Fullajtár Andreáról elmondhatjuk, hogy készen áll benne Bajor Gizi…

Művészdrámának művész a főszereplője. Ez kézenfekvő, de mégis bonyolult a vállalkozás. Mert ha valaki a színpadon, író által elgondolt helyzetben, mondjuk, egy van Gogh-darabban vagy egy Beethoven-drámában lázasan festeni, illetve vadul zongorázni kezd, avval legfeljebb egy-egy művet idézhet fel a nézőben. Ám nem képes ábrázolni magát az alkotást, a zsenialitást pedig még kevésbé. Viszonylag reményteljesebb eset, ha színész a színpadi mű főhőse. Egyrészt mert a színésznek színész általi ábrázolásában több autenticitás nyilvánulhat meg, mint bármi másban. Másrészt mert kellő szabadságot ad a régmúlt színésznagyságának megelevenítéséhez a színészi életmű illékonysága. A marandóság hiánya egyszerre lehet fájó és jótékony. Ki tudja, mit szólnánk ma Bajor Gizi Ziliájához, Gautier Margitjához, Lady Milfordjához. Ami ránk maradt a színésznőről, az a kortársi emlékezet lenyomata. Lelkes kritikák, lenyűgözött szemtanúk, rajongók vallomásai, kor- és szaktársak meghatott szavai. Ezek őrizték meg Bajor Gizi színészetét, vagy még inkább a hatását.
Darvasi László Az utolsó tíz év, Bajor Gizi című darabja, amint azt a cím jelzi, a színésznő életének és karrierjének utolsó évtizedét szedi működőképes színpadi jelenetekbe. 1941-től 1951-ig: nehéz és tragikus időszak ez – történelmi kataklizmák, amelyeken Bajor Gizi úgy ment át, hogy tisztességét, emberségét, segítőkészségét közben csúcsra járatta. A Bajor-dráma: színészetbe oltott magánélet és vice versa. Főleg vice versa: magánéletbe oltott színészet. Darvasi Bajor Gizije az élet legkülönbözőbb helyzeteiben játszik – mondhatjuk éppenséggel úgy is: manipulál, jellegzetesen felsőbb alapállásból -, hol egy fasiszta gyilkost, hol egy kommunista smasszert igyekszik megdolgozni nemes céljai érdekében.
A mindig mindenhol színésznő Bajor Gizi pályáján 1945 után jött a neheze. Ugyan elismerte őt az új rendszer, de mintha csak a múltját értékelte volna. A jelene nemigen izgatta a magyar színházat, a jövője pedig végképp nem foglalkoztatott senkit. Leszámítva férjét, Germán Tibor professzort, aki – Darvasi László írói megközelítése szerint – egyrészt öregségi fóbiát keltett benne, másrészt a morfiuminjekcióval preventíve beavatkozott a folyamatba. A házaspár 1951-es halála kellően titokzatos volt ahhoz, hogy ilyen értelmezés is beleférjen. Bár a magunk részéről azt gondoljuk, hogy a beteg orvosférj mániája eleve megkérdőjelezi a szerelem létét. Mert a fenntartható szerelem kifejezetten öregedésellenítő: meghagy fiatalnak. Frissen tart, mint a fólia. A jó szerelem tartósít, szeretőt és szeretettet egyaránt. De hagyjuk rá Germán professzorra a többit. És Bajor Gizire, aki Fullajtár Andrea… alakításában láthatólag tudja, mi vár rá. Úgy fekszik fel az asztalra, a tű alá, mint aki feláldozza magát az ura ostoba és otromba illúzióinak oltárán.

Fullajtár Andrea és Lengyel Ferenc / Koncz Zsuzsa felvétele

Az alakítás szó előtti három pont némi bizonytalanságot jelez, nevezhetjük-e Fullajtár Andrea játékát alakításnak. A Katona József Színház ugyanis felolvasószínház formájában adja elő a darabot a Kamrában. Ez beszűkíti a műbírálat terepét – a díszletről: a pódiumon egy asztal és hét szék (egyiknek hátán zakó, ami takar), a jelmezekről: nem tudni, jelmez-e vagy egyszerűen a résztvevők aznap esti privát öltözéke -, és beszűkíti a színészek lehetőségeit is. Néha, mint egy kosárlabdameccsen, már lendülne a kéz vagy a láb a ziccerhez, de abbamarad a mozdulat, hiszen nem a pályán vagyunk. Asztal van, szék és példány. Mindazonáltal mutat kedves színházi vonásokat a Máté Gábor rendezte produkció. Például ahogy Rajkai Zoltán kicsit nehezményezi, hogy Horthy Miklósként hamar távoznia kell Bajor Gizi öltözőjéből, az instrukciókat beolvasó Pálmai Anna szavára. Akad éles pillanat is. Amikor a Bajor Gizi első férjét adó Kocsis Gergely a munkaszolgálatba indulás előtt a magyarokról beszél, az akár a mai Amerikai Népszavába is beillene.
Fullajtár Andreáról elmondhatjuk, hogy készen áll benne Bajor Gizi, és sok mindent meg is mutathat belőle. Virágos ruhája, haja hullámai, szeme állása – és a lenge báj, a női bűverő, a huncut okosság, a hatni tudás. Galsai Pongrác a Bajor Gizi játékai című életrajzban-portrékötetben ezt írja: „A legfontosabb, a hősnő sorsát egyszerre fénybe borító tulajdonság, gesztus vagy hangszín megragadása; rátalálás a nagy, koncentrált pillanatra. Egy vésőütés. Egy mozdulat. Egy emberi sors – egyetlen másodpercben.”
Fullajtár Andrea Bajor Gizije egy fiatalembert (Ötvös András) arra biztat, hogy varrólány szerelmét vigye el vacsorázni. Rendeljen neki egy pohár pezsgőt. „Így szálljanak a buborékok” – mondja a jobb kezét kicsit megemelve, ujjaival integetve. Ez a mozdulat – az.Darvasi László: Az utolsó tíz év, Bajor Gizi
Dramaturg: Török Tamara. Rendező: Máté Gábor.
Szereplők: Fullajtár Andrea, Lengyel Ferenc, Pálmai Anna, Kocsis Gergely, Tasnádi Bence e.h., Pálos Hanna e.h., Mészáros Béla, Takátsy Péter, Bodnár Erika, Ötvös András, Olsavszky Éva, Rajkai Zoltán, Dankó István, Pelsőczy Réka.

Katona József Színház, Kamra, 2011. november 2.