A Helló, náci! rendkívül szimpatikus módon - tehát nem szolgalelkűen - igyekszik imponálni a középiskolás korosztálynak.

Az ócska íróasztalnál ülő rendőr a szakmai etikettjének megfelelő kedvességgel és kimért udvariassággal köszönti a Kolibri Pincébe belépő nézőket. A színpad – azaz a fogda -, mely a nézőtér két részét választja el, s ahova a rendőr majd a fiatal szkinhedet és a lengyel vendégmunkást vezeti, rideg, nyomasztó hangulatot áraszt. S bár a fe-szültség folyamatosan hullámzik – olykor pattanásig feszül, olykor szinte a kedélyes csevej szintjére ereszkedik ?, a helyzet reménytelenségének érzése végig megmarad. A történet zárása is arról győz meg, hogy a két fiú – sőt még a rendőr is – csak vesztes lehet. Így az a csupasz, némi vigaszt nyújtó tény marad, hogy legalább volt párbeszéd. Csak éppen későn – reméljük, hogy a középiskolás diákoknak még idejében.Nem lehet véletlen, hogy az álnéven szereplő Monoblock egy keletnémet kisvárost választott Helló, náci! című darabja helyszínéül: ha elképzeljük a fogdán kívüli világot, a szocialista örökség letörölhetetlen nyomait látjuk magunk előtt, szocreál betontömböket, ügyeskedő vagy éppen törődött, az ország másik, prosperálóbb felére irigykedő kisembereket. Ebben a reménytelen hangulatú kisvárosban támadja meg a szkinhedbanda az autószerelő műhelyben dolgozó lengyel vendégmunkásokat. S mivel mindenki más a kórházban kötött ki, csak a neonácikhoz csapódott, tizenhét éves Rudi és a nem sokkal idősebb Jan kerül az őrszobára. A rendőr Erich kénytelen őket egy helyiségben elhelyezni, míg meg nem jön a rabomobil. A feszült várakozás, a neonáci és a vendégmunkás macska-egér harca közben derül ki, hogy az egyik lengyel fiú belehalt sérüléseibe.
A színpadkép (Tóth József) – mely arra is alkalmas, hogy a darabot osztálytermekben is elő lehessen adni – még e minimalista formájában is szuggesztív. Az elő-adás elején néhány pillanatra megjelenő, fénycsíkok alkotta rácsok, a hideg fények, a fogda dróthálós padozata, az üveglapos asztal és a plexiszékek egy olyan személytelen gépezet részei, mely nincs részvéttel az emberi iránt, és nem tűri az egyéni történeteket és motivációkat. Ez is sejteti, hogy az idegengyűlölet részben a rendszerben gyökerezik, és hogy épp a többek között efféle problémák lerendezésére szakosodott gépezet még csak a közelében sem jár a megoldásnak.


Szanitter Dávid (Jan), Ruszina Szabolcs (Rudi) és Mészáros Tamás (Erich) / Szkárossy Zsuzsa felvétele

Az előadás során spirálisan visszatérő körökben feszül egymásnak és nyugszik le Rudi és Jan, és ezenkívül saját, aktuális energiaszintjük és stratégiájuk is mozgatja őket. Az első jelenetben Rudi például a korántsem kispályás, „Kurva büdös van idebent. Lengyelszag” felütéssel kezd, míg Jan, aki nyilván nagyon szeretne már túl lenni az egészen, hagyja magáról leperegni a sértéseket. Természetesen nem lehet a végtelenségig feszíteni a húrt, és a következő pillanatban elcsattanható pofonok végig benne vannak a levegőben. Máskor viszont úgy érezzük, hogy ez a két srác tudna miről beszélgetni egy korsó sör mellett. Ezek a ritka pillanatok nem feltétlenül akkor következnek be, amikor a nézeteiket vitatják meg, hanem éppen amikor elfeledkeznek a helyzetből adódó szerepükről – például amikor egyetértenek abban, hogy a rendőr seggfej. Az elő-adás végén a bandavezér Christian telefonja, melyben arra utasítja Rudit, hogy vigye el a balhét, ezek után nemcsak váratlan, hanem letaglózó is. A rendező Tóth József pedig az apró részleteknek is kellő figyelmet szentelt. A rendőr például arrébb rakja a kávét, hogy Jannak ne kelljen túl közel mennie Rudihoz. Amikor egyszer Erich elveszti a fejét, később kiderül, hogy ő már tud a halálesetről: a feszültségtől szabadult meg az üvöltözéssel. Az is rendkívül sűrített, jelentőségteljes pillanat, amikor Jan a sok Hugyoskázás után váratlanul Rudinak szólítja a német fiút.
A Helló, náci! rendkívül szimpatikus módon – tehát nem szolgalelkűen – igyekszik imponálni a középiskolás korosztálynak. A szöveg (fordítás: Kovács Kristóf) hiteles mennyiségű káromkodást tartalmaz. A lengyel fiút tökéletlen német-, azaz magyartudása rendkívül kreatív és humoros nyelvi megoldásokba sodorja – szinte az egész problémakör belesűríthető például abba a mondatba, hogy „Csurrantasz bele Martens”. A középiskolásokra kacsint a rendőrnek az a kiszólása is, hogy „Ez rosszabb, mint egy osztálykirándulás”.
Korban éppen Rudi áll a legközelebb a középiskolás közönséghez. Ruszina Szabolcs könnyen befolyásolható fiút játszik, akinek bálványra és olyan kézzelfogható világképre van szüksége, melynek segítségével könnyen eligazodik az életben. Eleinte magabiztosan mondja fel a baráti társaságában bevett fordulatokat, de amikor fokozódik a feszültség, szinte megkönnyebbül, ha úgy beszélhet Jannal, mint „férfi a férfival”. Később sem a hite, hanem hitének kikezdhetetlensége és Christian mindenhatósága rendül meg.
Szanitter Dávid a megfelelő koncentrációval alakítja a lengyel vendégmunkást, pedig arra is figyelnie kell, hogy akcentussal beszéljen. Jan zárkózott fiú, és tudja, hol a helye Németországban, éppen ezért magától soha nem keveredne balhéba. Rövid gyászszertartása – halkan egy imát dúdol, majd keresztet vet – az óhazát és az összetartozás érzését idézi fel.
Erich (Mészáros Tamás) nem tűnik tapasztalt rendőrnek, és nem sokkal idősebb a két fiúnál. Feljebbvalóitól ellesett, rendőrösen jó dumákkal (például: „Egyéb kérdés? Óhaj-sóhaj? Üdvözlet, üzenet?”) igyekszik tekintélyt szerezni. Nem könnyű eldönteni, hogy valóban muszáj-e a neonácit és a lengyel vendégmunkást egy szobába zárnia, vagy csak önmaga szórakoztatására kísérletezik. ő is vesztesen kerül ki ebből a helyzetből, hiszen nyilván az ő rangfokozata bánja majd az országos botrányt keltő halálesetet. Talán leheletnyit jobban haragszik ezért a lengyel, mint a német fiúra: érzelemmentesen közli a halálhírt, és mintha tankönyvből tanult volna részvétet nyilvánítani. A munkáját végzi.
A Helló, náci! nem cáfol téziseket, nem dönt romba nézeteket, nem teszi nevetségessé az idegengyűlöletet. Egy dolgot tart fontosnak: hogy egyáltalán létrejöjjön a párbeszéd.
MONOBLOCK: HELLÓ, NÁCI! (Kolibri Pince)
Fordító-dramaturg: Kovács Kristóf. Jelmez: Orosz Klaudia. Játéktér-rendező: Tóth József.
Szereplők: Ruszina Szabolcs, Szanitter Dávid, Mészáros Tamás.

Facebook Comments