Fotó: Kővágó Nagy Imre

Keresztury, az életmű alapos ismerője olyan szövegeket dolgozott össze, melyek a magyar novellairodalom legerősebb darabjai közé tartoznak, hiszen a Tar-válogatásoknak is állandó szereplői a Csóka, a Vízipók, a Lassú teher, vagy A te országod. Külön novellákból egy, a színpadon is megálló egészet létrehozni nem könnyű, be kell vállalni a csonkítást, átírást, egymáshoz kell szabni, igazítani a szövegeket, úgy azonban, hogy miközben együttesen jelenítenek meg egy hajdan volt, ám még ma is hátborzongatóan ismerős, komplex életvilágot, aközben ne sikkadjanak el az egyéni drámák sem. Keresztury továbbá beledolgozott a saját tárcanovellái közül is párat Tar szövegei közé, melyek a hosszabb, feszesebb szerkezetű, drámaibb hangvételű egységek mellett kisebb epizódokban villantják fel a kocsmák, a mellékutcák és a külvárosok világát. Ezt mintegy főhajtásnak is tekinthetjük Tar előtt, és a darabnak is jót tettek ezek az epizódok. Különösen az a jelenet, amikor a kocsmáros egy cigány után ered, a vendégek pedig türelmetlenül várakoznak a pult előtt. Bizonytalan, hogy valóban történt-e lopás, de a vendégek egyöntetűen egyetértenek abban, hogy ha valaki cigány, akkor vagy lop, vagy lopott, vagy lopni fog. A vérmes hangulat azonban rohamosan alább hagy, minél tovább marad távol a kocsmáros, elvégre annyit nem ér az egész. Tökéletes látlelet pár röpke percben. (Deczki Sarolta, Színház, 2016/2)