Hótreál és szürreál keveredik a Szinyor Bélában, és válik már-már apokaliptikus látomássá, de azért a darab alapvetően megmarad kicsit keserű, nem kicsit ironikus komédiának.

Úgy tűnik, Gschwindt Balázs komédiájának szereplői nem olvassák a Szuperinfót. Abban ugyanis a Külügyminisztérium hétről hétre óva inti a külföldön munkát vállalni szándékozókat, hogy csak óvatosan a munkaközvetítőkkel. Bélának és társainak elég egy zsírpecsét az Álom Spanyol Kft. kétes hitelességű szerződésén, hogy elinduljanak narancsot és áfonyát szüretelni Santiago de Compostelába. Az úti cél már jelzi, hogy nem akármilyen zarándoklatra számíthatnak, de addig persze el sem jutnak, csak egy magyar faluig. Csodából azonban ott sincs hiány, sőt, erős többlet mutatkozik. Az ott élők nem is tudnak mit kezdeni ezzel a váratlan bőséggel, így a csodavárástól nagyon gyorsan elérkeznek a csodától rettegésig.
Ez a falu lehetne bárhol Magyarországon (vagy akár Erdélyben), és hívhatnák bárhogy. Annyi bizonyos, hogy húsz év telt el a rendszerváltás óta, de az ott élők beleragadtak ebbe a köztes, se itt, se ott időbe. Hiába lett a párttitkárból hívő csodadoktor, van, aki még mindig a múltat és a kárpótlásból kimaradt cséplőgépet kéri rajta számon. Úgy folyik ki az idő az ott élők kezéből, ahogy a pálinka zubog a torkukon lefelé. Ebben a faluban képletesen és valóságosan is „minden út összefut”, ezért aztán senki sem tud továbblépni, kitörni a folyton újra rótt, vég nélküli körökből. A közeg és a mérhetetlen törkölybőség Székely Csaba darabjait is felidézheti az olvasóban, az égből hulló csodák sorát elindító, süketnéma Géza pedig Háy János világára emlékeztet.
A városból érkezett, és a spanyol munkától csodát váró szereplők ugyanúgy beleragadtak a saját, kevés lehetőséget nyújtó életükbe, mint a falusiak, könnyen lecsapható labdát kínálva a reménytelenségre épült bűnözői iparágnak. És hogy ebből mennyi esélyük van kikerülni, arra az epilógus adja meg a szerző válaszát.
Hótreál és szürreál keveredik a Szinyor Bélában, és válik már-már apokaliptikus látomássá, de azért a darab alapvetően megmarad kicsit keserű, nem kicsit ironikus komédiának. Ebben jelentős szerepe van a nyelvi humornak, a szójátékoknak, a karakterek többségéhez illő, erősen redukált nyelvhasználatnak és a helyzetkomikumnak is.
A komédiának van egy majdnem hőse is Bandi, a beépült rendőr személyében, aki nem annyira a diszkófényeket kivetítő, infra billentyűzetes, cipőnek álcázott írógéppel, hanem inkább a józan eszével kergeti a bűnözőket. Mondom: hótreál és szürreál!

(Turbuly Lilla)

A dráma megtalálható a „Drámák” menüpont alatt, és letölthető itt:
Gschwindt Balázs: Szinyor Béla (pdf)

2015. szeptember 21.