Néhány erős percért unatkoztunk jó harmadfél órát.

Évek óta kialakult műsorszerkezete van a Szegedi Szabadtéri Játékoknak. A népszínházi hagyományok értelmében rendre van néptánc, a magas művészeti hagyományt az opera hivatott képviselni, prózai darabot csak minden szökőévben tűznek műsorra, akkor is felemás eredménnyel. Minden nyáron szükség van azonban valami ütős musicalra/rockoperára a nézőszám és a siker (értsd: kasszasiker) biztosítása érdekében. Érthető ez, hogy a 4000 fős Dóm téri színház költségvetésében a legmagasabb a jegyár-bevétel aránya Magyarországon. Igaz, az utóbbi években komoly vetélytárs jelent meg: visszatért az operett.
Ám mindkét műfaj jelentős ingadozásokat mutat: előbbinél inkább a művek, utóbbinál az előadások színvonala tekintetében. Persze, nehéz bukni, ha még egy fesztiválhoz képest is elképesztő sztárparádé vonul föl. A Csárdáskirálynőben például az áldott emlékű Gregor József, Hernádi Judit, Bodrogi Gyula, Stohl András, Gálffi László mellett a kitűnő primadonna-bonviván páros, Rálik Szilvia és Nyári Zoltán szinte elhalványult. A Cigányszerelemben ugyancsak Bodrogi és Stohl, az operista Kiss B. Attila, a hajdan Szegeden kivirágzott csillag Frankó Tünde és a fölülmúlhatatlan Molnár Piroska. A másik műfajnak nagyszerű darabjai voltak az István, a király (különféle változatokban), a magyarországi bemutatós Nyomorultak, a Miss Saigon, az Elisabeth vagy a Rómeó és Júlia. Némelyikből két egymást követő nyáron is el lehetett adni hét előadást.
Az idei Jekyll és Hyde-ból eleve csak három estét terveztek. Beszédes az is, hogy a darab jogait a Játékok már korábban megvásárolta. Egyszer még jó lehet valamire… – gondolhatták, s így is lett.
Egy régebbi produkciót melegítettek föl, ami musicalek setében természetes eljárás, nem egy darabot egyetlen rendezésben játszanak az egész világon, ahol a színpadi megjelenítést az alapmű részének tekintik. Webber például csak szabályt erősítő kivételként engedte meg kegyesen a Madách Színháznak, hogy saját rendezésben állítsa színpadra a Macskákat (és még néhány másik darabját). No meg, gondolom, azért, mert hamar kiderült, hogy Magyarországon sehol nem áll rendelkezésre olyan színpadtechnika, amely kifejezetten e darabok bemutatóira állt volna rendelkezésre. Nos, a Jekyll és Hyde tizenegy éve megért már egy sikeres magyar kőszínházi bemutatót, a mostani előadás ennek a pilléreire épül. A fő áthidaló Molnár László rendezése, aki egyben most is elénekli és eljátssza a címszerepe(ke)t, de van két másik kapocs, a két női főszereplő, Janza

Jelenet az előadásból / forrás: szegediszabadteri.hu

Kata (Lucy) és Tunyogi Bernadett (Emma). Jó ötletnek bizonyult viszont, hogy új díszletet terveztettek. Kentaur nem igyekszik minden határon túl kitágítani a Dóm téri színpadot, éppen ellenkezőleg: határozott piros léckerettel jelöli ki a játék szűkített terét. (Az előadás ősztől a koprodukciós partner Győri Nemzeti Színházba kerül, gondolom, ez a színpadnyílás ottani mérete.) A teret határoló kazettás üvegfalakra izgalmas mintákat vetítenek. Középen rendszeresen előregurul egy kör alakú alkotmány, időnként hátul galériával, kétoldalt körlépcsővel. Ez Jekyll doktor laboratóriuma, de megteszi tárgyalóteremnek, szalonnak, lehet belőle bordélyház, a végén pedig templombelső. Látványos, könnyen, gyorsan és többnyire zajtalanul jönnek létre a különböző helyszínek.

Ami ebben a keretben lezajló eseményeket illeti, azokról sokkal kevesebbet lehet mondani. Puccini operáiról szóló könyvében Julius Budden hívja föl a figyelmet, hogy a komponista milyen tökéletes „timeinggal”dolgozik. Ez a filmművészetben is honos, nehezen lefordítható angol kifejezés azt jelenti, hogy minden jelenet, ária, duett éppen addig tart, ameddig kell, s pár másodperccel azelőtt, hogy megunnánk, Puccini biztosan behoz egy új szereplőt, vagy kivisz valakit, fordít az események menetén, hangulatán vagy tempóját. Persze ez nem jelenti azt, hogy minden gyors lenne, hisz bizonyos események színpadi lebonyolítása lassú, másoké gyors tempót igényel! Nos, Frank Wildhorn musical thrillerjében éppen fordítva működik a dolog. Ha valaki elkezd egy dalt, ha a szerző kigondol egy duettet, vagy kórust, akkor azt tűzön-vízen át végig is viszi. Itt egy szerelmi kettősnek kell jönnie, s ha én elkezdtem, akkor be is fogom fejezni – mondja mosolyogva Waldhorn. Az eredmény vontatottság, unalom, feszengés.
Egyébként Molnár László és Janza Kata jól énekli végig a nekik írt penitenciát. Tunyogi Bernadett is illúziókeltő figura, prózai hangja is szép, ám énekhangszíne gyerekes, amitől borul a darab hangi dramaturgiája.
Amúgy a szüzsé rendkívül aktuális: mennyit engedhet meg magának egy orvos a Teremtés ellenében, a tudomány érdekében? Ma, a klónozások, a génmanipuláció korában, amikor már az „isteni részecskét” is eredményesen birizgáljuk az anyagon belül, ez rendkívül időszerű kérdés. Ám a darab nem ezt vizsgálja, nem ez a témája. Sokkal inkább a személyiség két oldala, vagy kettéhasadása. Dr. Jekyll olyan szérumot alkot, amely sejtése szerint megoldás lehetne néhány gyógyíthatatlan betegségre. Ám egyéb lehetőség híján csak magán tudja kipróbálni, s találmánya a lélek kettéhasadását eredményezi. Márpedig jól tudjuk – Harry Potter óta fájdalmasan – milyen nehéz egy széthasadt lelket egyesíteni. A darab kulcsjelenete, az átváltozás azonban gyöngén van megoldva: Molnár letérdel, copfba kötött haját kibontja, kirázza. Kegyetlenségén kezdetben még elnézően mosolyognánk: megöli a kurvázó, pedofil főpapot, Istenem! Később azonban fékezhetetlenné válik, legdurvább tette, hogy Lucynak, a prostinak is átvágja a torkát, csak mert féltékeny rá, mert nem őt szereti. A démonok elszabadulnak, a szer szertelenül hat. A tudós immár nem tudja szabályozni, mikor változik át s vissza, kutatói és erkölcsi csődbe jut.
A fináléban billen helyre a mérleg, a személyiség és a darab mérlege egyaránt. A násznép a kedves, gáláns Jekyll doktort várja, aki késve érkezik. Ám a ceremónia közepén Hyde-dá válik, pisztolyt ránt, egy embert lelő, de végül lefegyverzik. Könyörög, hogy segítsenek rajta, de a színpadon senki sem fogja föl, hogy érti ezt, a nézőtéren is csak kevesen. Azok viszont megnyugvással fedezik föl végül a fegyvert a menyasszony, Emma kisasszony kezében, és egyetértően dörren fülükben a megváltó lövés. A bolygó ángliust csak a halál válthatja meg elszabadult szenvedélyeitől, és önnön magától, s ez a halál ki mástól jöhetne, mint attól, aki leginkább szereti őt? Na, ebben van emelkedettség, drámai erő, tempós feszültség!
Aztán sötét és a siker megérkezik, bár nem robban. Néhány erős percért unatkoztunk jó harmadfél órát.

Jekyll & HYDE
STEVE CUDEN és FRANK WILDHORN színpadi ötletéből a szövegkönyvet és dalszövegeket LESLIE BRICUSSE írta. Zenéjét szerezte: FRANK WILDHORN.
Zenekari hangszerelés: KIM SCHARNBERG. Hangszerelés: JASON HOWLAND.
Magyar változat: VENYIGE SÁNDOR, VALLA ATTILA. Világítástervező: NÁDY ÁRPÁD. Koreográfusasszisztens: FEKETE MIKLÓS. Rendezőasszisztens: BEDI ESZTER. Súgó: JAKAB ANITA. Zenei munkatárs: FEHÉR ADRIENN. Vezető hangmérnök: BARANYA TAMÁS. Zenei rendező: KÉRINGER LÁSZLÓ. Music supervisor: TURCSÁN ANDRÁS. Karmester: RÁCZ MÁRTON. Zenei vezető: SILLÓ ISTVÁN. Jelmeztervező: TORDAI HAJNAL. Díszlettervező: KENTAUR. Koreográfus: VENEKEI MARIANN. Rendező: MOLNÁR LÁSZLÓ.
Szereplők: Molnár László, Janza Kata, Tunyogi Bernadett, Forgács Péter, Krasznai Tamás, Nagy Balázs, Borbár Erika, Mohácsi Attila, Lázin Beatrix, Bodrogi Attila, Vince Gábor Péter, Szikra József, Bede Fazekas Csaba, Mihálka György, Pörneczi Attila, Bródy Norbert, Petőcz András, Venczel-Kovács Zoltán. További közreműködők: Molnár Ágnes, Pető Zsófia, Réthy Zsazsa, Márkus Judit, Domokos Éva, Papp Annamária, Sík Frida, Csikó Teodóra, Farkas Nikolett, Sashalmi Ágnes, Fejszés Attila, Cselepák Balázs, Forró Attila, Marek Gábor, Takács Zoltán, valamint a Győri Nemzeti Színház Tánckara és Zenekara.

Szeged, Dóm tér, 2012. július 6.
Szegedi Szabadtéri Játékok