Az ösztöneiken, indulataikon uralkodni képtelen hősök megformálója.

Pályája hajnalán szelídíthetetlen betyárként vicsorgott fegyelmezetlenül és mélyről jövőn a Rosszemberekben, ma milliméterre beállított, halott Krisztust ábrázoló pózban fekszik végállapotúra gyötörve A torinói lóban.

Akkor pálinkás kenyéren cseperedett, asztalostenyerű, bővérű nyírábrányi parasztfiú, filmezésre kaszkadőr-castingon kiszúrt őserő, annyi energiával, értetlenséggel és kétséggel, hogy ha instrukcióba adják neki, felszántja a Nagykörutat. Egyszerre meztelen idegvégződés, és elfuserált népi hős. Major Tamás, Székely Gábor, Őze Lajos, Latinovits Zoltán, tanára, Hegedüs Géza, és Fehér György, Huszárik Zoltán, Bódy Gábor vigyázza züllését. Ma européer fesztiváli zsűritagok által egyetemességük elismeréseképp díjazott filmek művészi képeinek ikonikus arca. Kivételes arc. Nem a „markáns”, az „erőteljes”, a „karakterisztikus” az igazi kifejezések rá. Privát jelzőt érdemlő. Penge metszette. Szoborszerűn határozott. A belső lágyulás, a zaboláltság hozza ki igazi élét. Természet alkotta képzőművészet. Derzsi a legendává válás útján egyik szemét prózai körülmények közt autóbalesetben veszti. Még főiskolás. Üvegből pótolják. Megtanulja sűríteni a tekintetet.
A színházi rezervátum különnemű példánya. Nincs kasztja. Totál egyedül maradt. Nagy filmeket és alakításokat maga mögött tudó, legendás színházi és irodalmi holtak szeretetét őrző, szerződéstépegető, az ivást véresen komolyan vevő, tivornyázó, dulakodó, nőimádó alkat, aki műanyag öngyújtóval is dögösen tud tüzet adni; bölényeken nevelkedett, de nem bölény típus. Egyrészt nem lusta, nem öntelt, nem önző, nem arrogáns, nem felfuvalkodott. Nincs benne gőg és elbizakodottság. Alázattal adja magát szárnyukat próbálgató rendezőknek, miként vele fáradó kortársainak is. Másrészt a Derzsi személyét körüllengő óriási történetek – melyeknek ahány mesélője, annyi verziója – nem csupán jó sztorik, hanem megejtő históriák, többségükben arról árulkodnak, hogy alanyuk nem igazi dúvad, inkább olyan gyermeklelkületű vadorzó. Örök árva. Tisztaszívű csirkefogó. Egy Liliom. A purgatórium is hatástalan marad rá.

A Koccanás című filmben

Voltaképp e folyton önemésztésben tévelygő, egyensúlyát kereső test és szőrös marconaábrázat mögötti elesett gyermekségben lakozik az a fajta lelki esszencia, ami megragadta Tarr Bélát. Vagy másképp közelítve: a territóriumából kitévedt, éjszakai országúton kóborló vad, mely már belenézett a reflektorba. Tarrt nem pusztán maga a kárhozat állapota érdekli, hanem idejutásunk oka és okozata is, és kivételes gyengédséggel fordul a mindezt jelenléttel felölelni képes szereplői felé.
Ezekben a filmekben nem lehet játszani, de úgy csinálni sem, mintha az illető nem játszana, és ez a jelenlét-dolog sem olyan egyszerű. Tarrnak nem önpusztítókra vagy alumíniumpultok fölött markánsodott arcokra van szüksége, hanem olyan emberekre, akik tisztában vannak a maguk kozmikusan egyetemes kiszolgáltatottságával, és igen közel járnak ahhoz a ponthoz, melyen már alig mozgatja meg őket önnön életük egy-egy drámai történése. Az elidegenedettség, a vesztes pozíció és a lassan beteljesedő következmény tudomásulvételét közvetítő lelkiállapotot kell felmutatni, igen súlyos, beletörődött, nehéz pszichét. (Ebből pedig már játszi könnyedén meg lehet formálni Woyzecket, Büchner testi-lelki nyomor és megaláztatás szülte, látomások gyötörte szeretőgyilkosát.) Tarr szereplői, noha az atmoszféra részei, teremtői, nem táj- vagy díszletelemek, ellenkezőleg: filmjei tüdejét, szívét, máját, idegrendszerét adják, író és rendező világa nem általuk, hanem bennük szólal meg. Azzal is hatnak a filmre, ami elvész a vágóasztalon.

A londoni férfi című Tarr Béla filmeben

Derzsi komoly filmszínész. Mindenekelőtt azért, mert feltétlenül hisz a rendezőnek. Kínozható. A színházi szerepeit az előadás koncepcióját szem előtt tartva tetőtől talpig maga építő és a próbafolyamat első pillanatától hús-vér emberként létező, miértekre választ kereső színész a kamera előtt mindaddig világítási felületté válik, míg a rendező elképzeléseire komponálja őt, míg kivonja belőle elgondolásait, ám az ettől a ponttól élvezhető szabadság kihasználásának legnagyobb játékosai közé tartozik. Nem lépi át hatáskörét, nem foglalkoztatja a film egésze, a mondandó, nem szerepet játszik, hanem szerepkoncentrációként működik. Ez az oka, hogy a leggyengébb filmekben is mindig jó, és nem véletlen, hogy annyi nagy moziban forgatott. Szerzői filmek kategóriájában az egyik legegységesebb színészi életmű az övé. A torinói ló, A londoni férfi, a Werckmeister harmóniák, a Sátántangó, az Őszi almanach, az Ajándék ez a nap, a Szürkület, a Szenvedély, a Kutya éji dala (és hogy ifjabb generációk is képviseltessék magukat: a Koccanás) olyan alkotások, melyekből már egy-kettő is jelentékennyé tesz egy filmográfiát.

A Keleti pu. című előadásban (Fodor Annamáriával és Hirtling Istvánnal). Schiller Kata felvétele

Az Őszi almanach színházi szempontból is ínyencség. Amolyan színházi elemekkel operáló nem-színház. A zárt tér, a teátrális fényhasználat, Pauer Gyula poros, avítt hangulatot keltő selyemtapétája és fóliái, a szobáról szobára kígyózó, kamaradrámát idéző jelenetek, a minimális írott anyaggal szituációkra improvizáltató színészvezetés amolyan pszeudoszínház. Derzsi a lakástulajdonos idős asszony fia, folyvást pénzt lejmoló, tehetetlenségét agresszióba fojtó otromba. Egyszerűsége végzetként csap le rá. Emlékezetes párost alkottak a marcipánnal bevont méregfogát mindenkiben megjárató ápolónő alakításáért díjjal jutalmazott Bodnár Erikával.

Derzsi civil duhajkodása és kócos ábrázata piócamód tapadt rá a színészre. Az ösztöneiken, indulataikon uralkodni képtelen hősök megformálója. Az út végén a folyó pesti színházi előadásában úgy vágott baltát a síró gyerek ágyába, hogy sokkhullám futott át a nézőtéren. Elhitette a kontroll hiányát. A határok átlépése, elkenése, privát élmények és gesztusok beforgatása egyébként alapvonása. Berántja a nézőt. Zavarba hozza.

Főinkvizitorként a Don Carlosban (Gáspár Sándorral). Koncz Zsuzsa felvétele

Megpiszkálja kényelmes szemlélődő pozícióját. Visszadöbbenti. Maradandó szárazsággal érdeklődik elhunyt lánya részére koporsóárak iránt a Frankenstein-tervben. Legutóbbi kreációja a Don Carlos főinkvizítora, ez az ártatlanul Weöres Sándorba oltott Nádasdy Kálmán, melyben baltára sem volt szüksége a vér meghűtéséhez.
Mondják, hogy a jó színész bármit el tud játszani. Derzsiben az a jó, hogy jelenteni képes szinte bármit. Bomlott elméjű uralkodót, ámokfutó fejedelmet. Hajléktalant, akit mintha tényleg most szedtek volna fel a Keleti pályaudvaron. Gyilkost és nőt féltékenységből késelőt. Vérfertőző kéjencet, erőszaktevőt, a másik oldalon légynek sem ártó szerencsétlent. Földrajztanárt, aki jó ember.
Valójában mesehős. Tündérországát egész életén át hiába kereső Kukorica János.