Góbi fehér ruháján fekete díszek láthatók, Grecsó fekete nadrágja felett diszkrét fehér mídert hord (lásd: transzvesztita művészet, irónia, androgün mítosz).

Góbi Rita és Grecsó Zoltán / Koncz Zsuzsa felvétele

Az Andaxínház Visszaverődések című előadását Marcel Duchamp egyik munkája – is – ihlette (The Bride Stripped Bare By Her Bachelors, Even or The Large Glass). Az „is” kiemelése itt azért indokolt, mert amire Duchamp hat, arra mindenhat, következésképpen ő csak egy inspiráló forrás lehet. Ehhez képest az andaxinosok (e tekintetben nyilvánvalóan Mindák Gergő és Juhász András koncepciójára támaszkodva) tipp-topp kis Duchamp-világot kreáltak a MU Színház színpadán. Zavarba is jön (mint Ádám Anyák napján), aki meg akarja határozni a Visszaverődések műfaját. Mert az igen korrekt Duchamp-prezentáció mellett Sőrés Zsolt színvonalas kortárs zeneművet produkál, két táncos-előadó (Góbi Rita és Grecsó Zoltán) pedig technikás koreográfiát ad elő.
Összeollózok néhány műfajt, irányzatot, jelenséget, izmust, gondolatot és eszmét, amelyekre jellemző, hogy hatásuk, vagy ők maguk – méltatói szerint – megtalálhatók Duchamp művészetében: kubizmus, szürrealizmus, dadaizmus, transzvesztita művészet, happening, performance, body art, ready-made, installáció, op-art, pop-art, materializmus, transzcendencia, humor, irónia, dekoncentráltság, voyeurizmus, zen buddhizmus, feminizmus, androgün mítosz, koncept-art, arte povera, appropriation art és… A sakk! Ez utóbbi játék különösen érdekelte a múlt század első harmadában élt sokoldalú művészt.
A megkomponált és szépen bevilágított játéktér bal oldalán egy fehér pálcikákból felépített, megtekert uszályos szoknyamonstrum áll, de az is lehet, hogy fehér rőzséből font templomi szószék vagy ókori harci kocsi lóirányító kabinja. Biztosnak csak az tetszik a későbbiekben, hogy ez az építmény a fehér ruhás Góbi Rita menedéke. A jobb oldalon egy gépipari múzeum aulájából áthelyezett fogaskerék-mértani test szerkezet nyújtózkodik, tetején a legószerű kockák a Kőbánya-Kispest metróvégállomás gyalogos-felüljárójának elemeire emlékeztetnek. Ebben áll sokáig mozdulatlanul a fekete ruhás Grecsó Zoltán. Hátul, középen embernél jóval magasabb, karcsú kompresszorhűtő borda-traverz ékeskedik, amely második ránézésre mégis inkább egy kecses női bronzszobor  levetett óriásfűzőjére emlékeztet. A látvány ízléses, összhatása igen kellemes, maga Góbi Rita is a darab kezdetén elég sokáig gyönyörködik benne a színpad közepén hanyatt fekve. Aztán Sőrés eleinte aggasztóan fémes hangzásaira elkezdődik a játék, vagyis Góbi lassan bemenekül a szoknyaszobrába, Grecsó pedig előmerészkedve méregeti-araszolja a világot, és többször úgy tesz, mint aki startvonalra térdel. Góbi fehér ruháján fekete díszek láthatók, Grecsó fekete nadrágja felett diszkrét fehér mídert hord (lásd: transzvesztita művészet, irónia, androgün mítosz). Az emberpár kerülgeti egymást, a kezdeményezőbb nő többször egyértelműen felkínálja magát, de hiába. Félnek egymástól, szenvednek, izolálódnak.

Hadi Júlia fekete ruhában a kezdetektől segédkezik Sőrésnek a hanggenerálásban, majd néhányszor átsétál a színpadon, egyszer hanyatt fekve illusztrálja a felkínálkozást, majd üvegkupában italt visz a táncosoknak. A nőnek fehéret, a férfinak feketét. Isznak belőle, majd erőt merítetten a játék- és küzdőtéren szemtől szembe állnak egymással, eléjük, a padlóra fekete-fehér kockákból álló négyzetháló néha-néha organikusan megmozduló-átváltozó képe vetül (a sakk!). A küzdelem folytatása hosszú szembenézéssel kezdődik, a zene dallamossá és drámaivá szélesül, a harc végén a testek végre egymásba gabalyodnak, a közeledés legalább sikerült.
Ennyi körülbelül a Visszaverődések „története”, de az előadásban nem is a szóval elmesélhető cselekmény a lényeg. Hanem… És a hanem utáni rész megfogalmazása most különösen bonyolult. Az Andaxínház produkciójában ugyanis ezúttal is tudatosan randevúztak a képzőművészet, a zene és a tánc markáns képviselői (prózamondás most nem volt, hiányoltam is egy kicsit), akik alaposan ki is tettek magukért. Ember meg nem mondja, hogy a három összetevő közül melyiknek van primus inter pares szerepe. Ezáltal újra, sokadszorra felmerült a kortárs tánc műfaji mibenlétének kérdése, fogalmának meghatározhatatlansága. De a tiszta műfaji keret sem lényeges, egyáltalán nem az, sőt, a határok átjárhatósága maga a megtermékenyítő erő.
Na, ezt az erőt keresték az Andaxínház alkotó-előadói Marcel Duchamp-ban, és találták meg – szerencsére – önmagukban (is). Az „is” kiemelése ezúttal is igen lényeges.

Andaxínház: Visszaverődések
Alkotók, előadók: Góbi Rita, Grecsó Zoltán, Hadi Júlia, Juhász András, Mindák Gergely, Opra Szabó Zsófia, Sőrés Zsolt, Zsalakovics Anikó. Produkciós vezető: Czveiber Barbara.

MU Színház, 2010. február 7.