárcsak a életben.

ANTON CSEHOV: HÁROM NőVÉR
(Katona József Színház, Kecskemét)

Fordította: Kosztolányi Dezső. Dramaturg: Upor László. Szcenikus: Szabó Csaba. Jelmeztervező: Vereckei Rita. Díszlettervező-rendező: Szász János.
Szereplők: Lengyel Tamás, Bognár Gyöngyvér, Danyi Judit, Magyar Éva, Trokán Nóra, Dunai Tamás, Fazakas Géza, Csémy Balázs, Györffy András, Ádám Tamás, Széplaky Géza, Báhner Péter, Kovács Gyula, Jablonkay Mária.

Ha teheted, támogasd a munkánkat bankkártyás fizetéssel vagy átutalással, hogy az 55 éves Színház folyóiratnak ne csak múltja, hanem jövője is legyen.