…a társulat által közösen írt darab ötletekkel, sorsmorzsákkal, gegekkel és fikciós síkok sokaságával zsúfolt dramaturgiájában elveszik a személyesség illúziója.

Anya és fia várakozik szorongva a steril, kietlen, stilizált bőröndökből épített reptéri terminálon – nem nyaralni mennek. A kisfiú megnyugtatására elmesélt történet Andrisról, a külföldön szerencsét kovácsoló, hazatérve főfilmtárnokká kinevezett, ősz szakállal ifjú leány kezét elnyerő self-made hősről kicsi, sárga, savanyú, de magyar álom, és immár vitathatatlanul a miénk. Bár az Illaberek elsősorban ezzel a szatirikus, felszíni réteggel játszik, végig ott lappang benne a mese mélye: a Párizs az én Bakonyom szerelmes paradoxona, a visszatérésnek az elvágyódás és a honvágy különös kettősében kibontakozó drámája. A tragikomédia arányai mégis megbillennek: a társulat által közösen írt darab ötletekkel, sorsmorzsákkal, gegekkel és fikciós síkok sokaságával zsúfolt dramaturgiájában elveszik a személyesség illúziója. Holott éppen az a kiindulópont, hogy a menni vagy maradni sorskérdése – ahogyan azt Elek Ferenc az ezerféleképpen is egy „utca embereként” szellemesen és önironikusan a szánkba is rágja – mindannyiunk megrendítő sajátja.
A tömegközlekedésben összezsúfolt utasok teljes kivándorlási körképet festő telefonbeszélgetései jelenthetnék a későbbiekben leszűkölő tág perspektívát, amely nemcsak az indokok sokféleségét, de az érintettség módjának sokszínűségét is látni engedi. Csakhogy a rendezés mintha nem tudná elengedni a téma megközelítésének lehetséges irányait, nem elégszik meg a három életúttal, amelynek fonalát felveszi. A Magyarországra települt transzvesztita bártáncos, az Európai Parlamentben a röghöz kötés mellett szónokoló politikus, a meginterjúvolt, kivándorolt családból származó svájci diák, az internetről mit sem tudó, németeket és lengyeleket egyaránt rettegő és gyűlölő zsidó nagymama vagy a népieskedő giccsportékájával egzisztenciát teremtő amerikai magyar néptánccsoport mind-mind epizódszereplők csupán. Ebben a kavalkádban az előadás csak elvétve lel rá az árnyalatokat kirajzoló fókuszra, többnyire megreked a közös, akut, mindennapi tapasztalat felszíni, modellszerű ábrázolásánál, és az ironikus eltartás humora inkább egy kifejtetlen gondolati absztrakcióra, mintsem átélhető dilemmákra épül.

Szacsvay László és Rezes Judit / fotók: katonajozsefszinhaz.hu

Pedig a három főszál fel-felvillantja a stilizált díszlet bőröndfalán felsejlő érettségi tabló szimbolizálta tétet: az emberi relációk finom hálójának felfeslését. Ez ott tud igazán megszólalni, ahol az előadás groteszk, karikírozó jeleneteinek sodrát egy-egy intim párbeszéd, szívszaggató mozzanat szakítja meg. A meleg pár anyakönyvvezetőnél tett látogatása és élettársi eskütétele a homofób tüntetőkről bevágott felvételekkel együtt is inkább csak humorforrás, míg a két férfinak a boldogulásról kialakított eltérő elképzelése fölötti szenvedélyes asszója és végül elválása már a kivándorlás drámája, amelyben az elidegenítő elemek éppúgy a helyükre kerülhetnek, mint a szakmájuk révén nyitott társadalmi dimenzió. A Rajkai Zoltán alakította nőgyógyász dühös elhatározásában az egész orvostársadalom dilemmáját sűrítve indul Amszterdamba, maga mögött hagyva a Takátsy Péter által megformált, hazájáért és diákjaiért egyaránt felelősséget érző, elkötelezett igazgatót, aki a realitások tükrében elbizonytalanodik, mire is kellene felkészítenie tanítványait. Keresztes Tamás burleszkjelenetében a Nyugatra induló, reptéri becsekkolás közben összes, nehezen összespórolt, beszerzett és kézipoggyászba gyömöszölt szerszámát kidobni kényszerülő szakmunkás tragédiáját kissé elmossa a két és félszeres derékbőségű nadrágból kirángatott öv komikuma. A momentum csak később, az élete ellehetetlenüléséről szóló hírek fényében válik fajsúlyossá.

Jelenet

A laza narratívát összefogó párjelenetek a dolgok színét és visszáját megmutatva, finom állásfoglalásokat érzékeltetnek. A parlamentben és a tévében vérmes kivándorlás ellenes politikus joviálisan ösztökéli a neki szolgáltatást nyújtó prostituáltat, hogy gyermekének tehetségét ne hagyja odahaza veszendőbe menni, míg a budapesti tömegközlekedésben mobilozók álmai a Londonban buszozó magyarok telefonhívásaiban foszlanak szét. Az örökbefogadás tilalmára vonatkozó anyakönyvvezetői figyelmeztetés pedig a férfi pár vitájában kap jelentőséget („Család? Milyen család?” – kérdezi marasztaló szerelmétől keserű riposzttal a nőgyógyász).
A történetek találkozása ehhez képest formális összetartó erő, a szálak látszatelvarrása, ami a közös jelenetbe komponálva inkább csak sejteti, milyen komplex képet rajzolhatott volna ki e három sors összefonódása az eltartó, ironikus, szellemes és sodró felszín alatt, ha nem vész az ötletek sokaságába.

Illaberek
Díszlet-jelmez: Kálmán Eszter. Zene: Keresztes Tamás. Mozgás: Takátsy Péter. Videó: Kazimir Annamari. Dramaturg: Török Tamara. Asszisztens: Gerlóczy Judit. Rendező: Máté Gábor.
Szereplők: Czakó Klára, Elek Ferenc, Jordán Adél, Keresztes Tamás, Kiss Eszter, Pálos Hanna, Pelsőczy Réka, Rajkai Zoltán, Rezes Judit, Szacsvay László, Takátsy Péter, Tasnádi Bence, Varga Zétény mv.