Elektronikus tanulmánykötet: Hét óra ötkor megszűnik a külvilág

Máthé Erzsi a Színházban
2014-05-16

Születésnapjára elektronikus kötetben gyűjtöttük össze a Színházban megjelent, Máthé Erzsiről szóló vagy őt említő írásokat. Isten éltesse, Máthé Erzsi!

Nem titkoljuk, hogy sorozatunkkal a Színház folyóirat immár negyvenhét éves archívumára (is) szeretnénk figyelmet terelni. De mivel, és főleg kikkel tudnánk ezt megtenni, mint az arra leginkább érdemesekkel. Elhatároztuk, hogy nagy színészeinket „e-book” kötettel fogjuk köszönteni születésnapjukon. A Nemzet Színészeivel kezdjük…

„Máthé Erzsi mélyről jött, nagy utat tett meg. Sok mindent elért a pályáján. Az ember tragédiája Évájától, az Ármány és szerelem Lujzájától a Faust Mártáján, a Lear Goneriljén keresztül Ionesco Haldoklik a királyának takarítónőjéig s mindenféle loncsos, lompos nőszemélyekig színpadon, filmen és a televízióban a legváltozatosabb szerepeket alakította, magas színvonalon. Csupa tűzzel és indulattal, kiapadhatatlan energiával és életerővel, szarkasztikus humorral. Teljesítményét sokféle díjjal, kitüntetéssel honorálták. S ami a legfőbb: kivívta a szakma és a közönség megbecsülését, szeretetét egyaránt. Mégsem igazán elégedett önmagával. Mindig többre, másra (is) vágyott. Ötvenkét éve játszik.”

Az ötvenkettőhöz hozzá kell adni tizennégyet, ugyanis a fenti idézet egy 2000-ben készült interjúból származik. Továbbra is ugyanonnan:

„Szerettem úszni, sétálni. De erre mostanában már lusta vagyok. Viszont imádok olvasni, hatalmas könyvtáram van. Sokat nézem a televíziót. Különösen a futballmeccseket s a nemzetközi sportversenyeket szeretem. A legmegrázóbb számomra, ha lóversenyt látok. Ilyenkor gyakran sírok, mert tudom, ezeknek az állatoknak futniuk, ugraniuk kell, be kell érniük a célba. Róluk mindig a pályánkra és magamra asszociálok. Arra, hogy nekem is el kell jutnom valahova egy lelassult állapotból. Öt órakor még otthon nyűglődöm. Te jó isten, hogy fogok este játszani? Aztán fél hatkor elszánom magam, ideje indulni, mert különben elkések. Egyszer csak kirobbanok, rohanni kezdek be a színházba. Porzik utánam még a hó is, s bent mindenki tudja, megérkeztem. Hét óra ötkor színpadra lépek, s megszűnik számomra a külvilág.”

(Gervai András: A színház az életformám; Beszélgetés Máthé Erzsivel, Színház, 2000. július)

A teljes kötet megtalálható az „E-book” menüpontunkban, és letölthető INNEN.

2014. május 16.

Ha teheted, támogasd a munkánkat bankkártyás fizetéssel vagy átutalással, hogy az 55 éves Színház folyóiratnak ne csak múltja, hanem jövője is legyen.